Skizofrénia underground

Hát, letelt a 2 hét egybefüggő szabadság, amit kötelező kiadni egyesek szerint. Nem teljesen tudtam összeszedni magamat ezalatt az idő alatt, valamelyest enyhült a munkaundorom, de nem eléggé. Ez távol áll attól a "feltöltődés"-től, amiről beszéltek nekem, hogy "jó lesz", meg amiért az egész, gondolom, ki van találva. Pénzügyileg totálisan le vagyok égve egy héttel a fizetés előtt. Úgy gondolom, kevés már nekem az a 46630 fizetés, meg az 50115 rokkant nyugdíj, ebből nem tudok kijönni. Ráadásul ilyen "kényszer-spórolásban" vagyok, apám nem adja ide a nyugdíjat, csak egy részét. A többit elteszi, mondván, hogy ez a spórolt pénzem, mivel szerinte eliszom. Hát, szoktam. Szokták mondani, hogy a pénz nem boldogít, pedig én újabban a boldogságot már csak pénzben mérem, hogy el tudjak annyit költeni naponta, hogy jól érezzem magam. Ez maradt. Ja, amúgy egy éves ez a blog is, ez a zene meg pont idevág:

Ma egy csomóan hiányoztak a szakkörből, köztük a csoportvezetőnk is. Edit 3 azzal kezdte, hogy késett 50 percet, majd nekiállt enni, meg telefonálni. A kedvenc kollégám egész nap klubozott, a boltba járkált, amit kinevezett büfének, Editkét "kedvesem"-nek szólította, a vele szemben ülő csajra meg kacsingatott, és csinált neki mézes teát, munkaidő alatt azt szervírozta. Közben szólt a zene, az egész olyan hatást keltett, mintha valami klubban, vagy szórakozóhelyen randiznának. A zenét Editke kapcsoltatta be velem, éppen valami őrülten szerelmes dal szólt benne, amire tett valami megjegyzést, hogy milyen szerelmes zenét csinálok, amire csak annyit mondtam, hogy "aha", mostanában nem erőltetem meg magam, hogy szellemesnek tűnjek neki, miért is tenném? Délután a Fehér Egér tulajdonosváltási és zárva tartási problémái miatt elmentünk a Bánkival szemben lévő kocsmába, át volt oda települve a fél Fehér Egér. A ronda pultos csajnak ez nem tetszett, dobálta magát, húzgálta a száját, és megjegyzéseket tett a vendégekre, meg derogált neki kiszolgálni őket. Pedig állítom, hogy a Fehér Egér vendégei több pénzt hagynak ott, mint a serdülőkorból még csak épphogy kinőtt bánkisok, akik megisznak 1-1 energiaitalt, maximum sört, és ott lebzselnek egész nap. Látszik, hogy nem az övé a bevétel, mert fintorog a fehér egeresekre, ő abban érdekelt, hogy minél kevesebben járjanak oda, és egész nap tudja vakarni a micsodáját. Ez nem kapcsolódik sehova, de ez a legnormálisabb zene, amit mostanában hallottam, a sok ByeAlextől kilúgozott agyamnak felüdülés, senkit ne tévesszen meg a hülye zenekarnév, vannak normális számaik, mint pl. ez is:

Na, csak sikerült megszeretnem ezt az Európa Kiadó számot. Aki olvasta az előző blogomat, annak esetleg vicces lehet. Na, jó, ígérem, nem fogom többet piszkálni, biztos megvan a saját problémája, viszont a buráról is eltűnt, szóval lehet, hogy meggyógyult? Mondjuk nem hiszem... Régebben kérdezte, hogy miért nem írok róla verset, "...hol lehet most szegény csórika?", de hát ezt a verset már megírták... bár nem hiszem, hogy pont erre gondolt... vö.: http://nemvagyokbeteg.postr.hu/bloghiszti/ kthxbai

Faszom tudja, de valahogy mostanában sikerült elfogadnom a '90-es évektől mostanáig teljes értékű zenei műfajként a rapet. Nagy visszatartó erőt képviseltek amúgy Geszti Péter értékelhetetlen nyöszörgései, amivel ezt a műfajt próbálta meghonosítani hazánkban, egyébként, ahogy hallom, még mostanában is próbálkozik, és ezzel sikerül is alulmúlnia önmagát. A sort Ganxsta "Mássalhangzó-torlódás" Zoltán folytatta a gengszter rappel, ami azért nem volt annyira hiteles, mert világ életében az anyukájával lakott, meg az egész olyan műmájer-szagú volt, de azért nagy nehezen sikerült megszokni. A következő híresebb arc Sub Bass Monster volt Gyulafirátótról, neki érdekes elképzelései voltak erről az egészről, de ő már legalább emészthető volt. Aztán jött a Belga, amire az első reakcióm az volt, hogy "mi ez a szar?", aztán meg már évekig nem is voltam hajlandó mást hallgatni. Bár a Belga meg egy olyan rap banda, ami tagadja, hogy rap banda lenne, szóval... Nem olyan régen megnéztem a 8 mérföldet is, és bár nem hagyott bennem olyan mély nyomot, legalább tudom hova tenni az egészet. A külföldi rap végképp kiesik a látókörömből, mivel ha nem érti az ember a szöveget, semmit se ér az egész. Amúgy ha mégis külföldi rap, akkor csakis "fehér rap" :-), Eminem, vagy Asher Roth. Na, mindegy, szóval mostanában nagy nehezen eljutottam odáig, hogy kifejezetten szeretem a rapet, de ehhez az is kellett, hogy valamennyire fejlődjenek is az előadók a műfajban. Persze nem kezdek obszcén mozdulatokba, ha meghallok egy ilyen számot, meg nem pakolgatom jobbra-balra a péniszemet, de legalább nem tekerem el a rádiót (kivéve Majka néhány száma). Amúgy mivel a zenéhez nem értek, a szövegekhez mondhatni igen, talán egy kissé várható is volt, hogy ennyi év után rehabilitálom a műfajt. Bár egyáltalán nem szerepel a terveim között, hogy rapper legyek, most már kifejezetten szeretem hallgatni, na. Persze csak óvatosan, vigyázva, "ne bántsd a másokat...!".

Mivel mostanában nem nagyon indul itt magyar levelezőn, nincs többé rá okom, hogy ebbe a városba menjek. Az itt szerzett barátságok többsége nem bizonyult tartósnak, szóval már hobbiból, vagy csak úgy, a hecc kedvéért sem fogok odamenni. Évek óta készülgetek, de az utóbbi napokban rájöttem, hogy nem igazán van már kihez. Amilyen jól éreztem itt magam eleinte, úgy el is romlott az egész. A hírek szerint haldoklik az egész bölcsész kar, nincs már itt keresnivalóm. Amennyira bírtam ezt a várost az örökös ködjeivel, meg a szockó lakótelepeivel, na, és igen az egyetemvárosával, annyira nem jelent már semmit az utóbbi időben. A valamennyire jól megírt Mesék a Zsarnai telepről, nájlonszatyor, és néhány egyéb írásom ihletője most már végleg a múlt ködébe vész (gondolom, szó szerint). Búcsúzóul berakhatnék egy kis Edda-bluest, de azt már mindenki ismeri, inkább valami helyit, akik még mindig ott nyomják a R'N'R-t, vagy én nem is tudom, már mit, szóval a lakossági undergroundot. Valamennyire talán még megértem ezt a dolgot, de ez már nem én vagyok. Lényegében egy csomót tanultam, ittam, meg bandáztam itt tök feleslegesen, na meg elpazaroltam itt a fiatalságomat egy kis ribancra. Megérte. 1 milla diákhitel-tartozás. Pf... Bár, ha akkor nem kerülök be a pszichiátriai ellátásba, talán még mindig Miskolcon koptatnám a flasztert, és vszínűleg én lennék a világ 1-ik legboldogabb N-bere, de ez így ennyi volt... Fura módon erről is a geci (ez állandó eposzi jelző lesz) nyíregyházi pszichiátria tehet, mert akkor hirtelenjében a pszichiáterek sem támogatták a tovább tanulásomat, így utólag meg mondják, hogy miért nem fejeztem be a sulit. Nyazsgem.

Ma Anikó szokatlanul hamar hazament, én meg egyedül maradtam, gondoltam, kipróbálom a wifit. Az Interspar Caféban kezdtem, aztán elmentem máshova, ahol 205 egy korsó Borsodi, de még mindig wifi zóna, majd egyre vadabb helyeken kötöttem ki, ahol a wifi témát hírből sem ismerik, egy teljesen beállt fickó megígérte, hogy megtanít, hogyan kell géppuskázi, és szemléltette is: df-df-df-df-dzs!!, közben meg csorgott a nyála. (Nem értem, egyébként, mitől állnak be az ilyen csávók, mert nem ivott semmit, gondolom megoldják házilag.) Mondtam neki, hogy én még csak tévében láttam ilyet, de szerintem ő is, még a 80-as, 90-es években, ameddig még nem itta el a tévéjét, vagy mostanában a szomszédnál, valamelyik retró csatornán. A nap fénypontja vitathatatlanul a következő Animal Cannibals szám volt, ha szépen megkértek volna, írtam is hozzá volna (volna hozzá) egy normális refrént (és most csak egy kicsit vagyok nagyképű, de szerintem egy ilyen szintűt én is tudtam volna):

Aki nem tudná: a Kossuth Rádióban adják minden este fél nyolckor. A sztori annyi, hogy megnyertek egy pályázatot a Lötyög-patak menti Hókupacka Vackán, és most már a Duna és a Tisza folyók partjait is elárasztja a Vacka műsor. A második részben már kezdődött is a bonyodalom, vagyis a cirkusz: Strucc Koppány kificamította a lábát, és abból állt a bonyodalom, hogy Strucc Koppány magát járműnek tekinti, és nem akar a kórházba menni, hanem csak szerelőműhelybe. Zűrös Pertli javaslatára. Persze a többi név is ilyen: Kispupák Zsömle, Pötty Zorka, Pumpusek bácsi, Varangy Pintyő (aki egyébként a főszerkesztője a Vacka Rádiónak, és általában a legjobban üvölt). Szerencse a szerencsétlenségben, hogy mindez csak tíz percig tart, és ha már együtt kell élnem vele, akkor viseljem méltósággal és tisztességgel hallgassam végig. Ez egy régebbi, enyhén felháborodott hangvételű írásom a Vacka Rádió című műsorról, nem hittem volna, hogy valaha odáig fog fajulni a helyzet, hogy önszántamból és lekötözés nélkül végig fogok nézni egy Rutkai Bori és a Hébe-Hóba Banda koncertet, most pont erre készülök egyébként, meg Sunshine-buli is lesz utána, de idén nem számítok sok jóra. Különben szerintem ennyi lesz az idén a Vidor Fesztiválom, semmi hajnalig táncolás a Vidor-kertben, semmi sör, semmi bor, csak a színtiszta művészet. Kezdés: 16:20 :-) A Hébe-Hóba Banda egyébként a Vacka Rádió című műsor betétdalait játssza, ezek nem annyira gázosak, mint maga a műsor, csak a szövegek együgyűek egy kicsit, igaz, hogy gyerekeknek készült, bár a műsor meg csak felnőtteknek érthető, á, nem tudom. Például ez az Ami velem történt vasárnap c. szám: [audio mp3="http://nemvagyokbeteg.hu/wp-content/uploads/2013/08/vasarnap.mp3"][/audio]

Tegnap megint találkoztam egy volt osztálytársammal, a változatosság kedvéért ugyanúgy hívják, mint a másikat, akivel italoztam, ami után bevittek a detoxba. Ezúttal sikerült megúszni a detoxot, a Gajdos kocsmában kezdtünk, és a Blues caféban végeztünk. Jól szórakoztunk, ráadásul meglepett azzal, hogy neki megvannak kinyomtatva a kölyökkori verseim, és szívesen "redigitalizálná", úgyhogy majd egyszercsak újabb versek is várhatóak. Amivel mégjobban meglepett, hogy megtalálta E, a világ legjobb... szoc munkása fb-profilját, bár nem nagyon nézegettem, ő az, ő, kábé ennyi volt. Az az érzésem, hogy látom én még eleget, talán még sokat is. Ettől eltekintve dög unalmas a nyár vége, varrás varrás hátán, és a pénzem is elfogyott, pedig Nyíregyházán csak ilyenkor indul be a fesztiválszezon. (Vidor Fesztivál, Sunshine-buli, stb.) Ilyenkor kb ilyen érzés Nyh-n lenni (persze csak akkor, ha van pénzed): Az egyik gyerek (Tomika) azzal dicsekedett, hogy beszerzett otthonra egy szövőszéket, mire azt mondta neki a varrónő: "Akkor itt befejezed, otthon meg elkezded..." Láthatóan nem szívlelik egymást,  ebben a kérdésben viszont kénytelen vagyok a varrónő pártjára állni. Csak azért kérettem volna át magam a másik szobába szőni, hogy ne halljam ennek a gyereknek a szófosását, de megoldódott az ügy, úgy, hogy végül ő ment át. Bár napközben néha annyira ordít (talán fél valamitől), hogy olyan tisztán hallom, mintha ott ülne velem szemben. Ráadásul volt/van egy kis románca az abilify blogon megemlített Elmekurvával, szerintem megérdemlik egymást.

Apám sok szerencsét kívánt a majdani új domainemhez, és ezáltal az új blogomhoz, és azt mondta, nyugodtan fasisztázhatom tovább. Viszont nem áll szándékomban kiteregetni az újabb családi szennyest (lenne mit), elég nekem azzal foglalkozni, hogy Nyíregyháza mentálhigiénés ügye egy olyan bolgár fasiszta dagadék kezében van, aki nem is tud magyarul, és válogatás nélkül "ajánlja meg Hodászt" a skizofréneknek, van, akit erőszakkal akar elvitetni, pl. engem, de ezt már szerintem mondtam itt egy párszor. Nem baj, hadd rögzüljön. Ma a melóban, na hát, szóval van az az ideggörcs gyerek, akinek minden második, sőt minden első szava hazugság, és ezt nevezi poénnak, és állandóan lecsövel cigivel, és a feleségével jött oda dolgozni, de közben bemacázott egy másikkal, na, szóval az most földhöz baszta a melóban a telóját, mert az első felesége, Böbe állítólag kiforgatja mindenéből, mit ne mondjak, jól teszi, a múltkor miatta vett be egy üvegcse rivotrilt, hát, aki hülye, haljon meg, szerintem. Sajnálom, hogy ilyen elmeroggyantakkal vagyok kénytelen egy levegőt szívni, és ez még csak a jéghegy csúcsa. Na, hát, szóval ez a gyerek ott balhézott egész nap, titkon azt vártam, hátha felviszik érte az osztályra, de még a "vietnámi picsá"-hoz sem kellett elmennie egy elbeszélgetésre. Nincsen igazság. A vietnámi picsa egyébként a nyíregyházi pszichiátria hivatalos pszichológusa, és szintén olyan távol áll a magyar nyelv rejtelmeitől, mint Makó Jeruzsálemtől. De ezt a Zolikát igazán megkezelgethette volna. A múltkor azt mondtam, hogy valakiket 5 Ft-ért röhögve likvidálnék a mhelyemről; időközben rájöttem, hogy a többség ilyen. D'akujem Staci ma nem méltóztatott a melóban tartózkodni, mert egyéb ügyei elszólították, amúgy egész héten ő fog ránk felügyelni, már előre félek. Félek, hogy összetörik a róla alkotott kép, amit magamban őrizgetek, és már részben össze is tört. Így múlik el a világ dicsősége. Nem baj. Látszik, hogy most már lassan kifelé fogyok a zenékből, mert ilyeneket vagyok kénytelen berakni, egyébként ez a Happy Gang egyetlen értékelhető száma, ez is szerintem egy feldolgozás:

A blog kiírja ugyan néha, hogy Service temporarily unavailable, de hamarosan meg lesz oldva ez is, ha jól emlékszem, már évi 4$-ért utánam hajítanak egy tárhelyet, de magyar szerveren sem hiszem, hogy földhöz vágna egy éves tárhely + 1 domain. A látogatószám semmit sem csökkent, hogy átjöttem ide, sőt nőtt, tehát akkor jól döntöttem. Ezt a számot meg ma reggel már meghallgattam vagy kilencszer, még jó hogy nem mentek ilyen számok a pszichiátrián, amikor folyamatosan E hangját hallottam a fejemben, én úgy fogalmaztam, hogy "kukorékoltam vele", különben lehet, hogy még jobban kikészülök. Egyébként egész sor érdekes új kifejezést alkottam a subom alatt. Nyelvújító tevékenységem eredményét már részben megosztottam a blogon, de lehet, hogy még majd publikálom valahol. "Nyár van, rágyújtottunk páran, a füst csak vitorlázgat kikötőnk felé..."