A mai nap csak arra volt jó, hogy kiderüljön, Siposovának nagy a feje. Persze én ezt eddig is tudtam, csak nem sejtettem. Magamban röhögtem, ahogy billegette magát a tükörben (emlékszünk, a napra lehet nézni, de Rá nem). Mondtam is a többieknek, hogy egy kicsit pályát tévesztett, mert milyen jó lenne például próbababának. Persze, amíg én a kórházban szenvedtem, meg írkáltam hozzá a szerelmes verseket, azóta már biztos próbálgatja is valami kis faszkalap. De hát, ez az élet rendje. Milyen jó lesz vele elnosztalgiázni ezeken a dolgokon 60-70 éves korunkban (addigra talán szóba is fog velem állni).