Közel az év vége, és ideje lenne megvonni a mérleget, hogy idén is mennyi tahó emberrel hozott össze a sors kedves városomban. Nagy esélyes a pszichiátria összes kedves dolgozója, annyi válogatott bunkót, mint amennyi ott van, nagy feladat lehetett összehozni egy intézménybe a címeres főtahónak, Kancsev Alexandernek. A csoportos tahósági díjat tehát ők nyerik. Aztán a detoxban is találkoztam még idiótákkal, de ott az egész intézmény, úgy, ahogy van, hülyeség, persze, hogy csak hülyék mennek oda. Így év vége felé felzárkózott még a tahósági versenybe a helyi mentőszolgálat ügyeletes diszpécsere, akit ma felhívtam, amikor Anikó rosszul volt, és elájult, erre ő percekig azt szerette volna kideríteni, hogy fogyasztottam-e alkoholt, meg mindenféle módon kekeckedett, annyira idegesítő volt, hogy végül rábasztam a telefont mérgemben, holott én hívtam őket. Nem tudom, hogy engedheti meg magának egy olyan ember, akinek elvileg minden hívását rögzítik, hogy percekig szemétkedjen egy beteggel, ahelyett, hogy küldené azt a kibaszott mentőt. Ha ilyen hangnemet engedhetnek meg maguknak ebben a helyzetben, és senki nem vonja őket érte felelősségre, akkor ez az egész kórházat minősíti. Jé, milyen érdekes, hogy az idei tahósági verseny összes résztvevője a nyíregyházi Jósa András Oktatókórház dolgozói közül került ki! Ebben a városban természetes, hogy az összes érzéketlen büdös bunkó tahónak egyenes útja vezet a helyi kórházba. Szóval ha valaki igazán undorító állatokkal akar találkozni, nem kell kimennie Sóstóra az Állatparkba, és megfizetnie a belépőt, hanem megteheti ingyenesen a helyi kórház szinte bármelyik részlegén. Nem azért tart ott az egészségügy ott, ahol, mert nincs pénz, hanem mert a benne dolgozók 80-90%-a nem erre a pályára való. Vagy csak itt hordta így össze a szemetet a szél?