Mivel az utóbbi időben nem voltak világmegváltó ötleteim a játékom terén, ezennel hivatalosan is elismerem, hogy eléggé B-kategóriás játék lesz, viszont legalább végigjátszható. Eddig raktam bele néhány párbeszédet a pszichiátriáról, ezek jórészt megtörtént párbeszédek, és valódi élményekből táplálkoznak. Pl.:
SPOILER:
A történet eddig annyi, hogy elkerülünk Ravenloft Elátkozott Erdejéből a Sóstói erdőbe, onnan bevisznek a pszichiátriára, ott beszélgetünk néhány emberrel, majd újra beinjekcióznak, amitől a főhős hallucinálni kezd, majd elektrosokkolják, és végül elviszik Hodászra. A hodászi részt még gondolkodom, hogy oldjam meg, nem, mintha nem lettem volna még ott, szégyen, hogy ilyen helyek egyáltalán még léteznek, kint a pusztában. Ha volna igazság, akkor a Magyarországra beszabadult hájas fasiszta bolgárokat toloncolnák oda ki a pusztába, nem pedig rendes magyar embereket. Ott a hős majd talál egy fegyvert, amivel lemészárolja Kancsev Alexandert, Szabó Erzsébetet, esetleg még beleveszem Homoki Attilát az ápolók képviseletében. "Ennyike." Mivel elég sok munkám van benne, és ehhez képest nem valami nagy szám, szerintem ez lesz az első és utolsó játékom, különben most érzem igazán, hogy a játékírásból is kezdek vészesen kiöregedni. Meg "nem is éri meg csinálni". De lehet, hogyha megérné, akkor sem csinálnám. Ez csak annak a felháborító dolognak állít emléket, ami velem történt a pszichiátrián.
SPOILER:
A történet eddig annyi, hogy elkerülünk Ravenloft Elátkozott Erdejéből a Sóstói erdőbe, onnan bevisznek a pszichiátriára, ott beszélgetünk néhány emberrel, majd újra beinjekcióznak, amitől a főhős hallucinálni kezd, majd elektrosokkolják, és végül elviszik Hodászra. A hodászi részt még gondolkodom, hogy oldjam meg, nem, mintha nem lettem volna még ott, szégyen, hogy ilyen helyek egyáltalán még léteznek, kint a pusztában. Ha volna igazság, akkor a Magyarországra beszabadult hájas fasiszta bolgárokat toloncolnák oda ki a pusztába, nem pedig rendes magyar embereket. Ott a hős majd talál egy fegyvert, amivel lemészárolja Kancsev Alexandert, Szabó Erzsébetet, esetleg még beleveszem Homoki Attilát az ápolók képviseletében. "Ennyike." Mivel elég sok munkám van benne, és ehhez képest nem valami nagy szám, szerintem ez lesz az első és utolsó játékom, különben most érzem igazán, hogy a játékírásból is kezdek vészesen kiöregedni. Meg "nem is éri meg csinálni". De lehet, hogyha megérné, akkor sem csinálnám. Ez csak annak a felháborító dolognak állít emléket, ami velem történt a pszichiátrián.
