"Most, hogy elmenekültek a férfiak, beszélhetünk a HÜVELYGOMBÁRÓL!"
Tisztában vagyok vele, hogy itt talán soha nem lesz annyi látogatóm, mint a postren, "Már az Ördögi kísértetek is csinált siker volt", de úgy érzem, "az életem egy fejezete lezárult", és úgy is érzem, hogy nem tudnám ugyanott folytatni. A postren hagyott dolgaimból (remélem) egy nagyjából kerek történet lenne rekonstruálható, ha valaki foglalkozna ilyesmivel. Plusz még azt is érzem, hogy "everybody's changing", vagyis hogy nem vagyok már ugyanaz, aki voltam, amikor kezdtem azt a blogot.
Ez a blog jóval egyszerűbb, nem kell kivárni, ameddig a postr méltóztatik ezt, vagy azt csinálni, nincs az a sok hosszadalmas belépési procedúra, meg gondolkodás. Ha jól tudom, már megcsináltam, hogy bárki bármit bármikor hozzászólhasson, névtelenül is akár, és ez az egész cucc itt elég jó gyors, szóval nekem kényelmesebb. Bár, ha nincs annyi látogató, akkor megint nincs annyi hozzászólás se, szóval nem tudom.
Mintha kizártak volna a saját bulimból, másnaposan kávézgatok különféle presszókban, várva, hogy elkezdődjön végre az életem afterpartija. Gyerekkoromban poénból kis magazinokat szerkesztettem szabadidőmben. Most komm-médiára járok egyetemre. Vagyis elvégeztem az újságíró szakot (BA). Ha valaki tud valamilyen jó MA szakról, most szóljon, vagy tartsa magában örökre!