A blogtrendeket figyelve, azok a blogok a menők, amik egy valamilyen téma köré csoportosulnak, és abszolút életigenlők, valamint beletartoznak a szépség-divat-gasztro-életmód szentnégyesbe. A blog mára már abszolút a megmondóemberek műfajává vált, személyes tartalmak már csak elvétve bukkannak fel, ez is valami íratlan szabály lett, vagy mi. Először azt éreztem, hogy lemaradásban vagyok, hogy én nem tudok ilyen lenni, lám, itt sem felelek meg a normáknak. Aztán eszembe jutott, hogy folytatásos blogregényt sem tudok írni, ami egy időben nagy divat volt, igaz, a kutya se olvasta őket szerintem. A másik, de ebből következő dolog, hogy szerintem egy ilyen blogot, mint az enyém, nem szívesen vesz a blogvilág, ahogy régebben mondták, "a blogoszféra", túl személyes, túl konkrét, és sokak ízlésének lehet, hogy nem megfelelő a hangvétel. Voltak már erre utaló jelek, régebben is, de könnyebb volt figyelmen kívül hagyni őket, de mostanában ért 1-2 negatív élmény, ami alapján most úgy tűnik, "persona non grata" vagyok a blogvilágban, annyira, amennyire a való életben, IRL sem vagyok az. Már nem ugyanaz az egész, mint a freeblog idejében, akkor nem volt ez a közöny, sőt már-már diszkriminációba hajló kirekesztés. Az életben ezt nem tapasztalom - nem járok sznob társaságba, viszont úgy érzem, kitermelődött mára az internet elitje, akiken érzem ezt a sznobságot. Mindegy: rövidre zárom: már nem divat a személyes blog, pláne nem trendi az elmebetegség, és jelenleg is ott díszeleg a fejlécben az "indie skizofrén egoblog" alcím, nem is tudom, mit vártam... Talán most magamba kéne szállnom, és átgondolni a dolgokat... De nem teszem, minden marad a régiben. :-D