Skizofrénia underground

Napok óta le vagyok nyűgözve, hogy elkészült a játékom, a Halál a pszichiátrián. Erről még csak annyit, hogy az ilyen játékok igen nagy százaléka általában sosem készül el. Ezzel nagyjából meg is valósítottam egyelőre, amit akartam, és ezzel el is felejthetnénk az ügyet, de... erre nem számítottam, hogy ez lesz rá a reakcióm, de mondhatjuk úgy is, hogy vérszemet kaptam, és valamikor a jövőben csinálnék még egyet. Ilyenkor hajlamos vagyok elfelejteni, hogy mennyit szívtam vele, a sok bosszúságot, amit okozott, az egymás után szinte hányingerig végzett tesztjátékokat. Bár egy ilyen játék készítése éléggé nagy deficittel jár: egyáltalán nem éri meg az időt és az energiát, amit az ember belefektet, én mégis szeletek vele foglalkozni. Egyelőre csak képzelgés szintjén, a napi robot közben vágyakozok rá, hogy milyen lenne megcsinálni A JÁTÉK-ot, lebilincselő történettel, és sokkal jobb grafikával. De ez az óhajom/ötletem/álmom csak egy vágykép, nemigen mozog a realitás talaján. Nehezíti a dolgot, hogy még soha nem írtam valamire való fikciót, nagyjából minden írásom (ön)életrajzi ihletettségű, és az utóbbi időben már meg sem próbálom irodalmi(as) stílusba csomagolni. Nem ezt támogatja sem a megnövekedett munkaidő, sem a "barátnőzés", de nap mint nap foglalkoztat a gondolat, hogy "mi lenne, ha"? Ami egyszer összejött, újra sikerülhet, egy magasabb színvonalon is akár. Szóval mostanában ez tölti ki a gondolatvilágomat, bevallom kellemes gondolat, habár tudom, hogy túl nagy népszerűséget nem várhatok ettől (sem). Amúgy próbálom nem ide írni az ezzel kapcsolatos ömlengéseimet, de mivel nincs valamirevaló magyar nyelvű közösség, ahol ezt megtehetném (sőt, tudtommal Magyarországon SENKI nem használja ezt a játék engine-t rajtam kívül), ezért lehet, hogy lesznek még ilyen posztok.

Ez egy rövid történet volt. Az androidos port kész lett, de sajnos néhány zene (majdnem az összes) elveszett a portolás során, de nem ez a legnagyobb probléma. Hanem az, hogy sem a Google Play nem igazán reklámozza, sem egy másik, ahova felöltöttem. Nevetséges, hogy a Google Play tanácsként elmagyarázza, hogy hogyan kell html kódokkal kilinkelni az oldalt. Aki megír egy androidos játékot, valószínűleg egy linkelés nem fog gondot okozni neki. Jó, hogy nem azt magyarázzák el, hogyan kell a számítógépet bekapcsolni. Ennyi. Nem azt mondom, hogy nem fogok több játékot írni, mert valószínűleg fogok, egyet még biztosan, de az ilyen játékok iránti kereslet az utóbbi időben konvergál a 0-hoz. Ezzel a problémámmal nem vagyok egyedül, a magyar rpgmaker.hu fórumon pl. ez olvasható tavaly október 22 óta: "Köszöntök mindenkit,aki még feljár ide nézelődni! Bizonyára már mind azt hiszitek,hogy meghaltunk vagy összeomlottunk az álmainkkal együtt. Részben igaz,részben viszont még kapaszkodunk 1 ujjal a reménybe,ami még itt tart. Úgy érzem magam,mint egy gondnok,aki egy olyan kincsre vigyáz,amit soha nem fognak látni sem megérinteni. [...] Az,hogy mi lesz velünk, a jövő zenéje.Én személy szerint nem adtam fel,csak már nem vagyok annyira aktív mint régen.Nincs motiváció,nincsenek emberek,akiknek bizonyíthatnánk.A művészt azok az emberek éltetik,akik látják is az alkotását.Sajnos azt is tapasztalom,hogy ti,fogyasztók inkább a szar CoD meg Battlefield-ekkel játszatok,mert az nektek,agyatlan szobanövényeknek való.Sajnos ez a világ,amiben mi élünk,elvészni látszik a semmiben,pedig ennek a stílusnak van igazán mondanivalója.Akinek persze nem inge,ne vegye magára.Akik kitartotok melletünk és a maker mellett,azoknak maximális tiszteletem.Nem mondom,hogy még feléledünk valaha is vagy ismét visszamászunk dicsőségünk hegyormára,de annyit elárulhatok,hogy még nincs veszve minden.Amikor csak tehetem,rákattintom a kis kastély ikonra az asztalomon,amikor csak lehetőségem nyílik rá. Immáron 2 hete folyamatosan minden nap sikerült a kattintás... Ne felejtsetek el minket!" No comment. Egyébként azon agyalok, hogy az új játékom egy poszt-apokaliptikus világban fog játszódni, ahol mindent a pszichiátria ural... esetleg valami más. Lesznek benne fantasy elemek, meg minden, itt már sokkal nagyobb teret fog kapni a fikció. Legalábbis munka közben ilyesmiken gondolkodok. (A varrás egyre jobban nem köt le.) (De hát valamiből meg kell élni, vagy mi.)

Láttam ma Bolond Andit Nagykállóban. Teljesen normális volt. Már egyáltalán nem bolond. Nem hittem, hogy még viszont látom valaha az életben. Mikor Kállóban "feküdtem" 7 hétig, ő már hónapok óta bent volt, és még akkor is maradt, miután engem kiengedtek. Az idő nagy részét a "figyelő"-ben töltötte, fél napra kiengedték néha, de csinált valami bolondságot, és megint "bevágták a figyelőbe" (idézet tőle). Mindenki azt mondta, hogy már sose lesz normális, és elviszik Kállósemjénbe. Ehhez képest egyedül volt, kísérő nélkül, kiöltözve, egy csomó ékszerrel a kezén. A szeméből eltűnt az őrület. Én nem is tudtam máshogy elképzelni, csak köntösben, csillogó szemmel, folyamatosan félrebeszélve. Először úgy néztem rá, mintha kísértetet látnék. Számomra már szimbólummá vált, a pszichiátriai erőszak áldozatának szimbólumává, és most ott ült, mintha nem is lett volna őrült egy fél évig egyfolytában, vagy még tovább. Már 40 fele járhat, de még mindig úgy néz ki, mint régen, leszámítva azt, hogy már nem bolond. Most is körülbelül ugyanolyan szakállam van, mint régen, Kállóban, egy pillanatra mintha felismert volna, de nemsokára szólították, hamar végzett, aztán el is húzott. Úgy látszik, semmi sem tart örökké, a bolondság sem.

...az utolsó szó jogán az elkészült játékomról. Kissé mondjuk kidolgozatlannak tűnik... Törhettem volna rajta még a fejem vagy egy fél évet, mert a vége, megmondom őszintén, egy kissé össze lett csapva. A befejezés azért sikerült 8 hónappal a kitűzött határidő előtt, mert 1. lehetőséget láttam az androidos terjesztésben 2. mindenképpen elő akartam jönni valamivel még a második tárgyalás előtt 3. egyelőre elfogyott a mondanivalóm. Ez a játék a blogomhoz viszonyítva csak egy mellékes valami, pár éve talán nagyobb hatást lehetett volna vele kiváltani, a retro stílusú játékoknak nagyon leáldozóban van. Szomorú, hogy az első teljes értékű játékomnak annak apropóján kellett megszületnie, hogy a pszichiátriai önkény az utóbbi években teljesen a fejemre nőtt. Remélem, a Google Play nem fog kivetni valót találni a játékomban, és sokáig fent lesz, és letölthető lesz, mondjuk örökké. Ha úgy vesszük, 25$-ért megváltom a jegyem az örökkévalóságba, létre hoztam valami maradandót, ami társadalmilag igen hasznos, mert felhívja a figyelmet a pszichiátria, és a hozzá kapcsolódó intézmények aljasságára. Bár talán, ha ennyi energiát fektetek egy könyvbe, mint ebbe a blogba és a játékomba, talán többekhez eljut az üzenet. Talán a könnyebbik utat választottam (sőt, biztos), de egyelőre nem bántam meg. Ilyen helyeken azt is ki lehet mondani, amit egy könyvtől nem vesznek feltétlenül jó néven, és ez az egész blogolás, meg minden, kicsit olyan underground érzés. Fogalmam sincs, hogy működik ez az Android market, ha szerencsém van, még a blogom is reklámot kap rajta keresztül, bár mondjuk még azt sem tudom, miről fogok írni az évben, na mindegy. Halál a pszichiátrián - full, kész, végső változat, utolsó verzió EDIT UPDATE Az Androidra való portolás máris folyamatban van, remélem, a jövő héten már debütál a Google Playen

Anikó elmondta egy álmát, miszerint valaki azt mondta neki, hogy "Te vagy a borozók királya!", majd látott egy halálfejet, később ebből a borozók királya-ügyből kifolyólag bírósági ügy lett, és tárgyalásra kellett mennie. Érdekes, hogy az ő gondolatvilágában valahogy összekapcsolódik az alkoholfogyasztás és a bűn fogalma (kivéve, ha a szüleiről van szó). Kedvenc mondása volt régebben, hogy az "alkohol bűnös élvezet", ez valamelyik filmben volt hallható, nem tudom, már melyikben. Azt is érdekes megfigyelni, hogy mennyire küzd magában az alkohol ellen, most is például azért kellett lemenni a kocsmába, mert vörösbort akart inni (amit végül persze nekem kellett meginni). Ha alkoholt iszik, egyre hülyébb lesz tőle, megjegyzéseket tesz a pasasokra (mostanában már a nőkre is), és folyamatosan Editezik. Mostanában kinézett magának valami munkát a START vállalat nyomda részlegében, valamivel rosszabb munka, mint a miénk, de hát mégiscsak munka, és elvileg van is felvétel, ha ez sikerülne neki, talán (de csak talán) valamivel könnyebb helyzetben lennénk. Most viszont idegileg elég labilis, mindig a munkakeresés kapcsán jönnek rá a lelki bajok, aztán most megint nem tudja, hogy dolgozni akar (tegnap még azt akart), vagy kórházba feküdni. Itt tartunk most, hétfőn megy a munkára is, meg a pszichiáterhez is, majd meglátjuk. Én valahogy jobban szeretném, ha dolgozna. Mostanában javíthatatlan optimista vagyok, mindentől a legjobbat várom, főleg a pénzügyekben, aztán persze általában koppanok. Mindenesetre örülnék, ha a borozók királyának végre lenne munkája, és nem nyaggatna többet ezzel. (Aztán persze ez is valószínűleg annak az eredménye, hogy 5 órában dolgozok, szóval eggyel több órát kell várnia rám a nyanya tanyán, ameddig végzek, de időről időre amúgy is fel szokott benne buzogni a munkakedv...)

Egész délelőtt háborogtam magamban azon, hogy rongyos havi 6-7 ezer forintért 1 órával többet kell szívni. Valaki 1 óra alatt megkeres annyit, bassza meg, nem 20-szor 1 óra alatt. Persze igazából első nap még nem annyira vettem észre azt a +1 órát, és lehet, hogy hamar meg fogom szokni, de mégiscsak ott van a tudat, hogy 1 óra az életemből... Na, jó, csak egy kicsit szokatlan, a kis skizó még életében nem dolgozott 4 óránál tovább huzamosabb ideig. Tudom, senki se tehet róla, a pályázat megírása az éppen aktuális körülményektől függ, de a hatezer-valamennyi nem elég ösztönző erő. Mindegy, ez már így alakult, mindenki azt mondja, a legjobb mhely a városban le%oltaknak. Na, de mégis, 5 óra rabszolgaság naponta, belegondolni is szörnyű. Maga a tudat borzasztó, hogy valamivel kevesebbet ér az időm óránként, mint tavaly, és a hatezer-valamennyi nem húz ki a ... bajból, csak tűzoltásra elég, maximum... (ha megkaptam volna a 10-et, most kussolnék). Na, jó, csak másodsorban érzem magam skizónak, elsősorban bloggernek. Illetve, van, aki blogot ír, de nem tartja magát bloggernek, valaki bloggernek tartja magát, de nem (nagyon) ír blogot, én néha bloggernek tartom magam, néha nem, néha skizónak, néha skizó bloggernek, néha egyiknek sem. Mostanában egyre többször feledkezek el a skizóságról, és az a téves eszmém, vagyis inkább érzésem támad, hogy normális vagyok. Ez egyébként egy nagyon kellemes érzés. Címkézhetnek, tarthatnak akárminek, igyekezhetnek a betegségtudatom kialakítására/fenntartására, egy embert nem lehet egy egész életen keresztül egy skatulyába belerakni. (Legalábbis engem nem.) Szóval, jobban tartom magam bloggernek, mint másnak, ez így helyes, inkább, mint twitteresnek, facebookosnak, vagy akárminek. (De az is lehet, hogy mára már nincsenek is ezek a kategóriák, csak emberek vannak, akik néha blogolnak, néha twittelnek, facebookolnak, vagy akármi.) Ezt csak azért volt fontos tisztázni, mert ma egy ismertetőbe botlottam a blogomról, egy másik blogon. Persze, nem csak az enyémről egyedül volt ismertető, de mégiscsak volt, és ott volt közöttük. Eddig ilyet senki sem próbált meg írni, ja, de egyszer talán, rémlik, hogy az abilifyról (ennek az elődjéről) írtak valamit a freeblog főoldalra, de hát ki emlékszik már az ilyen freeblogos dolgokra. Haladni kell a korral, azt mondjuk még mindig nem tudom, hogy jól tettem-e, hogy ide jöttem a blog.hu helyett, de valószínűleg már nem is fogom megtudni. Én úgy sejtem, ott valamivel nagyobb lenne a látogatottság, de talán nem lenne ennyi hozzászólás. Vagy a franc tudja. Szerintem nem tettem jól. Mindegy. Hátha mégis. Ezt viszont gyorsan kiteszem addig, ameddig még bloggernek érzem magam, amúgy többször érzem magam bloggernek, mint nem, szóval semmi baj:

Iszonyú mennyiségű munka áll még előttem, mivel a jelek szerint tönkre ment az atw-s kalandjátékos oldalam, újra kéne rakni erre a tárhelyre, és nem tudom másképpen megoldani, minthogy elölről kezdjem az egészet. Sok munka van még a saját kaland projektemmel, a Halál a pszichiátriánnal is. Összességében lehetett volna jobb is, még nincs 100%-os készültségben, de már játszható. Eléggé hervasztó, hogy kedvenc elfoglaltságommal meglehetősen egyedül állok a magyar interneten, angolul meg nem tudok annyira, hogy ezen a nyelven értekezzek róla. Ebbe a fajta munkába menekülök a mindennapos kisszerű pénzgondok, és az úgynevezett nagybetűs elől. De ebben a tevékenységemben is magányos vagyok. A Halál a pszichiátrián úgy látszik, visszhang nélkül maradt, már az androidos változattól se várok túl sokat, ha ugyan lesz. Már csak az utolsó simítások vannak hátra, de úgy látszik, nem kapkodom el. Érdekes módon, a legnagyobb népszerűségnek a projektjeim között ez a blog örvend, kicsit fura helyzetet teremt, hogy az ismerőseim elől titkolnom kell, mert néha olyanokat írok le benne, hogy csak na. Azt hiszem, itt vagyok igazi önmagam, nem a 4 órás (holnaptól 5) robotban, sem pedig Anikóval a Fehér Egérben. És ez így is van jól (?). Hajhászhatnám jobban a népszerűséget, de ez azzal a veszéllyel járna, hogy olyanok is felfedezik, akiknek nem kéne, már volt is rá példa, szóval inkább nem. A valódi munkám, ami hivatalosan is van, ez a szabás-varrás, hát, egy időre jó volt, erre a 9 hónapra (amiből 2-t kórházban töltöttem), de már szívesen tovább lépnék. Ezért is kéne a suli. Valami bölcsész jellegű fsz képzés. Már van is tippem, de egyelőre nem árulom el. Hadd legyen meglepetés. :-) Az év végi szünetben, úgy érzem, nem sikerült maradéktalanul kipihennem magam, és jön az 5 órás munka. Egyesek talán ezt előrelépésként élnék meg, én azonban egyelőre a hátam közepére se kívánom. Talán, ha elvégezném azt a sulit, leléphetnék. Nem is vágyom másra. Tudom, hogy a helyzetemben ennek is örülni kéne, de már, azt hiszem, nem tudok. Monotonitástűrő vagyok, meg minden, de ebből 2-3 év, azt hiszem, és bőven elég lesz... Összegezve: Nem vagyok elragadtatva a munkámtól, és a hobbimat is furának tartom, gyerekesnek, és egy kissé nevetségesnek. Amúgy január elsején évek óta már mindent borúsabbnak látok, mint amilyen valójában. Hm, egész napos munkám eredménye:

...szilveszter tájékán... Úgy látszik, az évben ez az egyetlen pihenőnapom, jövőre kezdődik az 5 órás robot, ma végre sikerült idegileg is megpihennem, köszönhetően annak, hogy egy fél napot majdnem sikerült egyedül töltenem, és Anikó sem hív félóránként. Holnap kezdődik az úgynevezett buli, és valószínűleg nem fogok tudni ide írni. Eszembe jutott, hogy szerencsére ma már elfogadott dolog, hogy valaki magában beszél az interneten (blogolásnak hívják), így most megpróbálom szavakba önteni az év vége kapcsán bennem kavargó gondolatokat. Nem lesz kifejezetten se előre-, se visszatekintés, az időközben bennem lezajló változásokról szeretnék írni. Először is kezdeném egy mellékes témával, az alkohollal. Mindig azt mondogattam magamban, hogy egy idő után majd nem fogok inni, olyan harmincvalahány éves koromtól. Úgy látszik, ez az idő most jött el. Nem előzte meg semmilyen fogadkozás, nem okozott semmiféle nehézséget, egyszerűen nem érzem annyira jól magam az italtól, hogy megérje. Hacsak tehetem, elkerülöm, de ez nem azt jelenti, hogy társaságban nem innék meg 1-2 pohár, vagy üveg sört, de nincsen már rá semmilyen késztetésem, hogy igyak. Sőt, maga a téma sem érdekel. Időközben valami megváltozott bennem. (Ha nem lennék tőle kivétel nélkül mindig szarul, valószínűleg innék.) Nincs mese, ebből kiöregedtem. Dohányzás, kávézás: Ezek még mindig mennek. Elgondolkodtam azon, hogy itt az ideje tovább csökkenteni az ezekre szánt pénzt is, mégpedig úgy, hogy még a dohányt is feketén fogom beszerezni, valamelyik munkatársamtól esetleg, vagy megkérem őket, hogy segítsenek benne, ennél többet nem tehetek jelenleg. Ennél már nincs lejjebb. Viszont páran csinálják a mtársaim közül (is), ez jelentős megtakarítás lenne. Akkor ott van még a kávé, ezt tényleg vedelem, majdnem annyit költök rá, mint cigire. Ebben az ügyben is max. annyit tudok tenni, hogy ráállok a mhelyemen kapható 30 Ft-os 3 az 1-benre. Szerencsére a mhelyem nemcsak pénzt ad, hanem el is tud(na) látni ezekkel az olcsó élvezeti cuccokkal. Na, jó, tovább, lapozzunk. Anikó-ügy, telefon-ügy: égő, vagy sem, Anikót be kéne fizetni korlátlan beszélgetésre, havi 10e-ért, mert telefon-mániás, és jóval többet telefonál el havonta, mint 10e Ft. Nem beszélve arról, hogy az én telefonomat egyáltalán nem kéne feltölteni, nem kéne visszahívogatni, és nem kéne pár naponta bejárkálni feltöltögetni a telefonját, mindig számellenőrzés, és egyéb macera. Ez amúgy nevetséges, de nem lehet másképpen megoldani. Mondjuk a szülei is beszállhatnának egy pár ezressel. Vagy esetleg van 6000 Ft-ért hálózaton belüli korlátlan beszélgetés + hálózaton kívül 180 díjmentes perc. Ennyit az ablakon is is kibaszok. Erről meg csak ennyit. A legvégére hagytam a suli kérdését: mivel a 2. Orbán kormány szinte ellehetetlenítette, hogy magyarra menjek, mármint levelezőn, nem is szinte, hanem konkrétan, most már hajlok arra, hogy megelégedjek valami bölcsész jellegű fsz képzéssel. Itt, ha jól tudom, nincs emelt szintű érettségi-felvételi, és ha szerencsém van, a környéken is van ilyen. Erre egyéb indokaim is vannak, talán majd egyszer kifejtem bővebben. Most legyen elég annyi, hogy nem vagyok hasraesve attól, ami kortárs címszó alatt megy, attól meg, hogy klasszikus szövegeket tanulmányozzak, rohamosan megy elfele a kedvem. Erre egyszer lett volna lehetőség, úgy látszik, soha vissza nem térő alkalom volt. Talán kezdem belátni, hogy ebből is kiöregedtem (legalábbis a kormány szerint biztosan). Minek újra tanulni az abc-t, minek újból feltalálni a kereket, vagy a spanyol viaszt? Valójában ragadt már rám annyi nyelvi kompetencia, hogy ne kelljen már ilyesmivel szarakodni. Akkor ennyi lenne. JA, BÚÉK!

Ez kész. Ez most azért egy "béna verzió", mert korántsem biztos, hogy minden így lesz a végleges változatban is, pl. a harcok még nincsenek nagyon beállítva (de nem is nagyon lesz optimalizálgatva, nem azon van a hangsúly, szerintem). Aki szeretne a béna verzióval bénázni, ezentúl megteheti: halalapszichiatrian. Holnap még tesztelgetem egy kicsikét, aztán januárban megy kifele Androidra. (Ha sikerül elkapnom James Paige-t, az OHR íróját.) Amit még sajnálok, hogy kimaradt, egy dialógus az igazságügyi elmeorvosi szakértő és Kancsal között, esetleg azt még beleírom... Az autós részt is szerettem volna veszélyesebbre csinálni, de már lehet, hogy az is így marad. A játékban elkötünk egy mentőt, és azzal megyünk a 4-es főúton a hodászi koncentrációs táborból vissza a pszichiátriára, kinyírni az orvosokat. Mellesleg nem tudom, hogy a 4-es főúton kell-e menni, de ez a játék szempontjából lényegtelen. Szóval a nagy része készen van... Igyekeztem nem túl sok erőszakot ábrázolni, szexet meg egyáltalán nem, remélem beférek a Google Play kritériumaiba. Van néhány kétséges jogállású zene, meg kép, remélem, ezekből se lesz probléma. Miért is lenne? Ki fogja leellenőrizni? Senki. Közben olvasom a Google Play-en, hogy esetleg beperelhetnek ilyesmik miatt, mint "rágalmazás, harmadik fél nyilvánossággal kapcsolatos személyiségi jogának vagy adatvédelemhez való jogának megsértése", de mivel éppen gondnokság alá akarnak tenni a beszámíthatatlanságom miatt, ez már megint érdekes helyzetet eredményezhet. De ha mondjuk megváltoztatom a neveket Kancsal Alexanderra, Baszó Erzsébetre, meg Homokos Attilára (Kancsev, Szabó és Homoki helyett), az már gondolom, mindjárt más. Lehet, ezt fogom tenni.

...és megjelenik a Halál a pszichiátrián nevű "interaktív történet". Nagy álmom válik ezzel valóra, végre lesz egy alkotásom, amit "meg tudok mutatni"... Szerintem 20 perc-fél óra a játékidő, mondjuk én kevesebb, mint 10 perc alatt végigszaladok rajta. Utálom azt a szót, hogy szösszenet, de szerintem kábé ez lehet a műfaji besorolása. Mindenképpen meg kell próbálnom majd portolni Androidra, igaz, ez 5500 Ft-omba fog kerülni, hogy terjessze a Google Play. Nem tudom, ezzel mennyi játékost/olvasót fogok nyerni, de nagyon remélem, hogy sokat. Ha értékelnem kéne a saját alkotásomat, olyan 3-3,5-öt adnék rá, végülis nem biztos, hogy megérte az időbefektetést, de legalább csináltam valamit. Intenzíven szeptember 1 óta csináltam, szóval, ha úgy vesszük, 4 hónap, de régóta rinyálok már, hogy össze kéne hozni egy ilyet. Most volt egy kis időm, és gyorsan befejez(t)em. Remélem, a témával való foglalkozást is... Minden reményem az androidos változatban lesz, hogy letöltik egy páran...