Skizofrénia underground

Azon gondolkodtam, hogy a blogolás perverzió, legalábbis az az ága, amit én folytatok, biztosan. Még ennek a blognak az elődjén is próbáltam valahogy burkoltan fogalmazni, aztán az Egy átlagos fiatal férfi naplójában elszaladt velem a ló, most viszont már meg sem próbálom takargatni, hogy kiről mit gondolok, eleinte volt egy kis parám, hogy majd emiatt esetleg ez lesz, meg az lesz, mostanra viszont már pontosan tudom, hogy ezek miatt semmi nem lesz, ha munkaidőmben ilyeneket mondanék, rövid úton repülnék (volt már példa ilyesmire), de ezzel amúgy senkit nem zavarok, a fele társaságnak nincs is meg a szellemi kapacitása ahhoz, hogy agyilag lekövesse, amiket írkálok (és most nem csak a "betegek"-re gondolok), meg különben is mindenki a mainstream média bűvöletében él (gy.k. tévézik kifulladásig), a blogírás meg amúgy is perverzió, a legtöbb találatom Pest megyéből van, szóval azok olvasnak, akik eléggé távol esnek a történésekről, jó tudni, hogy azt írok, amit akarok, másnap senki nem fog ezért pofán vágni. Néha ugyan kétségbe esek, hogy nemsokára belesavanyodok ebbe az életmódba, és akkor aztán végképp nem fogok tudni semmiről sem írni, de mindig eszembe jut valami mentőötlet, amit megpróbálok jól-rosszul leírni. Most leginkább a játék-témán vagyok rajta, de próbálom úgy csinálni, hogy ebbe a blogba a legkevesebb unalmas technikai részlet szivárogjon át belőle. Jelenleg így érzem magam (a 13.-ai dátum ellenére):  

Egyszer az egyik blogomon flattrt valaki, azóta szeretném, hogy flattrjanak megint. Ez még abban az időszakban volt, amikor éppen kezdte a sz**akodást a freeblog, és hónapokra egyszerűen eltűnt az akkori blogom. Már akkor is mindenféle érdekes megoldással próbálkoztam, ingyenes tárhelyekre telepítettem fel különféle blogmotorokat, és minden egyes blogomnak a fantáziadús "Újblog" nevet adtam. Ezeken a blogokon általában volt flattr gomb minden bejegyzéshez, azért, mert szórakoztatónak találtam, és azért, mert úgyse olvasott senki. Az egyik ilyen blogomban például leírtam, hogyan lehet lerakni az ECDL-t 2 hónap alatt, a tanfolyamot kikerülve, magánúton. [caption id="attachment_369" align="alignnone" width="1178"] nem magyarul social micropaymentnek hívják[/caption] A flattrt egy olyan bejegyzésemre kaptam, ami az ingyenes tárhelyszolgáltatókat mutatja be. A bejegyzés már nincs meg, mivel az ingyenes tárhelyszolgáltató is megszűnt, ahol ezt a korszakalkotó bejegyzésemet publikáltam. A flattr egyébként az, hogy valaki fizet neked azért, mert jó fej vagy, és mert ő is jó fej. Úgy működik, hogy valaki befizet valamennyi összeget, és ahány blogot, vagy ákármit flattrel egy hónapban, annyi felé oszlik szét a pénz. Nem magyarul social micropaymentnek hívják, és ha én majd egyszer befolyásos ember leszek, azzal fogok szórakozni, hogy ilyen online tartalmakat fogok szponzorálni kisebb összegekkel, és várom, hogy visszaflattrjenek. [caption id="attachment_365" align="alignnone" width="564"] valaki befizet valamennyi összeget, és ahány blogot, vagy ákármit flattrel egy hónapban, annyi felé oszlik szét a pénz[/caption] Természetesen egy ilyen flattrből általában még egy sör se telik ki a Fehér Egérben, szóval ennek inkább az a gyakorlati haszna, hogy a flattrt általában jó fejek használják, és ez egy újabb lehetőség szociális kapcsolatokra, mert kiraknak közéjük. Is. Ja, amiről még írni akartam, hogy pont egy hónapos ez a blog, bár ezen nincs mit ragozni, jó sok hülyeséget összeírkáltam már itt is, most kezdődne az iskola, ha munkanapra esne, és most törne ki a II. világháború, ha 1939 lenne.

Viszonylag kellemes álmom volt. Bevettem két nyugtatót, meg ráittam valamit, azután elmentem irodalom előadásra, persze, mint kiderült, szigorlat volt, csak erről nekem senki se szólt. A kérdések között vagy 5 helyen szerepelt a saját blogom, persze egy kérdésre sem tudtam válaszolni, még a saját blogommal kapcsolatosakra se. A szigorlat nagyon fontos volt, egy szabadtéri előadóban írták rengetegen, még sötétedés után is. Én is ott voltam egész nap, és nézegettem a kérdéseket, már csak 2 csaj ült előttem a sötétben, mire be mertem adni az üres dolgozatomat. Azt már nem tudom, megkérdeztem-e, hogy lehet-e jönni legközelebb. Azután az egész eseményt megünneplendő, valamiféle bulit tartottak az iskolában, úgyhogy nem lehetett megmozdulni sem, de nekem, annak ellenére, hogy szerepelt a blogom a tételsorban, nem volt túl jó hangulatom... aztán beleért a kezem a bilibe, és felébredtem. :-)

Hát, szóval beműtöttem valahogy a cím mellé ezt a "therapy" feliratot, amire rákattintva Rae Unzicker véleménye jön be, ami tökéletesen egyezik az enyémmel. Ennek az volt az ára, hogy kisebbek lettek az alcímek, és végül már el is tüntettem őket, úgyis untam. Így legalább látszódik az első bejegyzés címe, és lehet látni azt is egyből, nem csak a bazi nagy fejlécet. Különben a felirat csak azt hivatott szimbolizálni, hogy ez mégiscsak egy terápiásnapló ("betegblog", ahogy valaki fogalmazott, hát betegnek néha elég beteg), és csak azért raktam be ide ezt az írást, hogy mégis legyen valami funkciója is, úgyis a mai világban már mindenki rákattint mindenre, meg amúgy is be szerettem volna illeszteni ezt a kis versikét valahogy ebbe a blogomba is. Apám szerint üldözési mániában szenvedek, szerintem meg érthető az óvatosság, meg az elővigyázatosság, ha az ember nincs észnél, könnyen Hodászon köthet ki, vagy egyéb kellemes helyen, és akkor megnézheti magát. Ott már valóban nem kell a pénz miatt aggódni, meg hogy kinek mennyit adnak a szülők, mert sanszom se lenne elhagyni azt a lágert, meg amúgy is a napjaim nagy részét leszedálva tölthetném, amilyen kis együttműködő vagyok. Bár az igaz, hogy tutira nem lennének alkoholgondjaim sem, sőt a nők miatt sem kellene problémázni. Valóban könnyű rámondani az emberre, hogy üldözési mániában szenved (ld. Rae Unzicker írását), kár, hogy nem egy rokonom figyelmeztetett már, hogy jobb, ha észnél leszek, mert könnyen "vagyontárgyak" nélkül maradhatok. Szóval ha mánia, ha nem, nem én találtam ki, és amúgy meg nem én asszisztáltam minden szó nélkül a bolgár seggfejnek egy deportáláshoz. Azok az idők, amikor nekem minden mindegy volt, már elmúltak, elmondanám, különben meg gyereket csinálni én is tudok (asszem).

Néha elgondolkodok azon, hogy miért nem vagyok vállalható sokak számára. Aki nyilatkozott a kérdésben, mindenki azt mondja, hogy jól írok, jó az íráskészségem, stb., szerintem érdekes a témám is, és olyan szemszögből írok róla, amilyenből még senki ezelőtt, mondhatni eléggé objektíven, szenvedés-, és rinyálásmentesen. Szerintem sikerült levetkőznöm az abilify blog gyengeségét, mégpedig a rinyálást. Egyébként az is olvasható volt valamennyire, néhány eset volt, hogy valaki az elejétől a végéig egy-két alkalomra elolvasta, pedig nem csekély mennyiségről volt szó, szóval akkor sem lehettem olyan szar. Két emlékezetes személy is megtette ezt annak idején, a postr-es blogomban legaktívabbak: LiteraGeek és Norika88. Maguk is bevallottan mentális problémákkal küzdő emberek, akik a kelleténél egy kissé jobban is belevonódtak a blog(jaim)ba, majd érdekes körülmények között kiléptek. Aztán van ez a facebookos meg readeres dolog. Valaki priviben csak-csak vállal, meg azért néha ránéz a dolgaimra, de 1. nem is érti hogy mi van, 2. megtartja a néhány lépés távolságot, ki tudja, mikor őrülök meg megint, vagy kezdek el pornót megosztani... Szóval most már megint csak az van, hogy magamnak írom a blogot, van az a néhány ember aki lájkolt, annak ellenére, hogy ez vállaltan unalmasabb blog, mint az Egy átlagos fiatal férfi naplója, meg még néhány, aki időnként beszólogat, meg még a "csendes többség" :-), de csak arra akarok kilyukadni, hogy szerintem kurvára így kell írni, ahogy én írok, amúgy meg le kell baszni 1. az irodalmi szenvelgéseket, 2 de még jobban a hivatalos skizó diskurzust. Még csak annyit akarok mondani, hogy a helyzet annyiban változott, hogy kábé ugyanannyian szólnak hozzám, csak most már nem blogbarátaim vannak, hanem olvasóim, valamivel kevesebb, mint az Átlagoson, de az abilifyhoz képest jóval több, és nem kell udvarolni a többi bloggernek, hogy valaki jöjjön olvasni, hanem jönnek amúgy is. A "blogoszféra" (ezt a szót most írtam le először és utoljára) ha lehet, még jobban kivet és diszkriminál, mint a facebookos ismerőseim, szóval nekem sikerül mindenhonnan kitúrnom magam, már nem vagyok blogger se, csak blogos. Azt már kifejtettem valahol, hogy engem kurvára nem érdekel, hogy minek tartanak, csak olvassanak, hát akkor nem vagyok se ez, se az, most, hogy a keresők még nem nagyon találják meg a blogomat, nagyjából látom is az érdeklődést, csak szerintem kurvára nem azok jönnek, akiknek illene, vagyis akikre számítottam eredetileg, meg amúgy megint csak felesleges volt felvenni ezt a hosszú és bonyolult blogcímet, mert szerintem nem igazán szereztem vissza egyetlen régi olvasómat se, viszont utálóim már valószínűleg vannak, nem baj, ez azt jelenti egy Churchill idézet szerint, hogy valamit már letettem az asztalra...

Úgy látszik, a blog által keltett hisztinek még koránt sincs vége, és egyébként meg egyáltalán nem aratott osztatlan sikert, hogy kimerészkedtem a facebookra is. Valaki, aki miatt részben összevesztem egy másvalakivel, nemes egyszerűséggel letiltott a facebookjáról - holott egyáltalán nem is én kértem meg rá, hogy vegyen fel, hanem ő erőltette - csak azért, mert megemlítettem neki, hogy esetleg lájkolhatná a blogomat. Nem haragudtam rá, amiért korábban már kirúgott a fb-ról, majd visszavett, nem haragudtam rá, amiért részegen lemutánsozott, hülyézett, idiótázott, és amúgy nem vettem komolyan LiteraGeek mondanivalóját sem arról, hogy kivel is állok szemben. Akkor is hagynom kellett volna, hogy osszák itt egymást a blogon, minek szóltam bele? Mindegy, tanultam a korábbi esetből, és nem igazán érdekel a dolog. Azért egy verssel búcsúznék tőle: Oh Jah keep on da raggadrum bombom hits bless beat for 'know-rika' bombom   Rikadom bom bom Norika dam This girl's maybe a horny madame

Mivel egy csomóan most vettek fel a fácsén, szerintem nem tehetem meg, hogy tovább bojkottáljam eme nemes intézményt, szóval ma hajnalig úgy-ahogy tartottam magam, és máris visszasettenkedtem oda. A fb csoport feloszlatása után máris új projektbe kezdtem: saját oldalt csináltam a blognak. Ez nem tudom, mire lesz jó, de valami haszna remélem, hogy lesz. A képen egy titokzatos csuklyás alakkal, és egyelőre a hányingert keltő nyíregyházi pszichiátria fényképével. Viszont: nem óhajtom a továbbiakban egyik ismerősömnek sem az orrára kötni, hogy még nem nőttem fel igazán, és ilyenekkel szórakozok a szabadidőmben, mint amikkel, ezért nem küldtem ki senkinek meghívót, meg hogy kedveljék az oldalt, meg egyéb hiábavalóság. Ide azért le merem írni az oldal linkjét, mert hátha valakinek ez így otthonosabb. És akkor azt hiszem, nagyjából mindent meg is tettem, ami ahhoz kell, hogy hírverést csináljak a blognak, még eléggé kifogásolható dolgokat is, például elborult szövegű hirdetések feladása, tessék :-). Ja, a fb oldal linkje: https://www.facebook.com/skizoego

[caption id="attachment_1983" align="alignnone" width="560"] 1. "HURRÁ!!! :) ...me'gyütt bélla![/caption] Szóval most Bélláról lesz szó, akinek nem blogja van, hanem blokkja, és alighanem a legagyzsibbasztóbb poénok kiagyalásával írta bele magát a blog, ja, bocsánat, blokktörténelembe, és a bloglovin'-omba. Munkásságát az elejétől fogva követtem, és volt alkalmam megfigyelni az írói kiteljesedését, pontosabban ki nem teljesedését, mert mostanában elég szűkszavúak a posztjai, és csak a lényegre fókuszálnak, bár meg kell, hogy mondjam, ez a szűkszavúság jól áll neki. Bélla az örökifjú vidéki magyar paraszt suttyó archetípusa, aki odamontírozza magát egy csomó nő közé, Chuck Norrishoz, Christopher Lambert mellé, és szuperhősökkel elmélkedik egy padon az idő múlásáról. Bélla nem kopaszodik, és nincsenek prosztataproblémái, és amúgy általában egy vasegészségnek örvendő macsó. Ennek megfelelően érdeklik a nők, ruhában, vagy ruha nélkül, minden mennyiségben. Íme, itt egy példa: [caption id="" align="alignnone" width="500"] "...az okosasszon két legértékessebb tulajdonságának egyszemílybe való hordozóját: ...értem alatta a mesztelensíget meg a még ennél is fontossabb észrevétlensíget."[/caption] Bélla azért üdítő kivétel ezen a blogon, mert nem bolond, hanem csak úgy tesz, mint ha, és néha egészen jól sikerül neki. Mint látható, ráadásul azzal borzolja az olvasók kedélyét, hogy egy archaikus, de igazából soha nem létezett nyelvjárást imitál, aminek szabályát következetesen betartja, egy percre sem lendülve ki a szerepéből. Hát, ez amolyan Best of Bélla lett, aki kíváncsi a képekre is odamontírozott fizimiskájára, annak: http://fafaragok.blog.hu . [caption id="attachment_1984" align="alignnone" width="560"] 2. "TŰNNYÜNK!!!...itt van bélla!"[/caption]

Most elhagyom a szokásos ünnepek előtti rinyálásomat, csak annyit mondanék, hogy elég nagy baj az nekem, hogy 4 napig össze leszek zárva a családommal. Egyébként augusztus 20 nálunk nem valami jeles történelmi nap, hanem nagymamám születésnapja, szóval a rokonlátogatások ideje, anyám menetrendszerűen idegbeteg, stb. Ezt a blogot is regisztráltam a toplistába, meg ahova kell, ezzel párhuzamosan megjelent nálam egy csomó külföldi, lehet, azt mondták nekik, hogy az én blogomról jól meg lehet tanulni magyarul, nem is értem. Norika kilépett a FB-csoportból, nem baj, már régóta haldoklott, szóval megérett a megszüntetésre. Nem tudom, csak nem haragudott meg rám valamiért? Egyébként én a Facebookon eléggé tájidegen jelenség vagyok, szóval legközelebb akkor megyek fel rá, ha valaki kimondottan arra fog engem megkérni, itt, vagy ott, vagy amott. Esetleg kínomban, ha már tényleg nem tudok magammal mit kezdeni. Ja, itt az utóbbi 4 nap statisztikája (a külföldiek többsége ma jelent meg :-)).

Az egyetlen blog, amit hosszú távon el bírok viselni mostanában, az a distant hope. Engem leginkább a képi világa nyűgöz le, de van ebben is mindenféle: reménytelen szerelem, küzdelem a kilókkal egy kis darkos, pro anás beütéssel, na meg a mindennapokkal való megküzdési technikák szoc fóbos szemszögből. Meglehet, hogy mire megírom ezt a kis ajánlót, a blog írója már el is tünteti a blogját, és nem marad utána más, csak egy szép export fájl, amit máskor, máshova rak majd ki, de azért remélem, nem, szóval adok egy linket: http://distant-hope.blogspot.hu [caption id="attachment_168" align="alignnone" width="300"] "leginkább a képi világa nyűgöz le"[/caption] Különben ez a másik blog, amit egy bevallottan skizofrén "személy" ír, mondjuk nem értem, miért nincs ezen mit bevallani, mások állandóan hencegnek a betegségükkel, meg kímélni kell őket a testi nyavalyáik okán, és akkor mi 1. vagy kénytelenek vagyunk letagadni 2. kiutálnak minket érte 3. legjobb esetben azt sem tudják, hogy eszik-e, vagy isszák . [caption id="attachment_174" align="alignnone" width="300"] "egy kis darkos, pro anás beütéssel"[/caption] Na, mindegy, harmony, mivel az ő blogjáról van szó, az elején sokat segített nekem az írásaival, aztán meg már ment minden, mint a karikacsapás, gödörbe be, gödörből ki, aztán irány egy még nagyobb gödör... Leginkább abban segített, hogy ne vonuljak be önként egy ilyen skizóknak fenntartott helyre, persze most nyáron meg állami erőszakkal akartak volna bevinni, ami a helyi pszichiátria elszemtelenedésének a netovábbja**. Szóval ha segíteni nem tudsz, legalább ne árts, b+. [caption id="attachment_165" align="alignnone" width="300"] distant hope header[/caption] Na, most harmony ürügyén megint írtam a saját nyomoromról, nem baj. Elvileg már készülőben van egy törvénytervezet, hogy ne lehessen állatnak nézni az ilyen betegségben szenvedőket, ha már az orvostudomány ilyen szépen fejlődik, illik a jogtudománynak is felzárkóznia, hogy agyament fasiszták ne játszhassák a kiskirályt itt, az ország legelmaradottabb, keleti részén, ahol szó szerint balkáni állapotok uralkodnak. * Ha nő lennék, ilyen lennék. ** És pont mostanában, amikor már tarthatatlan ez az állapot, hogy egy 1959-es, vagyis egy múlt század közepén kiadott rendelkezés alapján lehet minket nyomorgatni, elnyomni, kisemmizni, ez jó volt a komcsiknak, de úgy látszik, jó a fasisztáknak is.