Skizofrénia underground

Mondanám, hogy kibékültünk, ha nem lennénk már megint szakításban. Hétfőn bejött a szakkörbe, bocsánatot kérni + rámadta az influenzát. Nem tudom, 39 fokos lázzal minek mászkál. Ma viszont én nem voltam hajlandó lemenni Örökösföldre a betegségem miatt, hanem csak a Fehér Egérig jutottam, erre jött az sms, hogy "hagyjam békén". Más: felajánlották, hogy lehet 4 órában is dolgozni 5 helyett, senki nem lelkesedett az ötletért itthon, de amúgy nem a más véleménye számít, hanem az enyém, és nekem ebből a szívásból 4 óra is elég. Bocs, hogy nem tudok azonosulni a papírból font nyulak festésével, a szívkosarak festésével, meg a többi hiábavalósággal. Ma egész nap eléggé betegen dolgoztam, és megérlelődött bennem az elhatározás, hogy visszaállok a 4 órás munkarendre. Kurvára unom már a Petőfi rádiót hallgatni (nem is szeretem a zenét igazából), vagy a másik eset Edit 3 agyatlan dünnyögése. Ebből 4 óra is bőven elég, remélem, a megmaradó 1 órát tudom normálisan hasznosítani, ha beindulna végre a mérlegképes könyvelői tanfolyam, akkor biztosan.

Ahogy visszajöttem a táppénzről, egyből befogtak festeni. Jobb is így, mert Edit 3 egyből kezdte a kötekedést. Rájöttem, hogy nem azért nem bírom, mert fogyatékos, hanem azért, mert egy bunkó paraszt. Amúgy többen már hitetlenkedve csóválják a fejüket, hogy inkább elvonulok festeni (pl. Edit 1), de sokkal szívesebben hallgatom magamban a rádiót, mint ezt a sok ****beteget. Vannak olyan pszichés betegek, akik nem tolerálják a hasonló típusú betegeket, hosszú vívódós után arra jutottam, hogy én egy vagyok közülük, azt hiszem. Itt szoktam festeni:

Edit 3 addig dünnyögött a szerződésről, amíg végül ő kapott egyedül szerződést, majd amikor megkapta, azt mondta, hogy szét fogja tépni, meg kitörli vele a seggét, mivel csak három hónapra fogjuk megkapni. Ráadásul amikor alá kellett volna írni, akkor kezdett el telefonálgatni, a főnökasszonynak ott kellett állnia, és megvárni, amíg telefonál. Nem értem, egyébként, miért nem őt picsázták már ki a szakkörből, a testvérét rakták ki a leghamarabb, mert állandóan arról pofázott, kit hogy dugott meg, és hogyan, de Edit 3 se jobb, ő meg állandóan értelmetlen hülyeségeket pofázik, meg állandóan elégedetlen mindennel és dünnyög magában. Azt hiszem, engem idegesít a legjobban, a többiek tolerálni tudják valamennyire, én nem. Úgy gondolom, hogy a mentális betegket csak egy szintig bírom elviselni, és utána már nagyon zavarnak. Legjobban az értelmi fogyatékosok idegesítenek, meg az autisták, akikkel az előző munkahelyemen volt szerencsém megismerkedni. Szokás amúgy az autistákat is kötelezően szeretni, de durva velük egy közösségben lenni, viszont Edit 3 még velük is felveszi a versenyt.

Ma volt az első nap a szakkörben. Nagyjából mindenki örült, hogy idén is dolgozhatunk, csak Edit 3 dünnyögött egyfolytában a szerződésről, hiába mondták neki, hogy folyamatban van, nem fért abba a borsónyi agyába. Idén már nélkülöznünk kell a "szerelmespár"-t, Zolika vergődései oda vezettek, hogy nem hosszabbították meg a szerződését, és Ágika is úgy döntött, hogy nem dolgozik nélküle,  és ő is felmondott. Régebben már írtam róluk, pl. itt: a legjobban utált Már nem utálom őket, az utóbbi időben már egész toleráltam, úgy látszik más(ok) nem. Távozott továbbá Zsizell, (szerintem) a legjobb szőnyegszövő, és nekem egyik személyes kedvencem, bár a főnökség valamiért kiutálta. A szakkör fennállásának történetében (aminek az első perctől részese vagyok), egész sok embert elbocsátottak már (úgy, hogy nem hosszabbították meg a szerződésüket), szóval valamit jól csinálok, hogy még mindig itt vagyok.

A szakkörben újabban festek egy hideg mozgáskorlátozott WC-ben, mert egyvalaki allergiás a festékre, mindenki csak Picasso-nak hív, ez az új nevem. De nem bánom, hogy tök egyedül kell lennem, úgyis elegem van az emberektől, Edit 3-ra meg már annyira allergiás vagyok, mint mások a festékre. Nem elég, hogy szefós, még paraszt is, és nagyon rosszindulatú/ellenséges mindenkivel szemben. Persze tehetné, ha csendben lenne, de egész nap hallgatni a magasröptű gondolatait a világról, meg kívülről fújni már az élettörténetét egyrészt unalmas, másrészt meg már nagyon dühítő egy idő után. Szóval nem bánom, hogy egyedül vagyok, kurvára meg is vagyok fázva, és ilyenkor egy kissé ingerlékenyebb vagyok, Edit 3 valószínűleg kinyírna a dumájával. Nem tudom, hol fázhattam meg, ott, ahol festek, vagy pénteken a buliban, vagy valakitől elkaptam a szakkörben, mert egy csomóan megfázva járnak be. Összesen, ha jól számolom, 4 napot kell még ledolgoznom, egyre az jár a fejemben, hogy ki kell bírnom valahogy, pedig legszívesebben táppénzre mennék. Ja, és még mindig nem lehet tudni, hogy megnyerjük-e a pályazátot, vagyis lesz-e munkahely jövőre. Jó, mi? [caption id="attachment_2194" align="alignnone" width="2048"] mostanában ilyesmiket festek, nem az angyalokat, hanem a kosarakat...[/caption]

[caption id="attachment_2022" align="alignleft" width="584"] fenyőfák papírból[/caption] Mostanában ilyesmiket festek a szakkörben. Jött 2 új ember, néhánynak nem hosszabbítják meg a szerződését, szerencsére engem nem hívtak be az irodába, nem mondtak semmit, szerintem ez azt jelenti, hogy maradhatok (ha akarok). Mondjuk szép kis ajándék karácsonyra, akiknek nem hosszabbítják meg, kicsit sajnálom is őket, de amúgy nem az én dolgom. Mostanában elég hulla vagyok, szar munkát végzek, és egyre több mindent kell csinálni. Pedig akár örülhetnék is, hogy van munkám - legalábbis egyelőre... Bármikor engem is kirúghatnak, megszűnhet a munkahely, elvehetik a leszázalékolást, vagy rossz papírt adnak, stb... kisebb csoda, hogy még mindig itt vagyok, és még egyik sem történt meg.

A mai nap annak jegyében telt, hogy Edit 3 lamentált arról, hogy volt valami "úri helyen", és ott a "nyögőt pörgölttel" adták neki. Ahogy ki tudtam következtetni, sztrapacska volt pörkölttel. Tud még olyanokat is mondani, hogy csinál "babát a subába", ami magyarul annyit jelent, hogy bojtot készít egy bizonyos párnához. A kedvenc kollégám pedig mesélt egy Kormos Edina nevű barátnőjéről, aki szőke, ő a "szőke korom"-on túráztatta magát, majd legvégül kibökte, hogy ez a barátnője hétmillió éves. Megengedtem magamnak, hogy megkérdezzem tőle, nem túl idős-e hozzá ez az ominózus barátnő. Azt is mondta még, hogy gyanús neki a hold, mert már nagyon régen nem jött fel, erre mondták neki, hogy a hold ilyenkor alszik, a Föld is alszik, és mi a Marson élünk. Amúgy, ha nincs éppen aktuálisan valami balhé, és mindenki nyugodtan elmondhatja, ami a szívét nyomja, kábé ilyen szintű a társalgás a szakkörben. Amúgy még vicces is lenne, csak én vagyok egyre fáradtabb hozzá. [caption id="attachment_1964" align="alignnone" width="2048"] "...történetünk szereplői kitalált alakok..."[/caption]

A szakkörben rendszeresen elgurul valakinek a gyógyszere, és nekiáll balhézni. A legutolsó veszekedés kapcsán az én nevem is felmerült, hogy varráson kívül nem igazán csinálok semmit. Én fel bírom dolgozni mentálisan a plusz stresszt, amit az állandó vita és hangoskodás jelent, és egy ideig még szeretnék maradni, de célozgattak rá, hogy valakik esetleg repülni fognak. Mindenesetre szar érzés nap mint nap úgy járni melózni, hogy nem tudni, kire jön rá a hoppáré, az állandó "mókamesterek" Edit 3 (mostanában már nem annyira), és D. Zolika, na meg D. Ágika, a kis párocska. Főleg Zolika. Egy normális munkahelyen a nézeteltéréseket valószínűleg intelligensebben oldanák meg, de itt, a zakkantak között napirenden van az állandó marakodás. Közben életbe lépett a gondnokság alá helyezésem, köszönhetően a két korlátolt dagadék pszichiáternek, Kancsev Alexandernek, és Pollák Csabának. Most már teljesen ki vagyok szolgáltatva a szüleim kénye-kedvének, havonta 23 ezret kapok kézhez a szakkörben, meg még amennyit ők gondolnak. Szóval valószínűleg egyre kevesebb pénzem lesz. Ez az, így kell ezt csinálni, a pénzt biztosan megtanulom beosztani, ha mások kezelik helyettem. Ráadásul mindenhol megy a pofázás, hogy mindez az ÉN érdekemben van. Ó, hogy köszönjem meg, hogy a saját érdekemben BEPERELTEK? Különben valószínűleg én is be tudnám osztani, ha annyi pénzem lenne, mint a két zsírdisznónak, Kancsevnek, és Polláknak. És mindezt csak azon a jogon tehették meg velem, mert skizofrén vagyok. Mondja valaki, hogy nincs diszkrimináció, amikor még maguk az orvosok is diszkriminálnak.

"Sokáig azt hittem, süketnéma vagy...", vagy "Robi nem ad ki hangot" - a kollégáim véleménye rólam a szakkörben. Valójában ezek a dolgok sokakat zavarnak. Egy pszichiáternő azt mondta, hogy olyan vagyok, mint az állatok, ha veszélyben vannak, és azért viselkedek így. A hallgatagságom a betegségem előtt is megvolt, zavaró méreteket azonban csak utána kezdett ölteni. Látom a példát a szakkörben, hogy hasonló betegséggel egyeseknek be nem áll a szájuk, van, aki időszakosan "pörög", azután pedig hallgat nagyokat (velem együtt). Nekem nincsenek ilyen felhangolt időszakaim, már majdnem hogy nehezemre esik a beszéd, és meg kell, hogy mondjam őszintén, hogy a szakkörben inkább csak ilyen csip-csup hülyeségekről esik szó, velem szemben még mindig Edit 3 ül, aki szerint én "szép" vagyok (persze ő a legszebb szerinte), ő a legeslegfárasztóbb személy az egész szakkörben. Elmondja, mikor mit evett, és hogy esett neki, mikor hogy tornázott, a legaprólékosabban tudósít minden szarról a mély, dörmögő hangján. Én sosem nézek rá, sem ilyenkor, sem máskor, de csak mondja tovább, hiába nincs visszajelzés. Talán pont ezért szeret, ki tudja? Fárasztó az 5 óra varrás, de sokkal fárasztóbb Edit 3 dünnyögése. Pontosabban a varrással még el is lennék, de a hülyeségekről való pofázást nem bírom. Az elején még próbáltam szólni a régebbi ismerőseimhez, akiket még a "fonó"-ból ismertem (a szakkör előtt), de már erről is régen letettem. Pitiáner dolgok, pitiáner életek. Nem csoda, hogy szabadulnék innét. A kreativitással ugyanez a helyzet. Be kell látnom, hogy már előtte sem voltam kiemelkedően kreatív. Néha megszállt valami "ihlet", vagy divatos szóval "flow", és létrehoztam valamit, de ez inkább ritka állapot volt nálam. A betegségem után, főleg az ingerszegény környezet hatására szerintem, lapossá és unalmassá váltam, ami félek, hogy rányomja a blogra a bélyegét. Most jutottam el oda, hogy kipróbálnék valami nem kreatív valamit, a könyvelést, a feladat adva van, és kész. Valójában úgy érzem, egy olyan életszakaszba érkeztem, amikor valami ilyesmire van szükségem.