Skizofrénia underground

A szakkörben kitalálták, hogy én a jövő héttől kosarakat fogok fonni papírból. Nincs a világon sok olyan dolog, amit én úgy rühellenék, mint ezt. De valakire rá kell lőcsölni a szar munkát is, hát én lennék az. Unom már ezeket a szemeteket gyártani, egyáltalán nem szeretem ezt a munkát, csak elvagyok napi 5 órában. Jó, ha megfizetnék jobban, egy szavam sem lenne, de belátom, hogy szar selejt munkát végzek, ezért nem jár több. Hát akkor? Most, hogy nem indul a kommunikáció szak, ami még elképzelhető és elérhető lenne számomra, egy mérlegképes könyvelő OKJ. Kár, hogy amíg gondnokság alatt vagyok, énszerintem pénzügyi dolgokkal nem nagyon foglalkozhatok. So, minél hamarabb meg kell szabadulni valahogy ettől a gondnokságtól. Emlékszem, gyerek fejjel hogy utáltam a könyvelést, de azt hiszem, azóta valamit komolyodtam. Sajnos, ahogy elnéztem, csak 2016 nyarára végeznék a tanfolyammal, addig marad a szakkör. Amúgy meg nem kell több nélkülözés, ami kell, a több pénz, a többi meg jön magától. Ezért jött képbe ez az új OKJ. Azt írták, minimum 200-at meg lehetne vele keresni. Még ez sem egy luxus, de nekem talán elég lenne ahhoz, hogy az alapvető igényeimet ki tudjam elégíteni. Amúgy nem én vagyok az egyetlen a szakkörben, aki úgy érzi, nyomorog. Bírom amúgy, ahogy a számomra elképzelhetetlen fizetésből élő pszichiáterek, bírók és ügyvédek arra utasítgatnak, hogy "tegyek félre" ennyi pénzből. Az anyjuk picsáját. Olyan emberek döntenek felőlem, és tesznek gondnokság alá, akiknek sosem volt anyagi gondjuk. Talán elfogadnám, ha jó példával járnának elől, és közben bemutatnák, hogy ők is kijönnek ennyi pénzből. Egyébként még nekem magamnak is szoknom kell ezt az ötletet. #könyvelés

Hétfőn meg fogom tanulni a kosárfonást papírból, és ezzel tovább fogom bővíteni a nem túl széles repertoárt, amit el tudok látni a szakkörben. Fél éve még azt mondtam, hogy nem igazán érdekel, aztán mostanában rájöttem, hogy fölösleges berzenkedni ellene, bár továbbra sem tetszik, hogy jelenleg ennyire vagyok képes, kezdem belátni, hogy ez az igazság. Nem, mintha olyan hasznosnak gondolnám magamra nézve, hogy én tudok kosarat fonni papírból, mert lesz*rom. Felötlött bennem megint, hogy valami szoftveres dologgal kéne foglalkoznom, és egyúttal be kéne fejezni az örökös csavargást, hát nem tudom, hogy erőt tudok-e venni magamon, és leülni a p*csámra, mivel ez a késztetés belülről jön, és attól az időtől datálható, amikor bezártak a "kórházba", ez nekem akkora sokk volt, hogy a mai napig nem tudtam kiheverni, ellentétben sok mással, akiknek csak egy kellemetlen epizód volt az életében. Viszont ideje lenne már valahogy magamhoz térni ebből. Magyarral már nem érdemes foglalkoznom, nem is köt le igazán, és nincs is esélyem visszakerülni azok közé, akik ezzel foglalkoznak, elrágódok a facebook kinálta szellemi rágógumin, ezen sincs erőm változtatni. A szoftveres témához még lenne valami affinitásom, de ebben is vannak hiányosságaim, és egyelőre nem tudom, hogyan foghatnék hozzá, mert az a web-programozó fsz, amit a főiskolán próbáltam, egy rakás f*s volt, csak arra volt jó, hogy elvegye a kedvemet az egésztől. Még nem adtam fel teljesen, talán megpróbálok valami hasonlót, a kommunikáció meg le van sz*rva. Csúnya szavak száma: 4. Tükrözi a hangulatomat.

Folyamatos a balhézás a szakkörben, többen nem bírják Edit 3 dünnyögését, majd amikor valaki visszaszól neki, magából kikelve tombol és kiabál. A legutóbbi megmozdulását (a tegnapit) 2 nap kényszerszabadsággal jutalmazták, tehát ma már nem is jött. Nagyon rezeg a léc neki, de valószínűleg már le is verte, úgyhogy lehet, hogy nemsokára egy Edittel kevesebben leszünk. Én személy szerint amúgy is titkos utálója vagyok, ő viszont valamiért kedvel, meg amúgy is tetszek neki. Azért is ült velem szembe, vagy nem tudom. Kicsit furcsának találom a helyzetet, hogy ő engem szeret, én meg utálom, de mivel nem szólok be neki, úgy veszi, hogy én is szeretem őt. Kicsit jobb volt ma, hogy nem jött, bár elég kibírni nap mint nap a viselkedését, de nem ez a fő gond, hanem az, hogy az egész szar...

Hát, letelt a 2 hét egybefüggő szabadság, amit kötelező kiadni egyesek szerint. Nem teljesen tudtam összeszedni magamat ezalatt az idő alatt, valamelyest enyhült a munkaundorom, de nem eléggé. Ez távol áll attól a "feltöltődés"-től, amiről beszéltek nekem, hogy "jó lesz", meg amiért az egész, gondolom, ki van találva. Pénzügyileg totálisan le vagyok égve egy héttel a fizetés előtt. Úgy gondolom, kevés már nekem az a 46630 fizetés, meg az 50115 rokkant nyugdíj, ebből nem tudok kijönni. Ráadásul ilyen "kényszer-spórolásban" vagyok, apám nem adja ide a nyugdíjat, csak egy részét. A többit elteszi, mondván, hogy ez a spórolt pénzem, mivel szerinte eliszom. Hát, szoktam. Szokták mondani, hogy a pénz nem boldogít, pedig én újabban a boldogságot már csak pénzben mérem, hogy el tudjak annyit költeni naponta, hogy jól érezzem magam. Ez maradt. Ja, amúgy egy éves ez a blog is, ez a zene meg pont idevág:

Megkezdtem 2 hetes szabadságom (valójában büntetésem) letöltését. A főnök(asszony) azt mondta, hogy törvény kötelezi rá, hogy kiadjon egyben 10 napot, na, én kíváncsi lennék arra a törvényre. Van valaki, aki tud ilyenről? Valójában mindegy is most, hogy itthon vagyok, vagy a szakkörben, de ez a szabadságolás szerintem elvágta annak az útját, hogy szeptemberben tanulhassak. 3 db szabadságom van, amivel én rendelkezek, a többit beosztják helyettem. Túl sok túl okos banya lett már itt hirtelen a szakkörben, sokan vannak, akik jobban tudnak mindent másoknál, kicsit idegesítő már a légkör. Többen panaszkodnak. Újabb szerződésünk december 31-ig szól, megmondom őszintén, nem verem földhöz a seggem örömömben. Szóval akkor választhatok: tanulás, vagy munka, én meg húzom tovább az igát, és kussolok. De most beszéljünk erről a 2 hét nihilről: igazán nem tudok magammal mit kezdeni, kínomban már arra gondoltam, lefordítom a játékomat, a Halál a pszichiátrián-t angolra, csak hogy teljen az idő. Rám mostanában az örömtelenség (anhedónia), extrém befelé fordulás, és szótlanság a jellemző. Nem tudom, mi okozza, a gyógyszerek, vagy maga a skizofrénia, vagy ez az egész meghurcolás, amit velem csináltak gyámság alá helyezés címén (igen, kissé szarul esett/esik, és megvisel). Legnyomasztóbb a kilátástalanság: van ez a le%-olás, meg mellé a rehab. munka, és nem látszik esély, hogy valaha is kitörhetek ebből, ez látszik a maximumnak, amit valaha is elérhetek az életben. Ha annyi eszem lenne, mint pl. Edit 3-nak, nem lenne semmi gondom, lefoglalna a tévé, meg a lecsó, meg a félig kilyukasztott szűzhártyám. Csakhogy nekem igényem lenne a fejlődésre, meg Maslow-piramis, meg egyebek. Különben a szakkörben nekem gyanús, hogy gyakran egy kalap alá vesznek Edit 3-mal, és nem is feltételezik, hogy nekem igényem lenne valamit tanulni, de az ne az újabb kosárfonási technika legyen, meg agyagozás, meg a többi szerencsétlenség. Morale: very low (*) Magyarul a hangulatom a béka segge alatt van. Régóta ez a legszarabb nyaram. Megrekedtem egy szinten (minden téren), és nem is látszik esély ebből kijönni. Tudom, sokan vannak így, és nem rinyálnak, de nekem ez nem élet. És szerintem ezt nem valamiféle pesszimizmus mondatja velem, nagyon is reálisan látom a helyzetemet. Elértem a maximumot az adott körülmények között. És erre nagyon szar hirtelen rádöbbeni. Más vélemény?

Elvileg 2 hét szünet következik a szakkörben, pont akkor, amikor már eléggé kiégtem/belefásultam a monoton munkákba. Eléggé hervasztó minden nap Edit 3 dünnyögését hallgatni azokról a csávókról, akik ki akartak vele kezdeni + hogy mit evett, mikor zuhanyzott, és hogy a szűzhártyája még nincs kellőképpen kilyukasztva. Persze többször mondta másoknak, hogy én tetszek neki, de én pont tőle akartam a legtávolabb kerülni, erre ide ült velem szembe. Nem számít neki, hogy semmit nem válaszolok a dünnyögésére, löki a rizsát rendesen, nem fárad bele el sohasem. Többször mondta, hogy ebben a szobában ő a legszebb, a másikban Böbe - persze csak őutána, erre mondták neki, hogy mindneki ott szép, ahol van. Rendszertelen időközönként egyébként kifordul magából, ilyenkor mindenki megkapja tőle a magáét. Én továbbra sem szólalok meg sem a szakkörben, sem a kocsmában - ahova egyébként egyre kevesebbet járok, mától megpróbálok nem inni alkoholt se gyümölcsös sör kivételével. Valószínűleg hosszabb szünet következik az alkoholivásban, mert már csömöröm van tőle, előbb a vodkát hagytam el, majd a sört is, helyette kólázok, max kv. v. cappuccino. Jó lenne eljutni a suliba, még akkor is, ha kissé abszurdnak tűnik, hogy sohasem beszélek senkivel, mégis kommunikáció szakra akarok menni. Nem is tudom, ilyen hallgataggá inkább csak a kisszerű élet tett, ha esetleg kiemelnének ebből a pitiáner környezetből talán megint lenne kedvem megszólalni. A blogolást azért hanyagoltam, mert még itt is feleslegesnek éreztem a megszólalást, bár minden nap gondoltam rá, egy időre most a legjobb terápiának a csendkirály látszott, bár a blogolásomra a rapszódikusság jellemző, néha főnixként feltámadok. Jelenleg az egyetlen, ami érdekel, az O.H.R.RPG.C.E játékfejlesztő által írt kisebb kalandok, 1-2 havonta kijön valami normális. Ja, tudom, ez pedig mást nem érdekel rajtam kívül. Szopás. Még nem adtam fel egyébként, hogy írjak még valamit rajta, talán a Halál a pszichiátrián folytatását, talán valami mást. Néha már annyira kész vagyok az ún. munkahelyemtől, hogy felötlik bennem, hogy mi szükség van arra a 46630 Ft-ra, amit itt 5 óráért kapok, amikor havi 50115 Ft-ot állapítottak meg nekem rokkant nyugdíjként. Megéri ez nekem? Kell ez nekem? Minek ez nekem?

A kedvenc kollégám valamelyik pénteken azt találta mondani, hogy látott egy fekete madarat, a csőrében meg ott volt a prosztatája. Azóta csak ő az "akinek a rigó elvitte a faszát". Edit 3, aki odaült velem szembe, azt mondta, hogy szereti ő a madarakat, de leütné őket, és "megtanítaná az intelligenciára", mert mindig odaszarnak az erkélyére. Egyébként mind a két jómadár ott ül velem szemben, kifogtam a leginkább IQ-bajnok kollégákat. Szóval ott ülünk mi 4-en, P-né, akinek be nem áll a szája, én, aki általában hümmögök mindenre, meg ez a 2 IQ-fighter. A kedvenc kollégámnak mentségére szolgál, hogy egyfolytában hallucinál, Edit 3-nak meg az, hogy szellemi fogyatékos. Amúgy jól alakul minden, a jelek szerint nem veszik el a pénzem, és nem éreztetik, hogy gondnokság alatt vagyok. Mondjuk az egyik volt kollégám is gondnokság alatt volt, de közben megcsinálta a prog-matot, de kirúgták, mert nem varrt meg elég "gombolyagot", szóval nemtom...

A fogamat gyökérkezelik, én nem látok nagy változást, de mindegy. Egy hétvégét átszenvedtem lázasan, de akkor is megyek dolgozni, mert nem akarok úgy járni, mint A., akinek nem hosszabbították meg a szerződését a sok táppénz miatt. Mostanában valahogy mindenki el akar menni, suttogják, vannak jobb helyek. Hát, igen, nekem ez a második munkahelyem, a szakkör, az első a fonó volt, de az nem is számított munkahelynek, szóval, na, mindegy, de egy csomóan elpályáznak. Nekem mindig csak úgy szóltak, hogy "van ez a munka", én sose fektettem túl nagy hangsúlyt annak a megerőltetésébe, hogy munkát kapjak. Mondjuk kurvára nem értek semmihez, csak a pofázáshoz, vagy még ahhoz sem annyira. Keveset internetezek, valahogy nem látom már/most/még értelmét. Talán egy kis depresszióm is van. A helyzetemet jelenleg egy kissé kilátástalannak látom. Mindegy, ma megyek bulizni, csak azt nem tudom, minek.

Amikor visszamentem egy kicsit dolgozgatni, meglepődve tapasztaltam, hogy egy csomóan új munkaszerződést kaptak, csökkentett bérrel, vagy 6, vagy 4 órában. 2 dolgozónak nem hosszabbították meg a szerződését, ők szerintem mehetnek a MÁV-hoz kereket fújtatni. Nem számított senki ilyen lépésre a vezetőségtől, mindenki azt hitte, hogy akit egyszer már felvettek, és nem csinál olyan kirívó dolgot, azt már megtartják. Úgy látszik, semmi sem biztos, még egy ilyen munkahely sem. Örülhetek, hogy nekem - úgy látszik - maradt minden a régiben, 5 ó, 46 e Ft. Egy kicsit irigykedtem ugyan a 6 órásokra, a jövőben én is bevállalnám a 6 órát, igaz, az 5-öt is alig bírom, de nem baj. Reggel 8-ra kéne járni, és a reggeli t*kölés helyett én is szívesen mennék már 8-ra. Eddig csak azért nem jelentkeztem, mert azt hittem, 9-től 3-ig tart majd a munkaidő, de így reggel 8-tól okés lenne. De nem tudom, lesz-e még rá lehetőség, a 6 órás munkát sem kapta meg mindenki, bár engem szerintem viszonylag jó munkaerőnek tartanak, csinálom a dolgom, és nem pofázok vissza senkinek.

Úgy néz ki, a héten táppénzen leszek, mert szükséges volt egy kis szájsebészeti beavatkozás. Így egy hétre kiszabadulhatok a taposómalomból, már egy kicsit kezdett eldurvulni a helyzet, az örökös fáradtság, kedvetlenség, reménytelenség érzése kezdett eluralkodni rajtam. Persze bírtam volna még egy ideig, de ilyenkor törvényszerűen előjön valami. A pofámról nem akar múlni a dagadás, szóval minden nap megbirizgálják a bemetszést. Így ez mondjuk nem annyira pihenés, de valamit tisztult az agyam, talán. A szakkörben (legalábbis a mi szobánkban) örökké a rádió szól, egy ideje eljutottam arra a pontra, hogy megutáltam a zenét, szó szerint. Számomra érthetetlen, hogy ennyi energiát fektetnek az emberek valami hülyeségbe, csak azért, mert az emberek számára az a legkönnyebben emészthető. Ráadásul hülye dallamok mennek a fejemben, amiktől lassan már a hányinger kerülget "nem tudtam überelni anyádat, te meg nem mosod magad után a kádat", na, persze, meg "vágjál lyukat a kádba". Egyszerűen nem tudom feldolgozni a sok baromságot, csak ömlik a szöveg egész nap, és az agyamra megy. Ráadásul az egész társaság lassan szájmenésben szenved, Edit 3 folyamatosan dünnyög, függetlenül attól, hogy hallja-e valaki, de ez lassan jellemző lesz mindenkire.