Skizofrénia underground

Mostanában az foglalkoztat, hogy megfelelek-e a munkahelyen. Próbálok jobb ember lenni: a kávémat nem viszem ki megmelegíteni szünet előtt, és mindenképpen igyekszem jobban dolgozni. Volt egy ilyen megbeszélés, ahol úgy általánosságba lehordtak mindenkit (név nélkül), és én is találva éreztem magam a sok kávézásommal. A múltkor lázam is volt, de mivel nyomatékosan megkértek, hogy ne menjünk táppénzre inkább, hát fogat összeszorítva dolgoztam. Alapvetően szar hely a szakkör, de inkább azt választom, mint egy nap semmittevést, mert dologtalan kéznek az ördög ad munkát... Most is, a hétvége örömére elmentem bulizni a Móricz Kertbe, és anyámtól megkaptam, hogy "egy undorító patkány" vagyok, én meg mondtam neki, hogy "te is... ja nem, te egy féreg vagy", hát ilyen szép párbeszédek tudnak kialakulni nálunk. Szerintem egy hatalmas kamu, hogy a skizo gyógyszerekre nem lehet inni, illetve túl van misztifikálva ez a dolog. Amúgy szinte semmilyen gyógyszerre nem szabad inni, ezt már protokollból is ráírják. Juj, ne igyál, mert elvisz a mumus. Pluszba, hogy antialkoholisták a szüleim. Pluszba, hogy a pszichiáterem is az. Akkor mi van a "teljes élet"-tel, amit ígértek? Azt mondják, a gyógyszer, amit szedek demenciát okoz, szóval hamarosan be kelLESZ feküdnöm a kórházba gyógyszerváltásra. Előre várom/félek tőle. Undorító dolog egy ilyen idézőjeles kórház (pszichiátria).

A héten nem nagyon volt kedvem dolgozni, próbáltam szabadságra menni, de nem nagyon engedték, mondván, hogy túl kevesen vagyunk. Persze másnak lehet, na mindegy. A lelkem a vállalatot illeti meg.  Kicsit rosszul hatott az idegeimre az is, hogy megjelent a szakkörben az említett ápoló úr, és kérte, hogy vegyem le a játékomat, különben §. Rosszul hatott rám az is, hogy Tamara (az egyik egyesületi tag) a legkeményebb pszichózisban járkál ki-be a szakkörbe, meg a kórház területére, és senki nem tesz semmit. Engem bezzeg le tudtak szúrni a rohadékok. Sírva követelte, hogy senki ne jelölje be a Facebookon, mert aki bejelöli, az meghal. Persze azóta már fent volt, és hülyeségeket írkált. Na, megint az van, hogy amit az egyiknek szabad, a másiknak nem. Úgy látszik, megszűnt a kényszerbeszállítás? Nem értem. A kedvenc kollégám is feszt pszichózisban van, de ő aranyosan adja elő, a mai aranyköpése például az volt, hogy "annyi pénzem van, mint holdon a vonalzó". Nagyon találó hasonlat. Egyébként most már egész nap az jár a fejemben a szakkörben, hogy tudnék megszabadulni onnan. Ma lépéseket is tettem ezügyben, elmentem valahova, de nem jött be... Szóval eddig ez a hét tiszta káosz, remélem, a hátralévő része már csak jobb lehet...

Reggel megjött Tamara, és versenyt hallucináltak a kedvenc kollégámmal, nagyon tanulságos volt, a nap beszólása legyen ezúttal Tamaráé, aki azt mondta, hogy a kertjük végében négy férfi ült egy fán, és őt kukkolták. Meg hogy Pesten őt figyelik kamerán, és azt is tudják, mit vásárolt a boltban. Szabi szokás szerint bejött, majd panaszkodott, hogy nem jól érzi magát, majd hazament. Szerintem nagyon égő, amit csinál, és már nekem fáj. Volt már egy másik kollégánk, aki "péntekista" volt, vagyis pénteken soha nem jött dolgozni, neki már kitették a szűrét, gondolom Szabira sem fognak jövőre igényt tartani. Egyébként úgy öltözködik, mint egy tini, meg otthon gitározgat, meg alszik. Hát, gondolom, ezekből nem fog megélni. Ja, meg szintén csavarog a városban, meg feszt a Móricz kertben lóg. Ja, amúgy reggel találkoztam a buszon Edit 3-mal a buszon, Sóstóhegyen dolgozik, közel ahhoz a helyhez, ahol lakok. Hamar talált munkát, azután, hogy kirúgták tőlünk a minősíthetetlen viselkedése miatt. Kíváncsi vagyok, itt meddig bírja majd. Szintén a buszon találkoztam a nap nőjével, reggel is, meg délután is, még sose láttam, kicsit kövér lábai voltak, hullámos, félhosszú haja, meg volt valami kis pirszing a szája szélén (nem tudom, hogy hívják az ilyet), de amúgy az alakja rendben volt. Egyébként a szakkörben azon gondolkodtam, hogy mihez fogjak, a wp egyelőre felejtős, arra az elhatározásra jutottam, hogy angolt fogok tanulni, de nem ám csak játékokból, hanem elmegyek valami tanárhoz. Az angollal nagy terveim vannak, ki tudja, egyszer kijutok Angliába is, meg szerintem jelentősen megjavítaná az életminőségemet, ha jobban tudnék angolul. Arra gondoltam, hogy angolul blogolhatnék a Tumblr-en játékokról, meg ilyesmi. A magyar közönséget úgysem érdeklik az ilyen dolgok, mint a mellékelt ábra mutatja. Aztán, ki tudja, később fordíthatnék könyveket játékokról, satöbbi...

A múlt hét óta hőségriadó van a szakkörben, így óránként jár egy szünet. Ez teljesen felborítja az időérzékemet, így valahogy még többnek tűnik a munkaidő, mint eddig. Arról nem is beszélve, hogy semmi különös, csak 1-gyel több kávét b*szok be, mint amúgy. Az egyik munkatársam, nevezzük Szabinak (mert mindig szabin van, he-he), már egy ideje úgy jár be a szakkörbe, hogy mindig hazamegy, és kiíratja magát. Arra panaszkodik, hogy nem tud aludni, mondjuk ma én se tudtam, és nem csináltam a cirkuszt. Pénteken is hiányzott, persze a Honeybeast koncerten meg ott volt. Ja, mondjuk így én se tudnék aludni... Ha én mindig kiíratnám magam, amikor nem vagyok megfelelő kondícióban a munkához, feszt szabadságon/táppénzen lehetnék. Van egy olyan sanda gyanúm, hogy ő lesz a következő versenyző, akitől legközelebb érzékeny búcsút kell vennünk. Nem beszélve arról, hogy amúgy is lusta, mint a dög, de a szabadságosdira / táppénzesdire csak mostanában kapott rá. Amúgy meg feszt hülyeségeket beszél, de én valamennyire bírom, annak ellenére, hogy nem bírom. Mostanában amúgy is többet szólok a munkatársaimhoz, de ez a nemalvás engem is kikészített egy nagyon kicsit, ma antiszociálisabb voltam picit az átlagnál. (Persze csak belülről, kívülre nem mutattam.) Hát kurvára nekem sincs kedvem, én is lusta vagyok, főleg ebben a melegben, de ezt azért nem csinálnám, hiába "szakkör" mégiscsak munkahely, amit illik valamennyire megbecsülni, nem pedig folyton nyavalyogni.

Ma pozitív változást vettem észre a szakkörben, határozottan jobb a hangulat, mióta az összes gázos figurát eltávolították. Edit 3-at küldték el a legkésőbb, pedig ő volt a leggázosabb. Azt vettem észre, hogy oldottabb a légkör ha nincsenek elmebetegek, csak olyanok, akik képesek moderálni magukat. Magamhoz képest még én is sokat beszéltem, határozottan jobb lett a szakkör. Nagy plusz a vezetőségnek. Ami nem azt jelenti, hogy az első adandó alkalommal nem lépnék le onnan.

Amióta nincs Anikó, és nincs kocsma, határozottan jobb lett a kedvem, és elkezdtem magam elé célokat kitűzni, és részben már bele is kezdtem a megvalósításukba. Mivel észrevettem magamon, hogy ha nem a szakkörben vagyok, és nem is a kocsmában, akkor elsősorban számítógépfüggő vagyok, és csak másodsorban internetfüggő. Ami azt jelenti, hogy mindegy, hogy játszok, vagy olvasok valamit, vagy blogolok, csak a géppel bíbelődjek. És ha már azt csinálom, megpróbálom az eddiginél hasznosabban eltölteni az időt. Először is belekezdtem a CSS kódok elsajátításába, ha ezzel kész vagyok, már "csak" a PHP van hátra, és elkezdhetek komolyabb weboldalakat csinálni. És mivel holnap van az utolsó munkanap a 2 hét leállásig, a két hétre már betábláztam magam. Először is új designt csinálok az oldalaimnak, írok egy-két komolyabb blogbejegyzést, kicsit felújítom, és lefordítom angolra a Halál a pszichiátrián című játékomat, hogy publikálható lehessen komolyabb helyeken is. Középtávon az a tervem, hogy weboldalkészítésből keressek annyi pénzt, hogy ne kelljen többet bejárni a szakkörbe, és végképp szakítani tudjak a rehabilitációs munka némiképp érdekes, de csóró világával. Szerintem nem lenne nehéz überelni azt a napi 2000 Ft-ot.

Egy ideje itt a festőműhelyben többet internetezek, mint festek. A kutya sem néz rám. Főleg, mióta van ez a cafeblog-projekt, egyfolytában sasolom a statisztikákat, hogy hogy járnék jobban, ott, vagy itt. Örök dilemma, hogy az ilyen helyeken nagyobb a nézettség, viszont a kutya nem szól hozzám. Az is megfordult a fejemben, hogy talán érdekesebb posztokat kéne írni, képecskékkel, de én inkább az az oldschool fajta blogger vagyok, aki feszt magával foglalkozik. Ezt a bejegyzést is jórészt a szakkörben írtam, festés közben. Azt hiszem, most jött el az ideje, hogy megkérdezzem, maradjak-e itt, ahol néhány fellángoláson kívül nem keres senki, vagy menjek a cafeblogra végleg, aminek ugyan nem az ilyen blogok a profiljai, de van esély rá, hogy rám klikkelnek. Amúgy mostanában kellene megújítani a domain nevemet, meg a tárhelyemet, pénzügyileg sem mindegy, ha lenne egy ingyenes blogom.

Ma reggel megbeszélés volt Edit 3 sorsáról. Úgy néz ki, mivel június 30-ig szerződése van, kényszerszabadságra küldik, amíg le nem jár a szerződése. Azalatt, amíg "Editkét" szidtuk a megbeszélésen, a mennyekben éreztem magam, ráadásul addig sem kellett dolgozni. Egy vicces adalék: nem ez volt az első munkahelye, ahonnan kib*szták: állítólag Kisvárdán Zorro-álarcban petárdát dobott a főnöke lakásába, gondolván, hogy úgy nem ismerik fel. Amúgy itt is megcsinálta a kis cirkuszait: székeket dobált, üvegajtót tört, az ollót bele akarta vágni valakibe, és minősíthetetlenül viselkedett. Egyébként én attól függően, hogy milyen idegállapotban voltam, tudtam tolerálni a hülyeségeit. Valamikor nagyon zavart, valamikor csak röhögtem rajta magamban. (Mondjuk ez az a fajta röhögés volt, amikor kínjában röhög az ember.) Ami a legérdekesebb még: szerintem engem szeretett a legjobban. (Mert én nem szóltam neki semmit.) Ebből csak annyi a tanulság, hogy a szeretet nem mindig kölcsönös. Így, hogy nem látom többet, már nem tudok rá haragudni, de a mindennapokban elviselhetetlen nőszemély; egy igazi rémálom.

Ma nem kellett festeni a szakkörben, úgyhogy bementem a többiek közé varrni. Egy kicsit elszoktam az emberektől, már azon gondolkodtam, hogy bemegyek magamtól, oszt lefestem a kosarakat, amik még bent vannak a festőműhelyben. Közben Edit 3 is megjelent, Tibikének majdnem leosztott egy fülest, amiért hazaküldték. Azt mondták, a viselkedése miatt kezeltetni fogják. Remélem, már nem jön vissza, nagyon utáltam, amit művelt. Pedig már a kezdetektől itt rontja a légkört, de a szellemi fogyatékosságára való tekintettel mindent elnéztek neki. Orsika meg a kis skizó szűzkurva előadta a pasizásait, hát az sem tetszett, de őt még tudom valamennyire tolerálni, bár egyszer-kétszer beszólt már nekem. A többiek semmiről sem szóló, csip-csup beszélgetései is egy kicsit zavarnak. Holnaptól szerintem megyek vissza a kis barlangomba, a mozgáskorlátozott vécébe festeni, és hetekig nem hallom megint a többiek csacsogását. Mindegy, megvan a mai napra való örömöm: egy ideig nem látom Edit 3 fogyatékos ábrázatát, és remélem, soha többé.

Általában, ha valamit meg kéne csinálni, leblokkolok, ettől rám jön az ideg, ami újabb csavargást eredményez. A szakkörben is egyre több, és többféle feladatot bíznak rám, újabb ok az idegeskedésre. A sörözés hol több, hol kevesebb, az idegállapotom függvényében. A tanfolyamra is el kellene kezdeni tanulni, de ez egy újabb olyan feladat, ami csak stresszt szül -> újabb csavargás. Nem tudom, mentálisan fel vagyok-e már készülve a tanulásra, remélem, igen, hamarosan kiderül. Az is lehet, hogy nem fogom bírni ilyen idegállapotban, bár remélem, valamennyit fogok tudni tanulni. És hogy a "valamennyi" elég lesz-e, vagy sem, az is kiderül nemsokára. Ha jól számolom, 3 hét van az első vizsgáig, ez így még elégnek tűnik, de ha hozzáveszem, hogy izé, munka, aztán sörözés, aztán csavargás, máris nincs annyi időm. Ebből a sörözést, és a csavargást lehetne minimalizálni, de mondom, hogy nagyban függ az idegi állapotomtól, ha rosszabb, nem tudom magam visszatartani. Még mindig hiányát érzem a nyugtatónak, az ad(na) egy olyan stabilitást, amivel szerintem tudnék jobban teljesíteni az élet minden területén, és ezt a leblokkolás dolgot is szerintem helyre lehetne rakni vele. Talán túl sokat várok el a nyugtatótól, de amikor hozzájutottam, mindig kiegyensúlyozottabb voltam, és nem éreztem annyira ezt a "menési késztetés" dolgot sem...

El vagyok maradva a dolgaimmal, mert állandóan csavargok. Otthon nehezemre esik bármibe is belekezdeni, állandóan mászkálnék inkább. A Joomla!-kézikönyvet se nagyon olvasgattam, viszont a melóban ma is honlapot szerkesztettem, ahhoz képest elég jól ment. Egy csomó mindent html-ben kellett megoldani, mert a Joomla! szerkesztője hm... hagy némi kívánnivalót maga után, de ilyen szempontból a WordPress sem tökéletes. Visszatérve a csavargásaimra: csak mászkálok a városban, néha megiszok egy 4%-os sört, vagy csak 2%-osat (gyümölcsöset) veszek a boltban, és ezeket kortyolgatom. Néha befigyel valami kaja is, amúgy a cél csak maga a csavargás, de mintha égetné a zsebemet a pénz, állandóan megkívánok valamit közben. A sör hol több, hol kevesebb, hangulatfüggő. A rövidről már teljesen lemondtam, nem nekem való az. Valaki a blogomon erre keresett rá: "roboman+miért+pálinkázik+minden+nap", hát el kell mondanom, hogy sosem bírtam igazán, és inkább csak "végszügség esetén". Talán, ha nyugtatót szednék, nem lenne ez a menési késztetésem, a nyugtatót egyébként is mindenkinek nyakra-főre felírják, az úgymond egészségeseknek is, miért pont nekem nem lehet? Még egy hónap van hátra, amíg eljutok a pszichiátriára (a pszichiáter csak 3 havonta kíván látni, talán mert nem virítom a lóvét), addig még ki kell bírni valahogy. Most már tényleg erőt veszek magamon, és kérek tőle valamit. (Egyébként anyám xanaxát bekapkodva jutottam a végső elhatározásra; jelentősen javított a közérzetemen, de időközben sajnos elfogyott/eldugta.) Olvastam amúgy a menési késztetésről mint a skizó gyógyszerek mellékhatásáról, de nincsenek illúzióim, ez már ekem megmarad, esetleg mérsékelni lehet nyugtatókkal, vagy akármivel, nemtom.