Skizofrénia underground

Marhára örülök már ilyenkor a pénteknek, mert mindig van valaki a szakkörben, akinek be nem áll a szája, és monologizál, vagyis verbálisan blogol. Mióta Edit 3 visszajött a táppénzről, ahol bokatörés miatt volt, egyfolytában szövegel (egyébként a tesóját is pont emiatt rúgták ki). Ezzel csak az a baj, hogy mindig az pofázik a legtöbbet, akinek a legkevesebb esze van, szóval általában fordított arányosság áll fent a kettő között. És én még régebben aggódtam, hogy nehogy kirúgják őt is, mert mihez kezd majd a kevés eszével, de most már nem értem, miért nem maradt az Esélycentrumban, a többi szefós között. Ma többek között elmesélte, hogy "majdnem elütötte egy beszélő busz" (szerinte az beszélő busz, ahol bemondják az állomások neveit), egyébként meg már kívülről fújja mindenki a szakkörben, hogy október 16-án fog menni fogorvoshoz, szereti a "tőtött káposztát", de azt is betéve tudja mindenki, hogy mikor mit evett, és mikor zuhanyzott, hány kávét ivott, és bár általában kerülöm a tekintetét, azt is megosztotta mindenkivel, hogy "ződ szeme van, mint a macskának". Különben meg most már megtanulta kezelni az okostelefont (mert kapott egyet, bár félek, hogy a telefonnak több esze van, mit neki), amúgy meg nem hiányzik neki más, csak "egy gazdag, jóképű hapsi", de leginkább Marci az Éjjel-nappal Budapestből, ezzel egyébként nincs egyedül a szakkörben, mert a másik szobában dolgozik Marci első számú rajongója, aki még Facebookozik is vele... Na, ennyit mára, szóval örülök, hogy már vége a hétnek. * Ő az egyetlen Edit, aki nem dolgozik főnöki rangban, érthető okokból.

Eddig Horváth Charlie-ra gyanakodtam, hogy ő a felelős Anikó dupla whisky fogyasztásáért, de ma két hányás után bevallotta, hogy az egyik kedvenc filmje, az Éjjeliőr a hullaházban hatására szokta azt rendelni. Újabban előjött krémes mániája meg azt hiszem, a Légy jó mindhalálig számlájára írható, de az legalább nem dönt anyagi romlásba. Ma fizetésnap volt, viszonylag sikerült olcsón megúszni, legalábbis az eddigiekhez képest. A szüleim azt mondják, hogy most egy darabig nyugodtan lehetek, mert olyanra még nem volt példa, hogy Anikó fizetés környékén szakított volna velem. A nyanya tanyán, ahova jár, már most sulykolják bele a karácsonyi hangulatot, egész nap ilyen kis manókat meg télapókat színez, meg ráírja, hogy "Sok szeretettel Levinek", a fiának, akire a Fehér Egérben ma csak mint "egy kisebb személy"-re hivatkozott. Nem tudom, hogy jön össze a karácsonyi hangulat a dupla whiskyvel, de valószínűleg ezt is otthonról tanulta, mert azt mondta, hogy ünnepek környékén megengedhető az ilyesmi. A melóban nem volt semmi különös a fizetésen kívül, Zolika megint próbált volna cigit csövelni, és förtelmesen vigyorgott hozzá, de most volt a napja, hogy lepattintottam azzal a szöveggel, hogy "nincsen, csinálni kell", aztán elmentem kv-zni, meg csináltam egyet saját magamnak, és kész. Egyébként ő is úgy gondolkozik, hogy minek a melóba cigit venni, ha úgyis annyian dohányoznak, és meg tudja oldani kuncsorgással. Különben én is szeretnék úgy cigizni, hogy nem költök rá egy fillért sem, csak hát ugye ehhez pofa kell.

Ma reggel Anikó adott egy puszit, aztán 5 perc múlva elkezdett színészkedni, és olyan hangon beszélni, mint aki meg van fázva, és azt mondta, hogy nem ad többet. Én viszont igazából olyan hangon beszéltem, mint aki meg van fázva, ezért nem artikuláltam jól azt, hogy "hoztam teát", mire Editke elkezdett velem szívózni, hogy "tejet is hoztál"? Hehe, mondhatom, nagyon vicces. Amúgy a szakkörben majdnem mindenki meg van fázva, de nekem sikerült az egyik legjobban. E mondta, ha "nagyon gáz"-ul érzem magam, inkább menjek haza. Gondolkoztam rajta, hogy azonnal felállok, és hazamegyek, de inkább alakoskodtam, hogy "ha már eljöttem...", meg ilyesmi, meg olyanokat is mondott, hogy ágyban kéne feküdnöm, azt ő (sajnos) nem tudja, hogy én nem bírom az ágyban fekvést. De mivel mostanában megfázás nélkül is "nagyon gáz"-ul érzem magam elég gyakran, ahogy kezdem unni a banánt, úgy gondoltam, hogy tökmindegy, és inkább maradok. Bár vannak egész tűrhető napok is (például amikor a fele társaság hiányzik).

Ha van kedvenc kollégám, lennie kell legjobban utáltnak is. Néhányan pályáztak erre a címre, de mostanra, már kijelenthetem, hogy ezt a címet magasan Dadogi Zolika nyerte el. Nem elég, hogy dadog, még raccsol is, mondjuk ezzel még nem lenne semmi baj(?), de állandóan hazudozik, és sunyi módon vigyorog hozzá, ezt nevezi ő poénnak. Meg olyanokon poénkodik, hogy azt mondja nekem, hogy "Ázzon be a cipőd..." és szintén sunyi/ostoba mód vigyorog. Otthagyta a szintén ott dolgozó feleségét egy szintén ott dolgozó másik csajért, egy időben talán még versenyeztek is Dadogi Zolikáért, de amúgy meg a vak is láthatja, hogy legszívesebben Editke körül sündörög. Amúgy meg állandóan tömi a fejét, sokan dícsérik, hogy milyen jó, hogy nem hízik el, én meg csak egyfolytában arra tudok gondolni, te jó isten, mennyit szarhat egy ilyen állat. Számtalan visszataszító tulajdonsága van még, pl undorító módon tüsszent, és fújja az orrát, és teljes erőből odabasz az asztalra, amikor meglát egy legyet, mindegy, mindet most nem sorolnám fel. Szerintem egyvalakit szórakoztat igazán, méghozzá a barátnőjét, ő még vihog rajta, a legtöbben már levegőnek nézik, de ő nem veszi észre magát. Neki is most októberben lesz a gondnokságról szóló tárgyalása, esetében ez valamennyire érthető, de bármilyen idióta is, még neki sem kívánom, hogy vegyék gyámság alá. Azért rendes vagyok, nem?

Ma reggel meglepődve tapasztaltam, hogy a dohány árak az egekbe szöktek, a nemzetiben, ahol voltam, a Bond és a Golden Gate dohányok átlépték az 1000 Ft-os lélektani határt, viszont sikerült még Helikont szereznem 850-ért. Ez is milyen már. A szakkörbe menet azon töprengtem, hogy ha ez így megy tovább, most vettem utoljára dohányt, és szóvá is tettem cigizés közben, ha ennyibe fog kerülni, akkor én inkább nem cigizek tovább. E. persze úgy nézett rám, mint aki kísértetet lát, azt viszont már nem fejtettem ki neki, hogy nem azért, mert nem akarok, hanem mert nem fogok tudni. Aztán munka közben hallottam 1-2 infót arról, hogy elvileg lehetségessé vált a másféle leszázalékolási kategóriákban lévők fogalkoztatása is, szóval rögtön ördögi terv kezdett kibontakozni elmémben, és délután bele is kezdtem a megvalósításába: Anikót felbiztattam, hogy jelentkezzen nálunk munkára, persze neki nem kellett kétszer mondani, azonnal ment volna, de mondtam neki, hogy elég inkább csak holnap reggel. Ha Anikó is a szakkörben fog dolgozni, amire azért van némi esély, meg van mentve a dohányzásom, ő is megkapja a 40 rugót, meg én is, és akkor nincs olyan, mint ma, hogy ad 400 Ft-ot, de azonnal visszakér 500-at, meg ilyenek. Na, nem az, hogy ennyire sóher lennék, hogy 100 Ft-on fennakadnék, de az elv, ami idegesítő. Nem adtam neki 500-at, így is a torta nagy részét én fizettem, és különben is volt még neki, épp csak a megszokás beszélt belőle.

Nálunk az Edit-nap olyan, mintha épp' a magyarok bejövetelét ünnepelnénk, vagy mondjuk amerikában július 4., a függetlenség napja. Végül megvettem Edit 2-nek a Fecske szivarkát, és azt hazudtam, hogy a 4-es kocsmában találtam, így kénytelen volt elfogadni. Engem kértek fel, hogy Edit-napi köszöntőt mondjak, mintha nem éppen huszonvalahányan lennénk rajtam kívül (az egy másik kérdés, hogy nehéz olyat találni közöttünk, akit nem Edidtnek hívnak). Edit 3 ünnepelt szerintem a legfelhőtlenebbül, hónapok óta szabadságon van bokatöréssel, bár szombaton látták a Fenyő Miklós koncerten táncolni, talán a sok táncolástól nem gyógyul a bokája ennyi ideje. Az elnökasszony is tiszteletét tette, méltatta az Editek hőstetteit, majd én következtem, felolvastam egy verset, amire legnagyobb meglepetésemre nem szerepelt az Edit szó, de ha adtak volna még néhány percet, bele tudtam volna valahogy szerkeszteni. Aztán Edit 4 következett, az Editek őrjöngtek, hogy álljon oda közéjük, de ő nem; csakazértsem, inkább felolvasta a saját versét, úgy látszik ez a tisztsége fontosabb volt, mint a saját Editsége. Majd ünnepélyes keretek között virágátadás következett, végül extra szünetet rendeltek el az Editek tiszteletére. Edit 2 azt mondta, hogy ne menjenek rajta végig csókokkal, inkább puszit dobott mindenkinek, de Edit 1 kiállt a nagyközönség elé, fogadni a hódolatot, Edit 4 eloldalgott. Ha még jövő ilyenkor is itt fogok dolgozni, magamra vállalom a tűzijátékot.

Bár én úgy érzékelem, mintha a melóhelyemen, vagyis a szakkörben minden nap Edit-nap lenne, most hivatalosan is itt van egy. Még jó, hogy nem Máriának hívják őket, mert a kedvenc kollégám azt mondta, hogy összeszámolta a Mária névnapokat a katolikus naptárban, és 36, vagy 39 van belőle egy évben, már nem emlékszem pontosan. Első gondolatom az volt, hogy erre a napra nemes egyszerűséggel beteget jelentek, vagy szabadságot veszek ki, mondvacsinált okkal orvoshoz megyek, de Edit 2-re való tekintettel ezt inkább nem teszem. Sőt, veszek neki egy Fecske szivarkát (újra dohányzik, ezúttal szivarkázik), úgyis már annyi mindent adott nekem, meg amúgy is ő jött be legtöbbször hozzám a kórházba (a Festőművész úr kivételével, de hát neki ez volt a heppje). Ha nem fogadja el, maximum elszívom én. Vodkát is vennék neki szívesen, csak nem tudom, hol tart fejben az ivással, jelenleg piál-e, vagy sem. Azt tudom, hogy egyszer azt mondta, még az elején, hogy azért vagyok neki szimpatikus, mert cigizek, de ráadásul még iszok is, szóval rossz ember biztosan nem lehetek. Csak egyet érteni tudok.

Bár szokás ezen a blogon szidni a dél-koreaiakat, az ukránokat, de legfőképpen a bolgárokat , azokat nagyon (a geci nyíregyházi pszichiátria kapcsán), korántsem gondolnám, hogy a magyarok a Szíruszról jöttek, vagy hogy ők találtak fel mindent. Tény, hogy kiválasztott nép vagyunk, mert az isten a választott népeit nyomorgatja, kiirtatja őket, és idegen seggfejeket ültet a nyakukra. Régi magyar irodalomból azt tanultuk, hogy a korabeli prédikátorok szerint ez a párhuzam a magyarok és a zsidók között, tehát a magyar is választott nép. Dagi Ágika, Dadogi Zolika szívszerelme szerint (érdekes, hogy amúgy a melóban egy szót sem szólna hozzá, csak gondolom dugja, mint a lopott biciklit) a magyarok rossz emberek, mert megölik egymást már egy kevés zsetonért is. Ez így mondjuk meg túl általános, meg a ló másik oldala, mert szerintem ilyen máshol is van. A nagy közérdeklődést kiváltó román-magyar meccs kapcsán szóba jött, hogy Csabakirályfi (az egyetlen kollégám, akivel hajlandó vagyok önszántamból kezet fogni, na jó, a kedvenc kollégámon kívül) miért nem a románoknak szurkolt, ha egyszer román. Ő viszont kijelentette, hogy amikor Romániában lakott, akkor is a magyaroknak szurkolt, és amúgy meg látszott rajta, hogy kurvára jól esik neki, hogy lerománozták. Meg aztán itt van E. Persze őérte sem rajong kritika nélkül mindenki, a raktárosunk szerint "Edit is szlovák... vagy cseh, mit tudom én..." E. viszont általában óvatosan fogalmaz ebben a kérdésben, nagy nehezen annyit azért sikerült a témáról kinyögnie, hogy inkább érzi magát magyarnak, mint szlováknak. "Ahogy érzed..." - mondtam neki. Amúgy szlovák állampolgár ő is, de valószínűleg csak a mindenki által ismert körülmények miatt. Amúgy meg lehet, hogy csak egy báránybőrbe bújt farkas, idegenszívű szlovák, kit érdekel már. Mostanában ritkán látni, ha kidugja a fejét az odújából, akkor is Edit 4-gyel bandázik. Amúgy tutira szlovák. :-) Vagy cseh, mittudomén. :-) Anikó szerint viszont őt örökbe fogadták, különben hogy lehetne az, hogy az anyja német, ő meg magyar. Különben őt meg azzal lehet a legjobban kihozni a sodrából a világon, ha felteszik neki a kérdést, hogy ő, vagy a kedves családja mért nem Németországban lakik. De csak azért, mert ezt is ellene irányuló támadásnak érzi, fel se fogja, hogy valaki esetleg nem rosszindulatból mondja.

Tegnap megint találkoztam egy volt osztálytársammal, a változatosság kedvéért ugyanúgy hívják, mint a másikat, akivel italoztam, ami után bevittek a detoxba. Ezúttal sikerült megúszni a detoxot, a Gajdos kocsmában kezdtünk, és a Blues caféban végeztünk. Jól szórakoztunk, ráadásul meglepett azzal, hogy neki megvannak kinyomtatva a kölyökkori verseim, és szívesen "redigitalizálná", úgyhogy majd egyszercsak újabb versek is várhatóak. Amivel mégjobban meglepett, hogy megtalálta E, a világ legjobb... szoc munkása fb-profilját, bár nem nagyon nézegettem, ő az, ő, kábé ennyi volt. Az az érzésem, hogy látom én még eleget, talán még sokat is. Ettől eltekintve dög unalmas a nyár vége, varrás varrás hátán, és a pénzem is elfogyott, pedig Nyíregyházán csak ilyenkor indul be a fesztiválszezon. (Vidor Fesztivál, Sunshine-buli, stb.) Ilyenkor kb ilyen érzés Nyh-n lenni (persze csak akkor, ha van pénzed): Az egyik gyerek (Tomika) azzal dicsekedett, hogy beszerzett otthonra egy szövőszéket, mire azt mondta neki a varrónő: "Akkor itt befejezed, otthon meg elkezded..." Láthatóan nem szívlelik egymást,  ebben a kérdésben viszont kénytelen vagyok a varrónő pártjára állni. Csak azért kérettem volna át magam a másik szobába szőni, hogy ne halljam ennek a gyereknek a szófosását, de megoldódott az ügy, úgy, hogy végül ő ment át. Bár napközben néha annyira ordít (talán fél valamitől), hogy olyan tisztán hallom, mintha ott ülne velem szemben. Ráadásul volt/van egy kis románca az abilify blogon megemlített Elmekurvával, szerintem megérdemlik egymást.

Tegnap balesetet szenvedtem, véletlenül házi pálinkát ittam a kocsmában, amire allergiás vagyok, és sohasem úszom meg rosszullét v. berúgás nélkül, és most sem, alig találtam haza. Ennek megfelelően ma alig ment a varrás, meg az anyag is szar volt, meg különben is. A kedvenc kollégám megkérdezte ma, hogy ennek a szakkörnek 3 év-e az időtartama. Mondtam neki, hogy nem tudom, de azért remélem, legalább 3 évig kitart ez a szakkör, mert így legalább van némi esélyem összeszedni az egyetemre való pénzt. Már ha indul még magyar szak jövőre ebben a nemzeti dohányboltokkal, meg nemzeti mindenfélével zsúfolt országban. Mostantól én is szakkörnek fogom nevezni, az előző mhelyemet fonónak neveztem, de ez a szakkör találóbb. Holnap kommunista szombat lesz, és mehetek a szakkörbe, meg a Fehér Egérbe kifizetni 2 dl bor árát. Ja, E ma kitöltetett velünk egy kérdőívet, hogy szeretjük-e a zenét, szeretünk-e táncolni, meg részt vennénk-e munka után ilyenekben. Szerintem meg ne gyártsunk már vicceket, először elkúrják az életemet, lerokkantanak, aztán még táncolnom is kéne, gondolom örömömben. Anikónak elmondtam, de őszerinte E-nek inkább az utcasarokra kéne kiállnia, és ott ráznia a picsáját, ott nagyobb sikere lenne. Hát, nem tudom, lehet. Habár név nélküli volt a teszt, elárulom, hogy én voltam az, aki minden kérdésre nemmel válaszolt.