Most jöttem rá, hogy megismerkedésünkről Anikóval még nem is írtam. (roboman portán ül, fejét fogja, búsul) (2 nő a portán belekötési szándékkal méregetik robomant, egyik megszólal:) Nő 1: Hé, Robo, van barátnőd? roboman: Mi? Nő 1: Azt kérdeztük, hogy van-e barátnőd, miért helyes fiú, nem helyes fiú? Nő2: Hát... Nő1: Szóval van barátnőd? (roboman dühösen) Nincs!! Nő1: Kell egy? roboman: Nem!! Nő1: Akkor pénteken eljösz velem koncertre? roboman: Igen!!
Szomszédolás
2013. augusztus 10. 18:17
"Megkaptam a nyugdíjam És nagy lett a pofám Lerúgtam a postást Ráküldtem a kutyám." Most, hogy van pénzem, mert megkaptam a fizetést, ahhoz is lusta vagyok, hogy kijárjak az erkélyre cigizni, vagy lemenjek a presszóba inni. A pénz ad valamiféle hamis biztonságérzetet, legalábbis nekem, ha van, akkor nem sietek elkölteni. Az elköltésről természetesen Anikó gondoskodik, tegnap a Fehér Egérben azt hitte a pultos csaj, hogy mi nyertük meg a 6-os lottót. Egyébként ma kint voltak a kertben; a kertjük valamiféle fura véletlen folytán pont egy köpésre van attól, ahol mi lakunk, és volt szerencsém a családi idilljükhöz. Fura népek ezek a németek. Egy kicsit eljöttem tőlük lezuhanyozni, vesztemre, mert lakattal zártak ki a kertjükből. Amúgy sem szeretik, ha a lányuk körül sertepertélek. Csak úgy mondom, hogy amúgy nem vagyok túl nagy tisztálkodás-párti, általában meg szoktam várni, amíg beáll nálam az öntisztulás, ebben is hasonlítok Rejtő Jenő Piszkos Fred nevű hősére. De most vissza is kell mennem, mert éppen most hívott A., hogy egyedül van a kertben, mert a szülei lent buliznak az Unicumban. Szép dolog, mondhatom.
Mintha kizártak volna a saját bulimból, másnaposan kávézgatok különféle presszókban, várva, hogy elkezdődjön végre az életem afterpartija. Gyerekkoromban poénból kis magazinokat szerkesztettem szabadidőmben. Most komm-médiára járok egyetemre. Vagyis elvégeztem az újságíró szakot (BA). Ha valaki tud valamilyen jó MA szakról, most szóljon, vagy tartsa magában örökre!