Skizofrénia underground

Ma reggel meglepődve tapasztaltam, hogy a dohány árak az egekbe szöktek, a nemzetiben, ahol voltam, a Bond és a Golden Gate dohányok átlépték az 1000 Ft-os lélektani határt, viszont sikerült még Helikont szereznem 850-ért. Ez is milyen már. A szakkörbe menet azon töprengtem, hogy ha ez így megy tovább, most vettem utoljára dohányt, és szóvá is tettem cigizés közben, ha ennyibe fog kerülni, akkor én inkább nem cigizek tovább. E. persze úgy nézett rám, mint aki kísértetet lát, azt viszont már nem fejtettem ki neki, hogy nem azért, mert nem akarok, hanem mert nem fogok tudni. Aztán munka közben hallottam 1-2 infót arról, hogy elvileg lehetségessé vált a másféle leszázalékolási kategóriákban lévők fogalkoztatása is, szóval rögtön ördögi terv kezdett kibontakozni elmémben, és délután bele is kezdtem a megvalósításába: Anikót felbiztattam, hogy jelentkezzen nálunk munkára, persze neki nem kellett kétszer mondani, azonnal ment volna, de mondtam neki, hogy elég inkább csak holnap reggel. Ha Anikó is a szakkörben fog dolgozni, amire azért van némi esély, meg van mentve a dohányzásom, ő is megkapja a 40 rugót, meg én is, és akkor nincs olyan, mint ma, hogy ad 400 Ft-ot, de azonnal visszakér 500-at, meg ilyenek. Na, nem az, hogy ennyire sóher lennék, hogy 100 Ft-on fennakadnék, de az elv, ami idegesítő. Nem adtam neki 500-at, így is a torta nagy részét én fizettem, és különben is volt még neki, épp csak a megszokás beszélt belőle.

Tegnap, amikor Anikóért mentem a központba, ott gubbasztott egy széken, "Ibolya néni" ült mellette, és szemmel láthatólag nagy lelki beszélgetésen voltak túl. Ibolya néni az, akinek Anikó elmeséli, hogy mikor közösülünk, hányszor, és milyen módszerrel, és aki állandóan hülyíti a fejét, hogy teherbe fog esni. Először azt hittem, megint szakítani akar, de kiderült, hogy csak megint behalluzott egy kicsit, általában ilyeneket hall, hogy "meghalsz, meghalsz", meg kaszást szokott látni, én ezt még nem is nevezném skizofréniának, az idegei játszanak vele, szerintem. Ibolya néni velem szemben is elővette a kemény szoc munkás vallató szöveget, nem tudja, hogy ami beválik Anikónál, az nálam már kurvára lejárt lemez, sőt, sohasem működött igazán. Felemlegette a postaládatörést, megtiltotta a kocsmába járást, és faggatott, hogy miért nem folytatok lelki beszélgetéseket anyámmal, vagy éppen vele. Anikó persze mindent megígér, de az ilyen tiltások nála annyit használnak, mint halottnak a csók, a Fehér Egérben egyből dupla whiskyvel kezdte. Látszott ugyan rajta némi fehérség, meg zavaros tekintet, de ez nála alap, a whiskytől szépen magához tért. Egyébként az anyja, meg a szoc munkások valószínűleg konzultáltak a háta mögött az esetről (a hallucinálásról), és úgy néz ki, jövő héten befektetik. Annyit azért még Anikó is tud, és el is mondta Ibolyának, hogy olyan gyógyszert még nem találtak ki, ami ezeket elmulasztaná, meg mondta, hogy feljelenti a pszichiátriát, ha még egyszer 6 gyógyszert fognak vele beszedetni, amitől minden baja van. Hát, igen, azt kellene. Ja, még arról is szót ejtett Ibolya, hogy Birgit, Anikó anyja, mekkora jó fej csaj, hát igen, szívgyógyszerre meg xanaxra állandóan hótton lenni nő létére, 57 évesen, mi más lenne, mint jófejség. :-)

Ez csúnya dolog, de pont ma döntöttem el 4 év után, hogy nem lesz itt semmi; se eljegyzés, se esküvő, mert BÁRMENNYI pénzem is legyen, Anikó egy hét alatt simán lenulláz, ez így drágább a legdrágább hm... utcai nőcskénél is, még csak nem is %-ot követel, hanem addig megy, amíg tudja, hogy egy fillérem is van otthon. Hiába sodrom én a cigit, hiába nem iszok már annyit, sörből is csak a 130 Ft-osat, vodkából is, ma Anikót 5 percre hagytam csak magára, rendelt is egy tortát az anyjának, közel 4e Ft-ért. A legkevésbé sem zavarja, hogy a tortával együtt fogják kivágni otthonról, hiába mondta az anyja, hogy elég neki a sál, amit - többek között - fizetésnapkor magának vetetett, aztán neki adott, szóval egy ilyen laza hétvége - ráadásul csak az egyik napja - simán benne van egy tízesemben, és én testvérek között is csak 40 ezret keresek, örülhetek, hogy egy ilyen nő mellett egy hétig kitart a pénzem, rokkantnyugdíjjal együtt, és én nem fogom 3 hétig a küszöböt rágni. És még ő van felháborodva, hogy nem a Korzóban töltöttük az egész napot, 720 Ft-os hosszú kávék társaságában... Asszem, nekem ebből elég ennyi, szórakozni lehet vele, meg barátkozni, de én már komolyan nem számolok vele... valaki egyszer azt mondta, hogy a pénz nem minden, na igen, de ha hozzávesszük az ágybéli bohóckodásainkat is, nem igazán értem, mi kerül ebben a nőben napi 10 ezerbe...

Alkoholproblémáim mindig abból adódtak, hogy nem volt rá elég pénzem, vagyis hogy nem bírtam annyit piálni, amennyit szerettem volna. Bár mostanára egy kissé lecsillapodtam, most viszont szívesen felvenném a küzdelmet az alkohol ellen, ilyen egyéni szabadságharcot vívnék, na nem pl az AA keretein belül, mert az enyhén szólva röhejes, hanem csak úgy magamtól, esetleg hajlandó lennék nem annyit inni, vagyis késznek mutatkozok rá. Ez mondjuk közel lehetetlen, mert a kedves barátnőm, annak ellenére, hogy kb. 1000x elmondtam neki, hogy régebben sokat ittam, nem elégszik meg azzal, ha pl. csak egy sört iszok, jön az unszolás/rábeszélés, hogy "Na, nem iszol velem?", "Miért nem iszol?", stb., szóval rosszabb, mint egy egész középiskolás haveri társaság, bár már azért általában ott is fel szokták fogni/tiszteletben tartják, ha valaki nem akar inni (annyit). Ezt már talán leírtam valahol, hogy Anikót szerintem részegen hozták össze a szülei, de ami rosszat nem örökölt a génjeivel, azt megtanulta az otthoni rossz példa által. Persze, jó néha "kipróbálni az alkoholt", főleg mértékkel, de nálunk az állandó program, hogy 1. A. piát rendel (nekem is, meg magának is, persze az én pénzemből) 2. megitatja velem (az enyémet is, meg a sajátját is, sokszor) 3. reklamál, hogy minek iszok annyit. Persze az is biztos, hogy ő sem ivott még annyit életében, mint velem, mert a pasasai nem engedték neki, vagy a pénz miatt, vagy egyszerűen azért, mert nőnek nem illik, de szerintem döntően a pénz miatt. Néha szokott kérdezgetni, hogy "Hogy bírod ki egy ilyen hisztis picsával, mint én?", meg "Miért veszel meg nekem mindent, annyira szeretsz?". Azzal is szokott hencegni, hogy ő eddig minden csávóját megcsalta, csak engem nem, "4 év alatt egyszer sem". Az is biztos, hogy soha nem volt még egy ilyen hosszú kapcsolata, nem is csoda, hogy már több, mint 30x szakítani akart. De amúgy meg már rájöttem, hogy ezzel az ovis módszerrel csak tesztelni akar, hogy mit lépek rá, ki tetszik nekem, kivel lennék szívesen, de csak azért, hogy utána legyen kit szidni, meg eltiltani tőle. Egy ilyen szakításkor felmerült ugyan E. neve, de akkor enyhén szólva nem voltam józan ítélőképességem birtokában a betegségem kapcsán, szóval ezt hagyjuk is, meg amúgy is megvan a véleményem azóta róla nekem is, majd egyszer talán leírom egy kódolt bejegyzésben, titkos írással, visszafelé, angolul. :) Különben vasárnap leszünk 4 éve együtt, mármint Anikóval, hát, én sem erre számítottam az elején, finoman szólva, de hát ez van... Még a kapcsolatunk elején, amikor még csak padokon ücsörögtünk, találkoztunk egy kedves nőismerősömmel, és Anikó nagy büszkén bejelentette neki, hogy már 2 hete együtt járunk. Erre ő kiröhögött minket, és csak ennyit mondott: - Hát, mindent el kell kezdeni valahol... Hogy repül az idő, szóval ennek is már lassan 4 éve.

Egyszer részegen a Gajdos kocsmában eladtam a telefonom a csaposnak, mert megsajnáltam, 10 Rivotril volt bennem, meg egy csomó sör. A telefon qwerty billentyűzetet haszált, és az volt a neve, hogy T-Mobile Vairy Text II. Egyébként meg csak az, hogy Fifi. Most sikerült vennem egy majdnem hasonlót, csak másfélszer annyiba került, és sokkal szarabb. Ennek az a neve, hogy Nokia Asha 302. Anikóval mentem telefont venni, aminek az lett a vége, hogy kis híján telefon nélkül mentem haza, és így is lebaszott, hogy hogy lehet 30 ezret kiadni egy telefonra, csak úgy sikerült kimagyarázni a dolgot, hogy azt hazudtam, hogy nem az én pénzemből van, hanem apám adta, hogy vegyek magamnak egy telefont. Mindegy, 2 baileys, 2 pohár bor, egy pikkelysömör elleni krém, meg fél kiló kenyér lenyugtatta, hogy neki nem tudok most telefont venni. Különben csak abból telt telefonra, hogy kifizették a táppénzemet, ami 2 hónap pszichiátriai szenvedés után járt. Ha úgy vesszük, 2 hónap szenvedés a világ legszarabb helyén végülis egy kissé butácska telefont ért. Bár, ha ez az ára, lehet, hogy inkább nem vennék többet telefont a kezembe. Mindegy, ha nem ragaszkodnék mindenáron a qwerty-hez, vagy ha nem adtam volna el benyugtatózva és részegen a régebbit, akkor most lehetne egy normális telefonom. Ami hiányzik a boldogságomhoz: nincs rajta normális böngésző, csak telenoros, nincs hozzá adatkábel, kisebb a képernyője, nem érintőképernyős, és a menüje eléggé idióta módon van megoldva, csak egy csík, amit lehet így "srcollozni", vagy mit. Szóval annyira nem ajánlom ezt a Nokia Asha 302-t.   vs.  

Amikor legutóbb Editkével beszélgettem, megvádolt, hogy nem szoktam levegőt venni, gondolom ez ilyen szoc munkás szakmai ártalom nála, hogy állandóan sasol. Ezek szerint élőhalottnak gondol, talán vámpírnak, esetleg zombinak. Amúgy szó volt még róla, hogy megyek magyarra (nem erre, amarra), meg felhoztam neki még a programozás témát, hadd örüljön. A magyar-kérdésben jelenleg ott tartok, hogy református egyetem, a programozás kérdésében ott tartok, hogy maximum amatőr játékfejlesztés, amatőr blogprogramozás, és amatőr pornófilmek nézése. Szóval kifejtettem neki a nézeteimet a programozásról, ezzel szemmel láthatólag halálra untattam, nem baj, legalább nem viselkedik úgy, mint az egyik pszichológus, akinek megemlítettem, hogy játékot írok. De tanultam az esetből, E-nek nem mondtam el, hogy a nagy programozásom kimerül egy játékkészítő program scriptnyelvének a nyüstölésében. Különben úgy viselkedik, mint egy igazi nő, legalábbis ebben a kérdésben: örül neki, hogy ez engem szórakoztat, de legszívesebben befogná a fülét, ha erről van szó. Szóval programozásból nem is akarok tovább lépni, se jelenleg, se semmikor, ennyi és ne tovább, nem vagyok (már) kockás inges kockafej. Mellesleg sose akartam. Amúgy itt van egy kis meglepi, ezt az e107-es oldalt is én csinálom (néha), "nem egy csúcsszuper munka, de a célnak megfelel": http://kalandjatekok.atw.hu Aztán beszélgettem még Anikóval is, még mindig azon nyűglődik, hogy az anyja tiltaná tőlem, most már a tököm tele van az egész családjával, lassan kezd elegem lenni. Nem érdekel, hogy mennyit piálnak, veszekszenek, meg foglalkoznak a volt férjével, nekem ez az egész ügy kezd büdös lenni. Minden héten párszor feljön a szakítás téma, de ugyanúgy az eljegyzés is. Nem tudom, meddig fogom még tovább bírni.

...és kezdődik a szokásos cirkusz, hogy neki fáj a lába, meg fél 3-ra menni kell a műkörmöshöz, meg különben is a rák egyen meg mindenkit, mert mi az, hogy neki 1200 Ft-ot kell fizetni, "csak azért, mert különc vagyok?", színházba is azért nem járunk, mert fél, hogy ott "egész végig operálni fognak". Amúgy nem szőke, de vannak szőke tincsek a is a hajában, csak úgy jelzésértékűleg. Persze jött a szokásos szöveg, hogy "ő már nem szerelmes belém, maradjunk inkább csak barátok", öt perc múlva meg "el is hitted?", lehet, hogy ez még elment a Körte óvodában, de lassan már 30 éves lesz, könyörgöm. Szóval készülök lassan a kirándulásra, de azt, hogy hányan fogunk menni, sajnos még nem tudom...

Téves elképzelések: a skizofréneknek nem kell pénz, mert 1. fényevők 2. a nikontinból vonják ki a tápanyagot 3. fotoszintetizálnak. Lassan csak azt veszem észre, hogy mindenki a pénzről beszél, Anikó az örökös "Mennyit hoztál?"-jával, a szüleim meg a megjátszott kétségbeesésükkel, hogy hova tűnik el a pénzem. A szüleim még mindig azt hiszik, hogy napi 1000 Ft-ból ki lehet jönni, mióta először rinyáltam erről, azóta már blogregényeket összeírtam, az összeg évek óta változatlan. Anikónak ha van valami pszichés problémája a kevés IQ-ján kívül, az a vásárlásmánia, ma is kénytelen voltam elfogyasztani egy Sport szelet süteményt fél liter Coca-Colával, és van egy 2 literes fitti őszibaracklevem, amivel nem tudom, mit fogok kezdeni, de valószínűleg szép lassan el fog az is fogyni. Ha netán "inni" kezd, egy fél kocsmát be lehetne rúgatni abból, amit magának rendel, aztán persze az is rám vár. Szóval az 1000 Ft. Cigiből se vagyok hajlandó napi 1-2 szálról tengődni, mint a pszichiátria előtt, szó szerint "megszívattak", apám már megint hőbörög, hogy ne csodálkozzak, ha gondnokság alá vesznek, mindig is ezzel szórakozott, hogy ilyenekkel fenyegetett, aztán utána meg én vagyok a paranoid. Szóval van egyfelől a kispolgári takarékosság, másfelől meg az Anikóék oldaláról jövő rongyrázás, nem tudom, ha annyit legalább sikerült volna megtanítani a lányuknak, hogy a pénz nem játék, talán most túláradóan boldog lennék. De nem, állandóan fel kell újítani a lakást, közben hotelben lakni, meg taxival járni a telekre, meg amúgy is minden hónapban elmenni valahova üdülni*. * Azt már csak csendben és külön jegyzem meg, hogy minden adandó alkalommal mértéktelenül bebaszni (a munkaidő vége is egy alkalom), lehetőleg valami minőségi piából, aztán üvölteni a lányukkal, meg tiltani tőlem, mert a drágalátos telkükön fel mertem bontani egy grapefruitos sört (ami az enyém volt).

Kedden megyünk kirándulni Harangodra, és jelen pillanatban úgy néz ki, hogy Anikó is jönni akar velünk (bár ez óráról órára változik). Ez érdekes módon egybe esik azzal, amikor kezd benne felhorgadni a női ösztön, és ki akarja tépni E. "hosszú fekete haját", és le akarja tépni a pólóját, hát így nem tudom, elég érdekes lesz. Bár ezekre már eddig is volt alkalma, mégsem csinálta, remélem, hogy a kiránduláson is vissza fogja fogni magát. Lóhalálában rohantam vissza a Fehér Egérből az egyesületbe, hogy elmondjam Anikó tervét Edit 2-nek, ő erre azt mondta, hogy még nem késő befizetni, meg Anikó már amúgy is VIP member, pluszba még megkérdezte tőlem, hogy volt-e délután "egy kis tütü", mondtam, hogy "persze", mire azt a tanácsot kaptam, hogy 1 deci vodkánál álljak meg, és induljak hazafele. Azt nem mondta, hogy 1 deci vodka mellé még mit ihatok, mert volt sör is, bor is, bár jobb híján (és pénz híján) inkább megfogadtam a tanácsát, és hazajöttem.

Szóval a nagykállói kezelőorvosom sem óhajtja túlzásba vinni a velem való foglalkozást, azt mondta, hogy majd ír egy javaslatot a háziorvosnak, hogy adják be ott az injekciót (dögöljenek meg), amúgy meg ráér 3 havonta találkozni. Attól tartottam, hogy majd kiderül, hogy fizetés körül megint fejen álltam egy kicsit (a piától), de úgy tűnik, hogy az én eredeti szándékom érvényesül, hogy hagyjunk egymásnak békét. Élni és élni hagyni. Csak nem tudom, a depót minek kell erőltetni. Mindegy, beadták, a nő grimaszolt egy kicsit, meg bohóckodott (jé, ez ilyet is tud?), én meg röhögést imitáltam, aztán eljöttünk. Persze munkába már nem tudtam menni, előre örültem, hogy fel tudom hívni E-t telefonon, ráadásul reggel, de helyette mégis inkább a nagyfőnökkel beszéltem. Anikó eléggé elemében volt, már abban, ami a furcsa kérdéseket, meg a pénzem elköltését illeti, közben meg lement a vérnyomása 88/67-re, és persze levágta a szokásos műsort is hozzá. Én meg eléggé fáradt voltam, mert nem aludtam túl sokat, úgyhogy most nem nagyon volt idegrendszerem hozzá. Megitattam vele 1 kv-t, utána meg aludt egyet otthon, és el is felejthetjük az egészet. Amit nem felejtek, hogy már megint mennyit költöttem rá...