Skizofrénia underground

"Egy dologra kell nagyon odafigyelned, amikor a szüleidtől tanácsot kapsz: nehogy megjegyezz valamit véletlenül abból a sok sületlenségből, amit összehordanak." Ez a mondás hatványozottan igaz az interneten, és mindenféle hivatalos pszichiátriai anyagban megjelent írásra, ami a skizofréniáról szól. Emlékszünk, hogy a pszichiátria tankönyve mindenekelőtt leszögezi, hogy a skizofréneknek cigi-. kávé-, és gyógyszerszaguk van. A gyakorló orvosok, de még a pszichiáterek is lényegében ezzel a tudásmennyiséggel látnak neki a "gyógyító munká"-nak. Gyakran találkozni olyan orvosokkal, és egyéb egészségügyi alkalmazottakkal, akiket a témában való hiányos ismereteik miatt én nem is engednék emberek közelébe, mármint a "hivatásukat" gyakorlandó. Én 2006-ban egy csapásra lettem skizofrén, tehát februárban még nem voltam az, márciusban már igen. A témáról nem tudtam semmit, nem szinte semmit, hanem egyáltalán semmit, a főorvosnő csak annyit tartott szükségesnek megjegyezni jó tanácsként, hogy mostantól nem ihatok egy korty alkoholt sem. Nem tudom, miért olyan fontos a magyar egészségügynek, hogy a skizofrének (vagy akit mi annak nevezünk) ne igyanak egy korty alkoholt sem, de neki akkor ez volt a legfontosabb. Még jó, hogy megengedi, hogy cigi- kávé-, és gyógyszerszagom legyen, hoppá, az sem, bocsánat, valamelyik nagyokos kitalálta, hogy a cigi és a kávé csökkenti a gyógyszer hatékonyságát - ez a mendemonda mind a mai napig tartja magát az orvosok körében - lehetőleg akkor ez se legyen, a gyógyszerszag maradhat, de ha lehet, az sem. Egy jó körzeti orvosnak amúgy is általában annyi a feladata, hogy gyógyszert írjon fel, ha megfázunk, és eltiltson minket a cigitől, a kávétól és az alkoholtól, annak ellenére, hogy ő esetleg ugyanúgy csinálja. Fokozottan igaz ez a pszichiáterekre, mivel még mindig sötétben tapogatóznak abban a tekintetben, hogy 1. mi ez, 2. mi okozza, legegyszerűbb a beteget (vagy az annak kinevezett személyt) mindentől eltiltani. Még jó hogy nem ír fel a gyógyszer mellé néhány fohászt is, mert ez is lutri: vagy hat a cucca, és lesz valami hatása a mellékhatások mellett, vagy nem. A világon a legpofátlanabb és legcinikusabb szlenget egyébként a pszichiáterek találták ki ennek jelenségnek a leírására, tudniilik azt, hogy "valakinek eltalálják a gyógyszerét". Ennek nagyon szokás örülni, ha beteg vagy, és ostoba képpel szokás hangoztatni a többi beteg előtt, hogy "eltalálták a gyógyszerem", ez annyit jelent különben magyarra lefordítva, hogy nincsenek kibírhatatlan mellékhatásaid. Vissza az internethez: jobban szétnézve, semmi támpontunk nincs, ha egyszer már skizónak lettünk diagnosztizálva, csak a szokásos szöveg a skizofrénia fajtáiról, a pszichózis tüneteiről, meg külön kiemelve a "negatív tüneteket", amik a valóságban nem léteznek, vagy ha léteznek is, a gyógyszermellékhatások számlájára írandók. Ami még feltűnik az a mérhetetlen közöny és hallgatás a pszichiáterek részéről, amivel azokat illetik, akiknek a bőrére a legzsírosabb gyógyszerüzleteket kötik, és akiket az életük végéig szándékoznak a pszichiátriához láncolni. (Még mindig a skizofrénekről van szó.) Ahogy hallgatnak, ha elmész hozzájuk, ugyanúgy nem képesek az interneten sem megszólalni a témában. Vagy inkább nem akarnak, hisz ingoványos terep ez nekik, bár, mondom, a fizetésük jórésze + kenőpénz tőlünk származik. Egyedül Csernus Imre mer felszólalni a témában, most találtam meg néhány videóját a videoklinika oldalon. Ő is mindig szokatlanul óvatosan fogalmaz a témában, mindig mindenhez hozzáteszi, hogy az "orvostudomány jelenlegi állása szerint". Egyébként nagyjából ő is a hivatalos álláspontot közvetíti, hozzátéve néhány dolgot, hogy Magyarország néhány vidékén a skizofréneket állatként kezelik (amivel kiállítják a saját szegénységi bizonyítványukat is, ezt már csak én teszem hozzá), meg hangsúlyozza, hogy egy skizofrén egyáltalán nem alacsonyabb rendű ember, sőt nagyon is élhet teljes életet, majd egy példát is hoz a praxisából. Bár nem mindenben értek egyet az elhangzottakkal, a videókat most itt megosztom (a megjelenésük dátumának sorrendjében), lévén, hogy ez az egyetlen interneten fellelhető megnyilatkozás magyar nyelven a skizofréniáról, és kifújt, nincs tovább. Mondjuk ez így nem teljesen igaz, mert most látom, hogy a videoklinikán még felszólal 1-2 pszichiáter (igazság szerint nem az a fő elfoglaltságom, hogy ezügyben bújom az interenetet), de mondjuk tőlük sem nagyon hallani olyat, hogy attól, mert én skizofrén vagyok, én "alacsonyabb szinten működnék", ahogy nem egy volt pszichiáterem kedvesen megfogalmazta, sőt a mostani is utalt rá... mivel sajnos az a helyzet pszichiáteréknél, hogy szép, hangzatos szavakat tudnak mondani, de az elmélet a legritkább esetben találkozik a gyakorlattal... egyfelől van a "teljes értékű élet" negédes ígérete, másfelől a rideg valóság: gondnokság alá helyezés, és az ember jogainak elvételével a másodrendű állampolgári lét jogerőre emelkedése... * Ez a bejegyzés eredetileg a másik blogom számára készült, de itt is közzé teszem, mert nem akarom, hogy százfelé járjanak az emberek. Mellesleg itt normálisan hozzá is lehet szólni, már ha valaki akar egyáltalán... Végülis ez a főblogom, vagy mi. Azt hiszem, ezért nem kell senkitől sem bocsánatot kérnem, a postr-től meg végképp nem, viszont a postr-ről jut eszembe: csodák csodájára ebben a blogban már engedi az exportálást...

Ma a hétvégi beszélgetés hatására a szakkörben tovább járt az agyam. Minek írok blogot? Miért úgy írok, ahogy? Mert mindig is írni akartam valamit, csak nem tudtam, hogy mit. Napló? Igen, kölyökkoromban belekezdtem egy csomószor, de anyám mindig megtalálta, és idézgetett belőle. Igen égő volt. És ezt én is éreztem. Úgy írtam, mint most a tizenévesek, csak kevesebb xD volt benne, illetve nem is úgy, hanem még borzasztóbban, mert nem volt előttem semmi példa. Aztán jöttek a versek. Szigorú kötött formák, rímelő csodák. Ezzel már volt némi sikerem a középsuliban. Valakinek tetszett, valakinek nem, ennyi. Illetve olyan nem nagyon volt, hogy valakinek nem tetszett, inkább olyan volt, hogy nem érdekelte. A stílusa és a kötöttsége alapján a Tankcsapda szövegekhez hasonlítanám leginkább, csak kevesebb csúnya szóval. Központi téma az alkohol és a (mű)depresszió, ami ha valamire jó volt, arra, hogy csökkent önértékelést okozzon, amit egy kis alkohollal jól lehet kompenzálni. Aztán jött a magyar szak, ahol kisebb sokként hatott, amikor találkoztam a kortárs műalkotásokkal, amik elborzasztottak. Egyszerre bonyolultnak és mesterkéltnek találtam a versírást, írtam 1 db szabad verset, és befejeztem. Egy életre. Néha elkap az ihlet, például a pszichiátrián írtam 1-2-t, azok jók, de legalábbis elmennek. Nekem megfelelnek, az én ízlésemnek, a többi nem érdekel. Szóval a magyar: az irodalmi szövegekből nemhogy megtanultam volna jól írni, hanem inkább azt éreztem, hogy én erre nem vagyok képes, nem is vagyok, amikor megtudtam, hogy pl. Málik Roland mennyit dolgozik 1-1 szövegén, de mondhatnék mást is, azt mondtam, hogy köszönöm, én ebből nem kérek. Illetve mindig ott volt valahol a háttérben, hogy talán majd egyszer, leülök, és elpöcsölök ilyen szövegekkel. Az én módszerem: megírok egy szöveget, és az készen van, vagy üt, vagy nem, de többet nem foglalkozok vele. Szerettem kortárs írókkal/költökkel beszélgetni, meg piálni, tök jó fejek, de amikor nekem is csinálni kellett volna valamit, leblokkoltam, és semmi nem jutott az eszembe. Az irodalomelméleti/történeti munkáim kivétel nélkül jól sikerültek, amik a suliba kellettek, ebből tudtam, hogy írni tudok, főleg, ha megmondják, miről, és ott a határidő. De hogy én magamtól írjak? Mi a faszról? Így jöttek képbe a számítógépes műfajok, az amatőr kalandjáték, mert az akkori communityben jobban éreztem magam, mint a művészek között, épp csak le kellett tagadni a koromat... ami interneten keresztül nem nagy művészet. De a végső és legfontosabb érv: mivel a pszichiátria miatt nem fejez(het)tem be a sulit, kihúzták a lábam alól a talajt, hogy én valaha is irodalmi szövegekkel foglalkozzak komolyabban, akár tudományos, akár művészeti szempontból. Ezzel elvették az utolsó lehetőséget, hogy komoly helyeken publikáljak, meghagyva nekem a pszichiátriai folklór lehetőségét, amiből köszönöm nem kérek. Ezért (na meg az engem ért felháborító bánásmód miatt) van az, hogy az összes, még meglévő tehetségemet arra fordítom, hogy minden lehető helyen mocskoljam őket, és ha rájuk kerül a szó, meglehetős antipszichiátriai beállítódásról tegyek tanúbizonyságot. Életem folyamán mindenhol kilógtam a sorból, de hányni tudnék attól a szervilizmustól, és majomszeretettől, ahogy a pszichiátriai kezeltek csüggenek az orvosaik nyakán, a megmentőik szerepét osztva rájuk, holott világos, hogy leginkább az életük tönkretevőinek a seggét nyalják. Egyszerű Stockholm-szindróma, semmi más. Hát én nem fogok többet idióta rímes verseket faragni többé a depresszióról, meg a kilátástalanságról, hogy nagy kegyesen 1-1 versem megjelenhessen majd valamikor egy betegeknek szóló kiadványban. Ezen már túljutottam 16 évesen. A kortárs, alkoholtól és küldetéstudattól elborult agyú, esztétizáló, és urambátyám módszert alkalmazó, belterjes irodalmi köröktől szintén óvakodok. Kizárásos alapon mi marad nekem? A blog. Nos, akkor miért írok úgy, ahogy? Mit tudom én. Erre nincsen elmélet. Egyszerűen leírom, ami jön és kész. Úgy érzem, megtaláltam a műfajom, legalábbis egy időre. (Vállveregetés.) És legvégül arra adnék magyarázatot, hogy miért szólogatok be mindenkinek: csak úgy, mert az életben ezt nem tehetném meg. Ráadásul, úgy érzem, méltatlan helyzetbe kerültem, sokkal alantasabb munkát végzek, és emberekkel vagyok körülvéve, mint ami nekem kijár. Nagyképű vagyok? Igen. Szóváteszem ezt bárkinek is? Nem, csak itt a blogban. IRL kussolok, és végzem a dolgom. Ennyi. Nem megyek senkinek az agyára, nem sértem meg, nem okoskodok. Nem félek, hogy elolvassák a blogot? Nem, ameddig megy az X-Faktor, az Éjjel-nappal Budapest, és a hasonló agyelszívó műsorok. Sőt, inkább ők mennek az agyamra azzal, hogy a melóban végig kell hallgatnom a silány kis kommentálásukban a még silányabb műsorokat, amikről így nem tudom elkerülni sem, hogy tudomást szerezzek. 1:1. Nem tartozik szorosan a témához, de lehet, hogy 1. Lezárom az Egy átlagos fiatal férfi naplóját 2. Áthozom a legütősebb bejegyzéseket egy új blogba a postr-en 3. Kicsit szalonképesebbé teszem 4. Ebben a szellemben folytatom tovább. Bár lehet, hogy nem mostanában, de szerintem leszek még kint az Origón. Főleg, ha gyámság alá tesznek. Az lesz csak a nem mindegy! (Ezen a blogon persze ugyanúgy folyik tovább a pöcsölés, mintha mise történt volna.) Ez a postr-es blog ritkábban fog majd frissülni, és a következő kérdésekre fogja keresni a választ (ha megcsinálom egyáltalán):

Kik azok a skizofrének? Tényleg annyira veszélyesek? Miért kell őket leszedálni? Miért kell őket hónapokig bezárva tartani, mint az állatokat? Miért kell őket feljelenteni? Miért kell tőlük elvenni a jogaikat?

  Ehhez majd egy kis utánajárás fog szükségeltetni. Legalább lefoglalom magam.

A szakkörben most minden második ember meg van fázva, így én is. Úgyhogy a hétvégén közel használhatatlan leszek, csak azért írtam, hogy tisztázzam ezt a kung-fu ügyet. Mellesleg Anikót az internetes dolgoknál jobban érdekelte az, hogy "nem jöttem-e össze" közben valamelyik munkatársnőmmel, konkrét nevet is mondott. Nem tudom, miért kéne vele összejönnöm, csak azért, mert egy asztalnál ülünk, és nem beszélek rajta kívül szinte  senkivel. Amúgy meg nem az esetem. Bár... na mindegy. A jövő héten valamikor be kéne iktatni az ügyvédet is, szerintem az elmeszakértői vélemény leglabilisabb pontja az, hogy arra alapoz, hogy én alkoholista volnék, és az alkoholfogyasztásomat "bagatellizálom", holott az alkohol még csak meg sem lett említve a kórelőzmények között. Sosem kezeltek ilyesmivel, tehát nem is vagyok az. Ez ilyen egyszerű. Egyébként meg az idejét sem tudom, mikor ittam utoljára. Amúgy is nonszensz, hogy az alkoholfogyasztási szokásaimról akarnak velem beszélgetni, ez az, ami abszolút magánügy. Majd elmondom, ha a t. bíróság is beszámol róla. Kb. ennyi. Tehát az elmeszakértőnek nem lett volna joga ilyesmit állítani alaposabb vizsgálat nélkül, szóval tulajdnoképpen hazudott. Semmiféle alkohol okozta bajom nincs, lefogadom, hogy a májfunkcióm is normális. Persze bizonyos hajuknál fogva előrángatott pszichológiai elméletek szerint mindenki alkoholista, aki 2-nél többször volt már részeg, vagy rendszeresen alkoholt fogyaszt, bár az én esetemben a rendszeresség is erősen kérdéses. Biztos összekevert valamelyik kezeltjével az addiktológián, akikről össze-vissza lehet hazudozni mindenfélét. Egyébként még egy gondolat erejéig visszatérve kung-fura: nem hiszem, hogy a blogom bántó lenne akárkire nézve is, én csak leírtam a véleményem a dolgokról, és nem erőltetem rá senkire, mint ahogy mások teszik. Nem tolom senkinek sem bele a képébe, nem teszem kötelező olvasmánnyá senki számára, neki meg aztán végképp. Aki viszont keres, az talál, önmagától szaladt bele ebbe a pofonba is, amúgy nekem eszembe sem jutott volna a hülye feje. Azért megnézném a képét, amikor meglátja, hogy ott díszeleg a rút pofája az egyik bejegyzésben, néhány keresetlen szó kíséretében, talán ez is érdekelni fogja. Amúgy meg a betegségem kezdetétől fogva blogot írok, nem értem, miért most jött ez elő. A szükséges dolgokat megtettem, a Facebookot mostantól csak az ismerőseim láthatják. Amúgy is kaptam találatokat gyanús helyekről, már volt egy olyan érzésem, hogy többen figyelnek, mint kéne, hála a Facebooknak. Nem sokat köszönhetek neki, de úgy döntöttem, hogy marad a Facebook oldal is, hátha felbukkan még valami jóakaróm.

Anikó szerint "kezdünk kigyógyulni az alkoholból", mivel egy ideje már nem iszunk "dobozos bort", viszont holnapra kért magának tőlem "csöves kávét". Ezeket a szakkifejezéseit általában le kell fordítani a beszélgető partnernek, ha ott vagyok én is, mert dobozos borról általában még senki sem hallott (valójában flakkonos), és csöves kávéról is szerintem csak kevesen (3 az 1-ben). Mostanában viszont nem hogy dobozos bort nem nagyon iszunk, hanem semmilyet, mert Anikó most már csak egri borra vágyna, azt meg sajnos jelenleg nem tudjuk megfizetni, illetve olyat hozatni. Azt, hogy kezdünk kigyógyulni az alkoholból, az elmeorvosi szakértő sajnos még nem tudja, és "alkohol abúzusok"-ra (miért, több is van?) és tudathasadásos elmezavarra (schizophrenia paranoides) hivatkozva kéri a cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezésemet. Érdekes módon eddig még soha, sehol, senki nem állapította meg rólam hivatalosan, hogy alkohol problémáim lennének, viszont ez jó hivatkozási alap arra, hogy gondnokság alá tegyenek, mondjuk ilyen erővel a fél országot gondnokság alá tehetnék, én nem is tudtam, hogy akkora társadalmi bűnt követek el azzal, hogy megiszok egy sört, persze amikor ezzel fizetem a jövedéki adót, az nagyon jól tud jönni. Valójában én úgy gondolom, hogy a bírósági tárgyalás csupán színjáték lesz, és mindenben az elmeorvosi szakértő véleménye fog érvényesülni. Ő amúgy leírta, hogy görnyedt vagyok, meg halkan beszélek, meg meg vagyok lassulva*, én viszont leírom, hogy ő egy hájas fasiszta, szorulásos antialkoholista inkvizítor, aki sunyin pislog a szemüvege mögül, és az összes bizonytalan válaszomra ugrik, és rögzíti a jegyzőkönyvében, tehát eleve rosszindulatú. Ha jól látom, a pénzügyekre ment rá, hogy én ne rendelkezhessek szabadon semmivel (ingó és ingatlan vagyonnal kapcsolatos rendelkezési jog), gondolom reggel majd engedélyt kell kérnem a gyámomtól, hogy ezt, vagy azt a ruhát felvehetem-e. Mondjuk eddig is az volt, de hogy ezt törvény által kell rögzíteni, az egy kicsit abszurd. Viszont érdekes módon nem javasolja a választási jogból való kizárásomat, és ezt külön feketével ki is emeli. Kösz, bazmeg, de inkább nem megyek szavazni, minthogy minden pénzkiadásomhoz külön kérvényt kelljen majd benyújtanom. Leírta még, hogy állapotomban javulás várható, úgyhogy 2 év múlva indokolt a felülvizsgálatom. Akkor meg MINEK TESZTEK GYÁMSÁG ALÁ B+, ERRE A 2 ÉVRE?! * nem tudom, minek a jegyzőkönyvekbe, meg az ambuláns lapokra az ilyen degradáló, dehonesztáló, és mégis irodalmiaskodó kifejezések, nekem is megvan róluk a véleményem, ezt mégsem kérem jegyzőkönyvbe venni, ez sokszor már személyeskedésbe csap át, pl külseje elhanyagolt, jól van, b+, legközelebb szólok a mentősöknek, hogy várjanak meg, amíg először megborotválkozok, nem?!

Kommentár nélkül: [caption id="attachment_604" align="alignnone" width="640"] A.k.a. Dr Kancsev Alexander, a nyíregyházi pszichiátria jelenlegi-, és Dr. Szabó Erzsébet, a volt intézményvezető főorvosa, akik tönkre kúrták az életemet...[/caption] És most jön(ne) a gondnokság alá helyezés: http://www.origo.hu/itthon/20110715-gondnoksag-alatt-elo-emberek-magyarorszagon.html Na meg még egy kis kultúra (ígérem, ezzel befejezem Márait):

Szóval így vasárnap reggel vázolnám a helyzetet az új - már nem is annyira új - bloggal kapcsolatban. A látogatószám nem sokkal, de elmarad az előző blogomhoz képest, ez napi 40-65 egyedi látogatót jelent a Statcounter szerint, körülbelül azokat szerintem, akik az előzőt követték. Ha belegondolok, ez elég sok, de szerintem még több lehetne, ha a Google méltóztatna szóba állni velem, ehhez viszont csak egy módszert ismerek, legyen sok linkem, viszont linkelni meg továbbra sem hajlandó senki. Még mindig nem szokás a skizofréniával turnézni, a skizofréneknek nincs semmilyen érdekvédelmi közösségük, továbbra is tetszésük szerint úgy bánhatnak velünk a pszichiáterek, ahogy nekik jól esik, és akár a cipőjük sarkát is belénk törölhetik. Senkit nem háborít fel a kizáró gondnokság intézménye, ami egyik ismerősöm szerint megfelel egy 6 éves gyerek szellemi színvonalára való degradálással, a kényszer, a szedálás tök norma, legalábbis itt, vidéken, az elektrosokkot is csak azért nem alkalmazzák már szerintem, mert nem EU-konform. Bátran lehet minket továbbra is fogyatékosnak, alacsonyabb rendű állampolgárnak, mutánsnak tekinteni, és kényszerrel elvitetni a hodászi internáló táborba. Sajnos ezeknek a gondolatoknak sem lesz különösebb visszhangja, nem kerül már ki se a freeblog főoldalra (a freeblog végleg összeomlott, és már lehet, hogy ki sem tudom exportálni a blogomat, de ha ki is tudnám, nem nagyon mennék vele semmire), se az Origóra, talán ebből a szempontból nem volt jó húzás eljönni, ha eredményt akartam volna, maradnom kellett volna, vagy átmenni a blog.hu-ra esetleg, de nekem egy olyan blog kellett, amit tökéletesen tudok szerkeszteni, megkaptam, igaz, hogy pénzért, és így nem lát se a Google, sem pedig főoldal nincs. A "linképítés" pedig az esetemben tökéletesen lehetetlen, vegyük például a skizofrenia.lap.hu-t, vagy bármelyiket, tökéletesen szervilis, pszichiátria-központú linkek, épp, hogy ki merték linkelni a Száll a kakukk fészkére-t, de gondolom, azt is csak úgy, mint ami egyszer volt Amerikában, régebben... Hát nem egyszer volt, hanem még mindig van, többek között Sötét Szabolcsban, a nyíregyházi pszichiátrián. A skizofréniával foglalkozó fórumokon, ha mégis akad 1-2, nem nagyon lehet reklámozni, mert nem nagyon szereti a fórumszabályzat, meg ezekre a fórumokra is alig jár valaki, és ha jár is, nem nyomasztják ezek a gondok, mert esetleg olyan környékről fórumoznak, ahol nem gond az ilyen állami erőszak, pl. Budapest. Tehát akkor marad ez a szűkebb réteg, aki ide jön, de általában ők sem azért, mintha érintettek lennének, hanem azért, mert jópofa vagyok. :-) Ezerszer megfogadtam pedig, hogy nem fogok velük többet foglalkozni, de nem kerülhetem meg, lévén, hogy most lesz október 18-án a gondnokság alá helyezési tárgyalásom, és erről még a szoc munkásom is úgy beszél (aki Edit), mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne az, hogy pl. a fizetésem feléről automatikusan a gyámom fog rendelkezni. Szóval most meg vagyok lőve, mert nem igazán tudom hol felhívni a figyelmet ezekre az égbe kiáltó geciségekre igazságtalanságokra, nyakamon a tárgyalás, és még a játékommal se leszek kész addigra, hogy legalább azt a pofájukba tudnám nyomni... Na, mindegy a face-n létrehoztam egy eseményt a következő szöveggel: Jogtiprás napja, 2013. október 18. A nyíregyházi pszichiátria feljelentett, mert összetörtem a területén egy postaládának álcázott PET palackot, és ezért kizáró gondnokság alá akarnak tenni, és ezzel egy 6 évesnek megfelelő ember szellemi szintjére degradálni. Szerintük ezért nem szavazhatok, a pénzemmel nem én rendelkezek, nem írhatok alá hivatalos papírokat, és lehetőség szerint a hodászi pszichiátriai elfekvőbe, avagy skizó-demens lágerbe akarnak bezárni. Ha működnének még gázkamrák, akkor meg valószínűleg oda. ÉN MEG REMÉLEM, HOGY MINÉL HAMARABB HALOMRA DÖGLIK EZ A FASISZTA CSÜRHE.

Kurvára örülök neki, hogy lehethogy leendő és apám egy hullámhosszon vannak, és ilyen jól megértik egymást, és még azt is megbeszélik, hogy én blogot írok, miközben elküldenek szurira. Ebben az egészben csak éppen a lényeg sikkad el, vagyis én, lehethogy leendő megkérdezi, hogy halluzok-e, ők meg jól elszórakoznak. Csak az felejtődik el, hogy apám csak azért van ott, hogy kocsival átvigyen Nagyállóba, nem azért, hogy udvariassági gesztusokat tegyenek egymásnak, tudtommal nem én hordom apámat pszichiáterhez, hanem fordítva, és bár már megszoktam, hogy a pszichiátrián rég nem én vagyok a lényeg, azért talán néha kikérhetnék a véleményemet. Az általános pszichiáteri blabla mellett, hogy "segítsek" otthon, ezúttal olyanokba is belement, amibe nem kellett volna, hogy miért nem adok oda több pénzt a szüleimnek, és miért nem teszek félre. Erre egész tömör és frappáns választ tudtam adni, mielőtt bizarr fordulatot vett volna az egész beszélgetés: "Mert nekik van, nekem meg nincs." Különben sem értem, hogy miben szolgálná az én boldogságomat/épülésemet, ha nem csak Anikónak jattolnék le, hanem ráadásul a szüleimnek is. Biztosan nem tudnék egy szál cigit se elszívni többet, ő is azt mondta, hogy a cigin spóroljak, aha, szóval egészségügyi okokból lenne célravezető. Amúgy a nap többi része eseménytelenül telt, Anikó megszabadított a maradék pénzemtől, úgyhogy most valami itthoni elfoglaltság után kéne nézni (ami kitart legalább 3 hétig, a következő fizetésig :-( ).

Tegnap, amikor Anikóért mentem a központba, ott gubbasztott egy széken, "Ibolya néni" ült mellette, és szemmel láthatólag nagy lelki beszélgetésen voltak túl. Ibolya néni az, akinek Anikó elmeséli, hogy mikor közösülünk, hányszor, és milyen módszerrel, és aki állandóan hülyíti a fejét, hogy teherbe fog esni. Először azt hittem, megint szakítani akar, de kiderült, hogy csak megint behalluzott egy kicsit, általában ilyeneket hall, hogy "meghalsz, meghalsz", meg kaszást szokott látni, én ezt még nem is nevezném skizofréniának, az idegei játszanak vele, szerintem. Ibolya néni velem szemben is elővette a kemény szoc munkás vallató szöveget, nem tudja, hogy ami beválik Anikónál, az nálam már kurvára lejárt lemez, sőt, sohasem működött igazán. Felemlegette a postaládatörést, megtiltotta a kocsmába járást, és faggatott, hogy miért nem folytatok lelki beszélgetéseket anyámmal, vagy éppen vele. Anikó persze mindent megígér, de az ilyen tiltások nála annyit használnak, mint halottnak a csók, a Fehér Egérben egyből dupla whiskyvel kezdte. Látszott ugyan rajta némi fehérség, meg zavaros tekintet, de ez nála alap, a whiskytől szépen magához tért. Egyébként az anyja, meg a szoc munkások valószínűleg konzultáltak a háta mögött az esetről (a hallucinálásról), és úgy néz ki, jövő héten befektetik. Annyit azért még Anikó is tud, és el is mondta Ibolyának, hogy olyan gyógyszert még nem találtak ki, ami ezeket elmulasztaná, meg mondta, hogy feljelenti a pszichiátriát, ha még egyszer 6 gyógyszert fognak vele beszedetni, amitől minden baja van. Hát, igen, azt kellene. Ja, még arról is szót ejtett Ibolya, hogy Birgit, Anikó anyja, mekkora jó fej csaj, hát igen, szívgyógyszerre meg xanaxra állandóan hótton lenni nő létére, 57 évesen, mi más lenne, mint jófejség. :-)

Egyszer részegen a Gajdos kocsmában eladtam a telefonom a csaposnak, mert megsajnáltam, 10 Rivotril volt bennem, meg egy csomó sör. A telefon qwerty billentyűzetet haszált, és az volt a neve, hogy T-Mobile Vairy Text II. Egyébként meg csak az, hogy Fifi. Most sikerült vennem egy majdnem hasonlót, csak másfélszer annyiba került, és sokkal szarabb. Ennek az a neve, hogy Nokia Asha 302. Anikóval mentem telefont venni, aminek az lett a vége, hogy kis híján telefon nélkül mentem haza, és így is lebaszott, hogy hogy lehet 30 ezret kiadni egy telefonra, csak úgy sikerült kimagyarázni a dolgot, hogy azt hazudtam, hogy nem az én pénzemből van, hanem apám adta, hogy vegyek magamnak egy telefont. Mindegy, 2 baileys, 2 pohár bor, egy pikkelysömör elleni krém, meg fél kiló kenyér lenyugtatta, hogy neki nem tudok most telefont venni. Különben csak abból telt telefonra, hogy kifizették a táppénzemet, ami 2 hónap pszichiátriai szenvedés után járt. Ha úgy vesszük, 2 hónap szenvedés a világ legszarabb helyén végülis egy kissé butácska telefont ért. Bár, ha ez az ára, lehet, hogy inkább nem vennék többet telefont a kezembe. Mindegy, ha nem ragaszkodnék mindenáron a qwerty-hez, vagy ha nem adtam volna el benyugtatózva és részegen a régebbit, akkor most lehetne egy normális telefonom. Ami hiányzik a boldogságomhoz: nincs rajta normális böngésző, csak telenoros, nincs hozzá adatkábel, kisebb a képernyője, nem érintőképernyős, és a menüje eléggé idióta módon van megoldva, csak egy csík, amit lehet így "srcollozni", vagy mit. Szóval annyira nem ajánlom ezt a Nokia Asha 302-t.   vs.  

Szóval a nagykállói kezelőorvosom sem óhajtja túlzásba vinni a velem való foglalkozást, azt mondta, hogy majd ír egy javaslatot a háziorvosnak, hogy adják be ott az injekciót (dögöljenek meg), amúgy meg ráér 3 havonta találkozni. Attól tartottam, hogy majd kiderül, hogy fizetés körül megint fejen álltam egy kicsit (a piától), de úgy tűnik, hogy az én eredeti szándékom érvényesül, hogy hagyjunk egymásnak békét. Élni és élni hagyni. Csak nem tudom, a depót minek kell erőltetni. Mindegy, beadták, a nő grimaszolt egy kicsit, meg bohóckodott (jé, ez ilyet is tud?), én meg röhögést imitáltam, aztán eljöttünk. Persze munkába már nem tudtam menni, előre örültem, hogy fel tudom hívni E-t telefonon, ráadásul reggel, de helyette mégis inkább a nagyfőnökkel beszéltem. Anikó eléggé elemében volt, már abban, ami a furcsa kérdéseket, meg a pénzem elköltését illeti, közben meg lement a vérnyomása 88/67-re, és persze levágta a szokásos műsort is hozzá. Én meg eléggé fáradt voltam, mert nem aludtam túl sokat, úgyhogy most nem nagyon volt idegrendszerem hozzá. Megitattam vele 1 kv-t, utána meg aludt egyet otthon, és el is felejthetjük az egészet. Amit nem felejtek, hogy már megint mennyit költöttem rá...