Skizofrénia underground

Meglehet, a tegnapi az utolsó bejegyzés ami vele, és a hülyeségével kapcsolatos. Ma volt az ellenőrzés a szakkörben, hogy 3 évre megkapja-e a támogatást a tovább működéshez. Először is Anikónak ki kellett fizetni a számláját tegnapról a Fehér Egérben, majd meghívatta magát egy kávéra, majd közölte, hogy nem szerelmes belém, és maradjunk inkább csak barátok, azután meg rögtön megkérdezte, hogy nincs-e 200 forintom, mondtam, hogy nincs, és egy párszor megkérdezte, hogy megyek-e hozzá délután. Mondtam, hogy nem megyek, nem akarok vele sörözni, nem vagyok rá többet kíváncsi, és ne maradjunk barátok SE. Az én barátaimnak általában több van a fejében káposztalénél, nincs szükségem egy ilyen ostoba, lejmolós barátra. A telefonom kikapcsoltam, most nem tudom, mi van vele, él-e, hal-e, mellesleg nem is érdekel.

Mostanában reggel úgy megyek a munkába szakkörbe, hogy már gőzöl a fejem a koffeintől, aztán már nem kell, csak szinten tartani magam. Aztán ezt a gyakorlatot folytatom délután a Fehér Egérben, meg itthon is lefőzök vagy 2-t. Kosztolányi Dezsőékről volt tudható, hogy úgy buliztak éjszaka, hogy nem alkoholizáltak, hanem megittak vagy 9-10 "feketét", és attól pörögtek. Én éjszaka nem iszok kávét, bár mondjuk, mi számít éjszakának, ugye, nagy kérdés, mert ha 3 körül felkelek, akkor már jön is a csöves kávé, és társai. A szüleim dugdossák előlem a kávét, úgyhogy csak akkor tudok főzni, ha kint felejtik, vagy előre bespájzolom magamnak. Most is vennék szívesen egy La Festa cappuccinót, ha nem költöttem volna el "stefi" sörre a pénzemet, és nem azt iszogatnám éppen. Szóval örökös harc, küzdelem a kávézás jogáért az életem. Ehhez még csak annyit tudok hozzátenni, hogy Szendi Gábor szerint egészséges, és kész. Meg különben is, minden 100 év feletti életkort megért emberről kiderül, hogy masszív kávéfogyasztók voltak világ életükben. A kávézásnál szerintem az az elv érvényesül, hogy "mindenre, ami jó, fogjuk rá, hogy káros". A szakkörben megint nem volt semmi érdekes, kivéve, hogy a kedvenc kollégám megkérdezte a szoc munkást, hogy "Editkém, te milyen gyógyszert szoktál szedni?", ő pedig kissé megrökönyödve kérdezte, hogy "Miért, úgy látod, hogy szükségem lenne rá?", egyébként a kérdés jogos, csak azért, mert ő ott az egyetlen egészséges ember, még szedhet valamit hobbiból, nem igaz?

Úgy látszik, "vannak vidékek" a nyíregyházi pszichiátrián kívül is. Egyik burás ismerősöm is hogy járt: ő is ugyanabban az ügyben érintett, mint én (gondnokság alá helyezés), de neki a tárgyalása csak év végén esedékes, addig meg se szó, se beszéd, (remélhetőleg) ideiglenesen kizáró gondnokság alá helyezték, és így nem lehet addig a saját fia gyámja, és nem írhat alá munkaszerződést, tehát nem is dolgozhat. Nem nagyon akarnék itt politizálni, de nem lehet megkerülni: ebben az országban önkényesen kizáró gondnokság alá lehet helyezni bárkit, akiről megállapítják ezt a betegséget. Nekem azt mondta az új pszichiáterem, hogy nem lehet, de a régi, a köcsög bolgár geci azt mondta, hogy simán lehet, sőt el is vitethetnek ezzel a módszerrel mentővel egy elfekvőbe akaratom ellenére. Az igazságügyi elmeszakértő (a másik hájas fasiszta) azt próbálta nekem bemesélni, hogy mindez a mi érdekünkben  történik, a saját érdekünkben jelentenek tehát fel, veszik el a gyerekhez és a munkához való jogunkat, és ha nem viselkedünk birkaként, a saját érdekünkben vitethetnek el erőszakkal skizólágerbe. És mindez történik 2013 végefelé, amikor a Voyager1 elhagyta a naprendszert, és a reggeli műsorban az vált ki közfelháborodást, hogy egy tanárnőt hogy diszkriminálhatnak a pirszingje és a fültágítója miatt. Ameddig Budapesten a filippa85 által beidézett indexes cikk szerint el lehet kerülni még a kórházba kerülést is, vissza lehet utasítani a gyógyszerezést is, vidéken ez a balkáni bunkó és hasonszőrű társai minden joguktól megfoszthatja a betegeket, önkényesen leszedálhatják és depó injekcióra kényszeríthetik őket. Nem elég a betegség által okozott szégyenérzet, a betegségtudat kialakításának sulykolása, az ilyen embert a valóságban is megfosztják minden joguktól és emberi méltóságuktól, hogy utána barmokként kezelhessék őket. A burán egyébként ennyi volt az ügyről a véleményem: "Undorító az eljárásuk, meg hogy alperesként kell megjelennem a tárgyaláson, mintha valami bűnöző lennék, ezzel is keltik a bűntudatot az emberben, nem elég az, ami a betegséggel szokott járni. És még azt próbálta bemagyarázni az elmeorvosi szakértő, hogy az én érdekemet szolgálja, hogy beperelnek, meg kizáró gondnokságot kérnek rám. Dögöljenek mind halomra, én azt kívánom nekik, annál is inkább, mert ez az ő szakmájuk, nem az enyém, és nem az lenne a feladatuk szerintem, hogy emberéleteket tegyenek tönkre." És ezúton kívánom a bolgár hájfejnek, meg a többi agyilag fejlődésben visszamaradt fasisztoid csökevénynek, hogy forduljon keresztbe a velőscsont a nyelőcsövükben, és fulladjanak meg tőle. Sötét Szabolcs, kellett ide a bolgár geci.

Előkerült az egyetlen értékelhető képem Mordorból Miskolcról:  

- Ma reggel Anikó azzal fogadott, hogy a szülei arról beszélgettek (gondolom, erősen ittas állapotban), hogy mi lenne, ha visszafogadnák a házukba a volt férjét (az egy cseppet sem zavarja őket, hogy már 4 éve velem jár). Ilyen, amikor valaki(k)nek kikezdi az alkohol az idegrendszerét. - E. behívott magához elbeszélgetésre, a főnök témát gondosan kikerültük, megkérdezgette, hogy mi újság velem, mondom megyek magyarra, mi lenne... persze jött a szokásos duma, hogy milyen jókat mondok, ezt le kéne írni, hát leírom, na. - Mivel ma 1-2 sörrel többet ittam a kelleténél, a szüleim úgy bánnak velem, mintha legalábbis végigerőszakoltam volna a családfájukat hetedíziglen, ejnye-bejnye, én meg bebasztam 1-2 ajtót, és a kérdés el van intézve. Komolyan mondom, hogy egy temetésen nem vágnak ilyen gyászos képet...