Skizofrénia underground

Elvileg 2 hét szünet következik a szakkörben, pont akkor, amikor már eléggé kiégtem/belefásultam a monoton munkákba. Eléggé hervasztó minden nap Edit 3 dünnyögését hallgatni azokról a csávókról, akik ki akartak vele kezdeni + hogy mit evett, mikor zuhanyzott, és hogy a szűzhártyája még nincs kellőképpen kilyukasztva. Persze többször mondta másoknak, hogy én tetszek neki, de én pont tőle akartam a legtávolabb kerülni, erre ide ült velem szembe. Nem számít neki, hogy semmit nem válaszolok a dünnyögésére, löki a rizsát rendesen, nem fárad bele el sohasem. Többször mondta, hogy ebben a szobában ő a legszebb, a másikban Böbe - persze csak őutána, erre mondták neki, hogy mindneki ott szép, ahol van. Rendszertelen időközönként egyébként kifordul magából, ilyenkor mindenki megkapja tőle a magáét. Én továbbra sem szólalok meg sem a szakkörben, sem a kocsmában - ahova egyébként egyre kevesebbet járok, mától megpróbálok nem inni alkoholt se gyümölcsös sör kivételével. Valószínűleg hosszabb szünet következik az alkoholivásban, mert már csömöröm van tőle, előbb a vodkát hagytam el, majd a sört is, helyette kólázok, max kv. v. cappuccino. Jó lenne eljutni a suliba, még akkor is, ha kissé abszurdnak tűnik, hogy sohasem beszélek senkivel, mégis kommunikáció szakra akarok menni. Nem is tudom, ilyen hallgataggá inkább csak a kisszerű élet tett, ha esetleg kiemelnének ebből a pitiáner környezetből talán megint lenne kedvem megszólalni. A blogolást azért hanyagoltam, mert még itt is feleslegesnek éreztem a megszólalást, bár minden nap gondoltam rá, egy időre most a legjobb terápiának a csendkirály látszott, bár a blogolásomra a rapszódikusság jellemző, néha főnixként feltámadok. Jelenleg az egyetlen, ami érdekel, az O.H.R.RPG.C.E játékfejlesztő által írt kisebb kalandok, 1-2 havonta kijön valami normális. Ja, tudom, ez pedig mást nem érdekel rajtam kívül. Szopás. Még nem adtam fel egyébként, hogy írjak még valamit rajta, talán a Halál a pszichiátrián folytatását, talán valami mást. Néha már annyira kész vagyok az ún. munkahelyemtől, hogy felötlik bennem, hogy mi szükség van arra a 46630 Ft-ra, amit itt 5 óráért kapok, amikor havi 50115 Ft-ot állapítottak meg nekem rokkant nyugdíjként. Megéri ez nekem? Kell ez nekem? Minek ez nekem?

Ebben a játékban egy trollal játszunk, aki találkozik egy emberrel, és rejtélyes okból kifolyólag nem eszi meg, hanem együtt kezdenek kalandozni. A játék megfelelően rövid, végigjátszása kb. néhány óra. Annyit lehet tudni, hogy van valahol egy warlock, akit el kell pusztítani. A játék izgalmas, első célunk megtalálni ép bőrrel a goblin tábort, a második az, hogy addig fejlődjünk, ameddig meg nem tudjuk ölni a warlockot. Ez olyan 20. szint körül fog sikerülni, addig öljük szorgalmasan halomra az állatkákat. Azért 20. szinten, mert akkor már 2-t el tudunk lőni a legerősebb varázslatunkból, egyébként meg nem sok esélyünk van ellene. Van még valahol egy dinoszaurusz, meg egy teljesen zakkant szektás tag valahol északon, ezekkel nem kell foglalkozni. A játékegyensúly nem a legjobban van eltalálva, azért büszke vagyok, hogy végigcsináltam. Letöltés: troll_over_870

A kedvenc kollégám valamelyik pénteken azt találta mondani, hogy látott egy fekete madarat, a csőrében meg ott volt a prosztatája. Azóta csak ő az "akinek a rigó elvitte a faszát". Edit 3, aki odaült velem szembe, azt mondta, hogy szereti ő a madarakat, de leütné őket, és "megtanítaná az intelligenciára", mert mindig odaszarnak az erkélyére. Egyébként mind a két jómadár ott ül velem szemben, kifogtam a leginkább IQ-bajnok kollégákat. Szóval ott ülünk mi 4-en, P-né, akinek be nem áll a szája, én, aki általában hümmögök mindenre, meg ez a 2 IQ-fighter. A kedvenc kollégámnak mentségére szolgál, hogy egyfolytában hallucinál, Edit 3-nak meg az, hogy szellemi fogyatékos. Amúgy jól alakul minden, a jelek szerint nem veszik el a pénzem, és nem éreztetik, hogy gondnokság alatt vagyok. Mondjuk az egyik volt kollégám is gondnokság alatt volt, de közben megcsinálta a prog-matot, de kirúgták, mert nem varrt meg elég "gombolyagot", szóval nemtom...

Múlt héten kimondták a gondnokságot. Mármint rám. Érdekes módon az egyik kollégámat, aki rendszeresen a sürgősségin köt ki rivotril túladagolás miatt, a bizottság szerint közveszélyes, és otthonban lenne a helye, ugyanez a szakértő egy cseppet sem találta gondnokságra szorulónak. Én már beletörődtem, de ha lehet, biztos, hogy másik szakértőt fogok kérni a felülvizsgálatnál. És miért ne lehetne? A bírónő valami olyasmit mondott, hogy a fizetésemet megtarthatom, a nyugdíjamat a szüleim veszik fel, szóval lényegében semmi sem fog változni. Mellesleg tök mindegy, mit mond ki a bíróság szerintem, ebbe nem igazán lehet erőszakkal beleszólni. A leszázalékolási bizottságtól még várom a papírt, az is megtörténhet, hogy visszaveszik a pénzem, és elvesztem a munkámat, amivel, megmondom őszintén, nem vagyok maximálisan elégedett. Amúgy nem nagyon izgat az egész, se a gondnokság, se a munkahely, csak a pénzemet ne vegyék le (amire azért a legnagyobb az esély).

Voltam felülvizsgálaton. Már mindenki úgy tekint rám, hogy le van vajazva a gondnokság, szóval én jóformán nem is beszéltem, csak apám. Persze mindenhol a kispolgári értékrend érvényesült, ezzel a gondnokság-dologgal teljes az összekacsintás a szüleim és az állam között, hogy engem fél-állati sorba tudjanak taszítani. Nem azt mondom, hogy jó az, amit csinálok, de nem kéne karhatalommal fellépni. Bazd meg, ez olyan, mint egy negatív utópia, hogyha valaki egy kicsit is eltévelyedik a kijelölt úttól, akkor jön az állam bácsi. Úgy éltem meg a betegségemet, mint egy világháborút, kábé + az azt követő lágert, és most jön a karhatalom, és minden önrendelkezési jogot elvesz tőlem. Én már nem is vagyok fontos, körülbelül  egy kisállat szintjére degradáltak jogilag (bár még nincs meg a gyámság, de már mindenki abba van). Annyira szánalmas, hogy a szüleim állami segítséggel szeretnék megoldani a viselkedésbeli különcségeimet, az állam meg kész ehhez asszisztálni. Az egész megalázó procedúrán azért mentem keresztül ilyen halál nyugodtan, mert remélem, hogy ezáltal több pénzt kapok, vagy legalábbis megtarthatom az eddigit. Én nem azért vagyok deviáns, mert beteg vagyok, én mindig is deviáns voltam, és az is maradok. Uff!

Így kiáltott fel diadalittasan a fogorvos néhány percnyi turkálás után a számban. Először azt hittem, ki kell húzni, és végig ebben a hitben hagyott, vártam, hogy mikor húzza már ki, aztán végülis bejelentette, hogy nem kell. Én, mondanom sem kell, nagyon örülök, hogy "lesz fogam", bár ezt velem  közölték legutoljára, képzeletemben már megjelentem fogatlanul, az ínyemmel molyolgatva a szárazkolbászt. Amúgy viszonylag egész sok fogam van (még), ahhoz képest, hogy milyen rossz fogakat örököltem, és a fogmosás sem tartozik a kedvenc elfoglaltságaim közé. Időről időre, ha már elég rosszak a fogaim, egy fogorvosnál kötök ki, és az akkor rendbe rakja, mielőtt még tarthatatlan állapotok uralkodnának el a számban. Így lényegében mindig elmondható, hogy "lesz foga", bár ki tudja, még meddig. 15-16 éves korom óta járom a fogorvosokat pár évente vissza-visszatérve, szóval amíg a többiek szórakoznak, én ilyen kezelésekre járok pár évente. Elmondhatatlanul utálom ezeket az időszakokat. (Bár lehet, hogy ezzel nem vagyok egyedül.)

Ezt a kifejezést egy blogon olvastam, már nem tudom, melyiken. Egy jelenségre hívnám fel a figyelmet, hogy vannak olyan pasasok (ezek mindig pasasok), akikkel állandóan találkozni, akik az utcán élik a mindennapjaikat, mert vagy mennek valahová, vagy jönnek valahonnét, de arcukon közben állandóan tükröződik a "minden a legnagyobb rendben van" kifejezése. Gondolom, hogy nem dolgoznak, meg merem kockáztatni, hogy sose tették. Anikóék házánál is megfigyeltem ezt a mozgást: itt van például az Esterházy Péter-fejű pasas, ki-be járkál a legnagyobb lelki nyugalommal. Egyszer hozott valahonnét zacskóban lóbálva 2 db citromot, természetesen tökéletes lelki békével az arcán; hát akkor azt hittem, hogy agyonverem. Aztán itt van nálunk, Sóstóhegyen a nagy sárhányós-hózentrógeres idióta, aki állandóan kerékpározik, mint a kisgyerekek, természetesen gyerekded mosollyal az arcán; szintén minden rendben van. Akkor van a ferdepofájú, aki mindig buszra száll, ha csak két megállóra is, ő Észak-Nyíregyházát támadja be, útvonala a Tölgyes Csárdától a Jósavárosig terjed. A vicc az egészben, hogy ez a táv gyalog is percek alatt megtehető. Vannak még olyanok, akik iránt némi szimpátiát is bírok érezni, az ősz hajú-baseball-sapkás-retro szemüveges, aki alkalmi munkákat is vállal annak ellenére, hogy "benne van a bugi a lábában". Végül itt van a kopaszkás Bandi, aki reggel elindul, és csak ebédre ér haza, hogy délután újra útnak eredjen. Útvonala szigorúan Sóstó-Sóstóhegy-Libabokor, ő egy ilyen vidéki túrázó. Kihagytam valakit? Biztosan. Ezeket természetesen csak úgy lehet megfigyelni, ha valaki szintén ilyen túrákat végez, de magamat azért nem sorolnám ide, mentségem, hogy én csak a kocsmába járok naponta 5x.

Tegnap végig háborgó gyomorral vágtam neki a bulinak, már a tarhonyát is majdnem kihánytam a lecsós hússal, amit otthon megettem. Szerintem egy nagy hülyeség, hogy a kaja úgymond "felszívja" az alkoholt, viszont, ha nem óvatoskodok az ivással, könnyen beteríthetek mindent tarhonyával, bárhol is vagyok. Sajnálatos, hogy a legtöbb helyen én már csak sör + vodka robi vagyok, jobban szeretnék már inkább sör + kávé robi, esetleg csak simán kávé robi lenni. Életemben nem ittam annyi vodkát, mint mostanában, mindenhol tukmálják rámfele, mondván, hogy én azt "szeretem", igaz, nem is árt meg nagyon mostanában, viszont nem is sokat használ. Régebben az alkohol (sör, bor) nagy lelki beszélgetések kísérője volt, most már csak céltalan időtöltés. Viszont annak jó. Amire viszont nem jó, hogy hosszú távon nem igazán tölt fel energiával, hanem inkább még fáradtabb vagyok másnap a szakkörben (holott sosem rúgok be igazán). Bár lehet, hogy csak egyszerű tavaszi fáradtság... Kurva 5 óra... azt az egy órát mindig fogom érezni...

A fogamat gyökérkezelik, én nem látok nagy változást, de mindegy. Egy hétvégét átszenvedtem lázasan, de akkor is megyek dolgozni, mert nem akarok úgy járni, mint A., akinek nem hosszabbították meg a szerződését a sok táppénz miatt. Mostanában valahogy mindenki el akar menni, suttogják, vannak jobb helyek. Hát, igen, nekem ez a második munkahelyem, a szakkör, az első a fonó volt, de az nem is számított munkahelynek, szóval, na, mindegy, de egy csomóan elpályáznak. Nekem mindig csak úgy szóltak, hogy "van ez a munka", én sose fektettem túl nagy hangsúlyt annak a megerőltetésébe, hogy munkát kapjak. Mondjuk kurvára nem értek semmihez, csak a pofázáshoz, vagy még ahhoz sem annyira. Keveset internetezek, valahogy nem látom már/most/még értelmét. Talán egy kis depresszióm is van. A helyzetemet jelenleg egy kissé kilátástalannak látom. Mindegy, ma megyek bulizni, csak azt nem tudom, minek.

Amikor visszamentem egy kicsit dolgozgatni, meglepődve tapasztaltam, hogy egy csomóan új munkaszerződést kaptak, csökkentett bérrel, vagy 6, vagy 4 órában. 2 dolgozónak nem hosszabbították meg a szerződését, ők szerintem mehetnek a MÁV-hoz kereket fújtatni. Nem számított senki ilyen lépésre a vezetőségtől, mindenki azt hitte, hogy akit egyszer már felvettek, és nem csinál olyan kirívó dolgot, azt már megtartják. Úgy látszik, semmi sem biztos, még egy ilyen munkahely sem. Örülhetek, hogy nekem - úgy látszik - maradt minden a régiben, 5 ó, 46 e Ft. Egy kicsit irigykedtem ugyan a 6 órásokra, a jövőben én is bevállalnám a 6 órát, igaz, az 5-öt is alig bírom, de nem baj. Reggel 8-ra kéne járni, és a reggeli t*kölés helyett én is szívesen mennék már 8-ra. Eddig csak azért nem jelentkeztem, mert azt hittem, 9-től 3-ig tart majd a munkaidő, de így reggel 8-tól okés lenne. De nem tudom, lesz-e még rá lehetőség, a 6 órás munkát sem kapta meg mindenki, bár engem szerintem viszonylag jó munkaerőnek tartanak, csinálom a dolgom, és nem pofázok vissza senkinek.