Skizofrénia underground

A szakkörben ma mindenki csak 3 órát dolgozott, de én már alig bírtam ki, megint szarul voltam, ráadásul Edit 3 szellemi mélyrepülését kellett szinte végig hallgatnom + a monológját a tévénézési szokásairól, meg arról, hogy tévéfüggő. Sajnos még mindig nem b*szták ki, szinte mindent elnéznek neki, tekintettel a betegségére, ugyanis szefós. Bár mostanában nem balhézik annyit, az idióta szövegelése éppannyira idegesítő. Voltam a kocsmában, az új pultosnő felbaszta az agyamat, mert 25 forintot nem hajlandó elnézni, de arra volt esze, hogy a múltkor átbasszon egy százassal, én meg nem szóltam. Ráadásul állandóan ott van nála az idióta férje, meg most szünetben a nyomott kölykei is. Dugja fel a 25 Ft-ját. Anikó felhívta anyámat, hogy azért nem vagyok hajlandó találkozni vele, mert kocsmázok. Amúgy nem(csak) azért nem találkozok vele, nagyon sajnálom, de az utóbbi időben már nem tudtam elviselni. Vagy ő, vagy én, erre az egészre kezdek rámenni, és ez így menne tovább, napi 2 szakítással, az emberek nem változnak. Nem tudom, mióta csinálja ezt, de már jó régen, és az idegeim lassan felmondják a szolgálatot. Keressen olyat, aki mindezt elviseli neki. Kész. Tök olyan, mint Edit 3.

Nem bírtam tovább. Éreztem, hogy tönkretesz, habár nincs tudatában, nem érzékeli egyáltalán. Mint a fuldokló, aki a az őt kimenteni próbálót lehúzza a víz alá. Nem próbálom szépíteni: most már örökre én leszek az, aki cserben hagyta a 30. szülinapján. Egyszerűen nem volt más választásom. Legnagyobb bűne (többek között) az volt, hogy rám szabadította azt a beteg agyú barom pszicho petit. Aztán egyszerűen megfojtott, mind pénzügyileg, mind magánéletileg (bár ebből a pénzügyi a durvább). Terrorizált, gazdaságilag egy bántalmazó kapcsolatban éltem (érzelmileg is). Az egész helyzetről csak ennyi jut most az eszembe, köszönöm. Remélem, akad, aki érti a helyzetet.

Mostanában két helyet preferálok, "járásügyileg", az egyik a Fehér Egér, a másik a 4-es, mind a kettő presszó, szóval nem járok kocsmába. :-) [caption id="attachment_2513" align="alignnone" width="1536"] Fehér Egér belső[/caption] [caption id="attachment_2514" align="alignnone" width="1536"] Fehér Egér külső[/caption] A 4-esről majd legközelebb közlök fotókat, addig is itt a nap csaja (mondjuk):

Megvolt a tájékoztató a vállalkozói mérlegképes könyvelő tanfolyamról. Eladtam a lelkem az ördögnek aláírtam a szerződést. Sajnos csak péntek délután indul, nekem a szombati nap jobb lett volna. Most olyan másfél évre lekötöttem magam. Egyelőre emberi nyelven beszéltek hozzánk, és remélem, nem utoljára. Remélem, jó lesz. Március 20.-ától kell járni péntek fél háromkor, március péntek 13-ig kell utalni a lóvét, asszem. A leendő csoporttársaim olyanok voltak, mintha skatulyából húzták volna elő őket, és nem ittak volna a megbeszélés előtt egy sört, egy bort, és egy sört, és nem bűzlöttek a hagymás-zsíros kenyértől, és nem volt festékes a kezük. A nap nője egy mély növésű, körte seggű, enyhén festett hajú, és erősen festett arcú kiscsaj, fogalmam sincs, hány éves, felteszem fiatal, csak a sok festékkel öregíti magát. A tegnapi nap nője egy negyvenes, kissé nagydarab, hosszú fekete hajú nő, Örökösföldön lakik a Szalag utcán. Sok fekete van rajta, és van egy-két színesebb cucca is. Mondjuk ez a játék lehet, hogy unalmas egy idő után, talán ritkábban hozom elő. Rájöttem, hogy amit Anikóval csinálunk, már hónapok óta nem lehet "járás"-nak nevezni. Akármi történjen is, én már nem tekintem ezt az egészet "járás"-nak, se "párkapcsolat"-nak, vagy bármi ilyesminek.

A mai nap nője egy olyan 40 és 50 év körüli cigány bula, akinek derékig ér a fekete (na milyen másmilyen) haja, és fehér nadrágja kihangsúlyozta, amit ki kell. Különben itt lakik Sóstóhegyen. Ő az első a sorban, és most már mindig témába teszem, akiket megnézek útközben. Szóval egy külön rovatot, vagy mit fogok belőlük csinálni. Persze a legtöbb ilyen fiatal pipi lesz, mióta Anikóval ilyen különös a kapcsolatom, jobban megnézem a nőket. A mai nap beszólása Bandi bácsié, a munkatársamé, aki 340 Ft-ot követelt tőlem nőnapra, és mondta, hogy tavaly se adtam be. Mondjuk kíváncsi lennék a lelkivilágára, ha nem tudnám, hogy 2 Ft-ért az anyját is megdugná, hogy 1 évig várt, hogy ezt bejelentse, hogy "én tavaly se". Köpni-nyelni nem tudtam, mellesleg nekem tavaly nem is mondta senki, hogy adjam be, de ez a csávó képes megjegyezni, hogy én voltam az, aki "tavaly se". Mindegy, ebből is próbálok majd rendszert csinálni, hogy gyűjtsem a nap beszólását.

A szakkörnek van egy olyan része (foglalkoztatónak nevezik), ahová mostanában fiatal hm... hölgyek járnak be maguknak fiatalembereket fogni. Korábban is hallottam már, hogy valakik azért fekszenek be a pszichiátriára, hogy ismerkedjenek (d*gjanak), ez mégiscsak kellemesebb módja ennek, csak a foglalkoztatóba kell bejárni, és már ragadnak is a pasik. Volt, amelyik engem is nézegetett, meg leszólított, hogy segítsek neki a számítógépnél. Szóval ennek a kuplerájnak Edit 2 a főnöke, ma véletlenül bementem délután internetezni (többet nem fogok), és a betegek szinte már-már orgiát rendeztek, eléggé gyomorkavaró volt. Táncoltak, röhögcséltek, taperolták egymást. Bár tudom, hogy néhány koedukáltabb pszichiátriai osztályon is ez megy, engem ez eléggé mellbe vágott. Persze, nem az én dolgom. Csak furcsálltam, mostanában hová fajultak a dolgok a "foglalkoztató"-ban. Ma Anikóval rémálmodtam, hogy átváltozott Edit 3-má, miközben vártam rá. Jó esélye van rá, hogy 10 év múlva ott tart majd, mint Edit 3, persze olyan ronda sohasem lesz, de amilyen rosszul viselkedett az utóbbi időben, még lehet olyan házsártos. Remélem, akkor már semmiféle kapcsolatban nem leszek vele. Egyre kibírhatatlanabb. Edit 3-tól meg már konkrétan hányingerem van, ha csak meglátom. B@sszák már ki minél előbb!

Ma reggel persze megint elkezdett hívogatni, majd amikor kikapcsoltam a telefont, anyámat kezdte hívni, meg sms-eket írkálni. Amit az utóbbi időben leművelt, az egyszerűen minősíthetetlen volt már. Kezdve azzal, hogy elbaszta a karácsonyt, a szilvesztert, meg úgy általában minden napomat a szakító sms-eivel. Mindig azzal jött, hogy keveset beszélünk, amúgy meg általában csak a saját problémái érdeklik, a másikat meg sem hallgatja igazán. Ő mostanában be sem nagyon hajlandó járni a nyanya tanyára, inkább velem hordatja az ebédet, meg nekem kellett hozzá elmászkálni a város másik végére, mostanában már nem felelt meg neki a középkategóriás presszó, a Napsugár, hanem a legdrágább helyre kellett vinni Örökösföldön, ahová szemlátomást azok a fiatalok járnak, akiket a szüleik tömnek pénzzel, mert egyikből sem nézem ki, hogy olyan túl sokat dolgoztak volna életükben. Persze nem jött rá, hogy nyugdíjból, meg 4 órás minimál bérből nem lehet sokáig ilyen helyekre járni, 2-300 Ft-os kávékat inni, meg kikérni a méregdrága üdítőket, aztán ott hagyni a felét. Nem tudom, a szüleivel együtt mit gondol, akik 5,5 év után sem engednek be a drágalátos panelproli lakásukba, hogy majd fog jönni hozzá valami herceg, aki tele van pénzzel, nem beteg, és akivel majd órákig el tud beszélgetni arról, hogy mi volt az ebéd, meg hogy mije fáj éppen.

Ma elintéztem: márciustól 4 órában fogok dolgozni. Ez az 5 órás munkarend már egy ideje rányomta a bélyegét a hangulatomra, illetve amikor dolgoztam, már nem is vettem észre , csak itthon voltam már hullafáradt. Röhejes, hogy Anikó megint szakított velem, amúgy ma rájöttem, hogy nem is velem van a hiba, hanem vele, csak rám vetíti ki. Arra is rájöttem, hogy részéről ez az egész szeretet-dolog csak megjátszás. Ma dög betegen elvittem neki az ebédjét, meg a vodkanarancs, meg a kávé, meg a Bailey's egy "elit helyen", ahová mindig elviszem, mert csak oda hajlandó járni. Amúgy már hónapok óta nincs is semmi szex, de én ennek csak örülni tudok, mert már egyáltalán nem hiányzik. Legyen már végre vége, és ne keressen többet!

Mondanám, hogy kibékültünk, ha nem lennénk már megint szakításban. Hétfőn bejött a szakkörbe, bocsánatot kérni + rámadta az influenzát. Nem tudom, 39 fokos lázzal minek mászkál. Ma viszont én nem voltam hajlandó lemenni Örökösföldre a betegségem miatt, hanem csak a Fehér Egérig jutottam, erre jött az sms, hogy "hagyjam békén". Más: felajánlották, hogy lehet 4 órában is dolgozni 5 helyett, senki nem lelkesedett az ötletért itthon, de amúgy nem a más véleménye számít, hanem az enyém, és nekem ebből a szívásból 4 óra is elég. Bocs, hogy nem tudok azonosulni a papírból font nyulak festésével, a szívkosarak festésével, meg a többi hiábavalósággal. Ma egész nap eléggé betegen dolgoztam, és megérlelődött bennem az elhatározás, hogy visszaállok a 4 órás munkarendre. Kurvára unom már a Petőfi rádiót hallgatni (nem is szeretem a zenét igazából), vagy a másik eset Edit 3 agyatlan dünnyögése. Ebből 4 óra is bőven elég, remélem, a megmaradó 1 órát tudom normálisan hasznosítani, ha beindulna végre a mérlegképes könyvelői tanfolyam, akkor biztosan.

Az egész úgy kezdődött, hogy kezdett egyre jobban fárasztani mostanában a munkám, meg az, hogy utána el kell menni Örökösföldre, ott egyre drágább presszókba vinni, egyre fáradtabban meghallgatni a semmitmondó történeteit arról, hogy végigaludta a délelőttöt, meg délután is aludt 2 órát, majd amikor már tényleg hullafáradtan hazaértem, elolvasni a legutóbbi szakító sms-ét. Aztán minden kezdődött elölről a következő napon. Magam sem gondoltam, hogy el fog jönni a pillanat, amikor egyszerűen kikapcsolom a telefonomat, ahogy két nappal ezelőtt tettem. Úgy éreztem, nem bírom már tovább, mert már csak drága helyre volt hajlandó menni, és egyre jobban terrorizált a szakító sms-eivel, a bocsánatkérései meg egyre semmitmondóbbak, sematikusabbak lettek, szóval egyre durvábbá vált a helyzet. Már egyre jobban feszélyezett a társasága, az, hogy egy végigdolgozott nap után még szerepelnem is kelljen, a végén már csak "igen", "nem"-ekre futotta. Őt is meg lehet érteni, hogy ezt megunta, de ezt a helyzetet is úgy akarta megoldani, hogy csak rontott a dolgon: napi szakító sms-ekkel. Amit folyamatosan csinált, egyre jobban eltávolított tőle: már nem érzek semmit, mág csak sajnálni sem tudom. Egyszerűen nem érdekel többet, hogy mi van vele. Egy időben sokan mondták, hogy visszahúz, én inkább időtöltésnek fogtam fel, de az utóbbi időben már kibírhatatlanná vált az egész. Úgy gondolom, ha újrakezdenénk, csak erről a pontról folytatódna az egész, annak meg már semmi értelme. Nekem is némileg hirtelen jött ez az egész, hogy végül eljön az a pont, amikor már nem bírom tovább. Jelenleg a szép új telefonomat már csak rádiónak, meg órának használom, a SIM kártyát végleg kivettem. Kb. 5,5 évig tartott, kb. mint az előző kapcsolatom, jelenleg úgy érzem, már nincs visszaút...