Skizofrénia underground

Minden nap ezzel ébredtem a pszichózisom alatt, azért alapvetően a humoromnál voltam akkor is, ha ez nem is látszott rajtam. Na, mindegy. Különben azért volt ez a kedvenc pszichózisom, mert mozgalmas volt, majdnem elvittek miatta Hodászra, de aztán mégse (csak olyan 20000 oldalletöltés* volt május hónapban, amikor 4x is kirakott az Origó). Vajon miért nem vittek el? ;-) Különben ez a hodászi történet akkora traumát okozott, hogy azóta, ha nem is dadogok, de eléggé alpári stílust vettem fel. :-(

Aki esetleg megvádol azzal, hogy nincsen is életem, annak 1. "egy lófaszt a foga közzé" 2. ajánlom figyelmébe a To Be a Mental Patientet, a kommentek között megvan lefordítva, Filippa85 által, köszi ;-) 3. már az abilifyos időszakomban is csak ezt csináltam, attól még, hogy ritkábbak voltak a bejegyzések, feszt az abilify előtt ültem, meg a burán. Csak éppen nem jött ki bötű a kezeim közül, hanem csak figyeltem, tanultam, hogy hogyan játsszák ezt a rohadt kis játékot.

Miért gondoltam, ha elmegyek Nagykállóba**, ott nem néznek egyből madárnak? Attól, hogy egy állatsimogató lett, meg nyugi van az osztályokon, meg a nyálasságig kedvesek az emberrel a nővérek, meg a pszichiáter is megpróbált az lenni; "szigorú, de igazságos", nekem az még ugyanúgy nem pálya. Főleg azért nem, mert ott van az a kurva megfigyelő, legelőször is oda fognak bebaszni, ha esetleg a jövőben valamikor rám jönne a hoppáré.

És még ezért is mennyit kell nyalizni, hogy átvegyenek Kállóba, közben meg ott ugyanolyan lepukkant alakokat kezelnek, sőt, ahogy láttam, még "rosszabbakat", ha szabad így fogalmaznom. Szóval a körülmények normálisabbak, az ott kezelt emberek nem biztos.

Persze nekem mintaskizónak kell lennem ahhoz, hogy átvegyenek, mert területileg nem oda tartozok, meg pitizni, nyalizni, pingvinezni, szopni, nyalni, gombot varrni. Nem jól van ez így, én mondom. Ráadásul ugyanúgy megnyomnak depóval, szóval a biztonság kedvéért 3-4x-esen túlgyógyszereznek, és ezzel kiütik rendesen a belső szerveimet a lehethogy leendő pszichiáterem szerint. Csak mert "olyankor" kényelmetlen vagyok. Mármint bizonyos emberek számára. Legalább nem menstruálok, b+.

Azt még a lehethogy leendő pszichiáterem is elismeri, hogy szép lassan meg fognak ölni ezzel a depóval. De azért ne igyak, ne dohányozzak, ne kávézzak. Nincs itt valahol egy kis gebasz?

Szerintem meg bőven elég, ha nem narkózok. Azért egy kis fű néha belefér, igaz? ;-)

* mondjuk a statcounter minden, csak nem mérvadó, és egy párszor be is sz*rt ebben az időszakban, mert nem bírta a terhelést, szóval nyugodtan számolhatjuk ennek a többszörösét...

** aki nem tudná: Nagykálló a legnagyobb pszichiátriai központ a "Lipót" bezárása óta... a "Sárga Ház"... de régen írtam le ezt a szót, hogy "sárga", és akkor is csak a sárgaház szóösszetételben...

Az egész Nagykálló úgy néz ki most, mint egy rohadt állatsimogató. A leehethogy leendő pszichiáterem a szemem előtt tapizott egy dagadt, visszeres vén faszt, engem is megsimogatott testi értelemben egy kedvesnővér (ne érj hozzám!, bár mondjuk miért is ne?), régebben állítólag még dugtak is az udvaron, bár lehet, hogy most is...

Szóval a lehethogy leendő pszichiáterem egy egészségnáci, nekem zsírmájat, szívinfarktust, és egyebeket vízionált, elsősorban is a saját gyógyszereiktől (tudtad-e, hogy egy depóban 3-4x annyi mocsok van, mintha orálisan szednéd a szarjukat?), meg amikor apám elsírta magát, hogy piálni is szoktam, meg nyavajgott a cigiről is meg a kávéról, hát eléggé forgatta a szemét.

Nem nagyon akart elvállalni, azt mondta, hogy 5-6 alkalom után meglátja, meg gondoljam át, vagy menjek egy olyan pszichiáterhez, akit ezek nem érdekelnek. Majdnem mondtam neki, hogy akkor ajánljon egyet a kollégái közül. Azt viszont megállapította, hogy értelmes vagyok (nem tudom, honnan, amikor végig csak ő beszélt, talán mert nem szóltam bele).

Ja, meg amúgy méltatta kancsalt, hogy az mennyit fáradozott értem. Persze, amikor már nem kapta a lóvét a szüleimtől, egyből lepasszolt Katikának. Katika 70-en felül van, és általában már nincs képben, sokszor azt sem tudja, hogy milyen rendezvényen van, amikor meg megunta a pofámat, egyszerűen le akart selejtezni Hodászra. Mármint kancsi. Úgyhogy ennyit kancsalról, még - remélem - utoljára. Azt meg, hogy én ne igyak alkoholt, el lehet nyugodtan felejteni. Azé' van.

Ez a nő kb egyenrangú partner lenne velem - mármint szellemileg - de azt is leszögezte, hogy nincs kedve játszadozni. Amúgy nekem sincs. Nem tudom, mi lesz, mi legyen.

Lehet, hogy mégiscsak megkérem, hogy ajánljon maga helyett egy másik orvost - ahol nem ilyen szigorúak a bekerülés kritériumai. Pl. ne igyak alkoholt, csak reggel igyak kávét, és fehér malbit szívjak, napi 3 szálat. Életemben nem szívtam még olyat. Mondjuk lehet, hogy csak ilyen a humora. :-)

Különben meg hazudnék neki szívesen, mint a vízfolyás, de mivel apám fog átszállítani mindig Nagykállóba, ez körülbelül lehetetlen. Bár tény, hogy ez a nő is állatnak néz.

De miért is ne adhatnék egy pofont a szarnak? Mostanában úgyis aszályos időszakomat élem, és legalább átírnak engem abban a jogsértő, náci rendszerükben Nagykállóhoz, és majd később lepasszol valaki másnak, aki leállítja majd a depómat, és a tenyeremből fog enni (lelki értelemben). Persze ilyen orvosok csak a mesében vannak, meg álmomban. Különben meg egyáltalán nem tudom, milyen jogszabályba ütközik a hallucinálás. Az egyik kollégám pl áthaluzza az egész életét, mégse zaklatják érte.

És hogy legyen mára is egy kis Edit is, a legégőbb az egészben, hogy ő meg ilyeneket mondott nekem, hogy ő nekem azért van, hogy rám szóljon, ha borotválkoznom kellene & stuff like that. Aki ismer, tudja, hogy ezek azért eléggé az én magánügyeim szoktak lenni. Mostanában egyre többet eszembe jut, meg ahogy főnökösködik, kiver a víz. Először azt gondoltam, hogy csak játssza a dominát, de szerintem itt tanult bele igazán. Szerintem a mentálhigéniás Barbara méltó utódja lesz, ha jobban belejön. Bár azért néha még ő is kiesik a szerepéből ennyi év után is. Amúgy semmi bajom vele. Mármint egyikkel se. Végül is mind a 2 1 jó nő, bizonyos értelemben, csak rossz szakmát választottak. Barbiról egyébként az a hír járja, hogy valami nagyfőnök lett az esélycentrumban. "mhö"

E különben még nem tudja, hogy mire vállalkozott, amikor skizók közé ment. "Majd megtudja." - Ez az idézett Bohóc Edittől van, akit konzervált az alkohol, és egy rohadt kis pillanatban le akart velem feküdni (ő volt az egyetlen nő, aki ezt nekem az életem során felajánlotta, vagyis, na, magától). E különben már lehet, hogy sejt valamit, nem hülye, azt az egyet el kell róla ismerni. Sőt, csak azt. Bassza meg, egész nap ezzel az egy bejegyzéssel szarakodok, és csak egyre rosszabb lesz.

Kicsit amúgy kilátástalannak érzem, hogy mostanában azzal töltöm az életemet, hogy egyenként elmagyarázzam az embereknek, hogy nem vagyok idióta, bármilyen bamba képet is tudok vágni néha. A blogomra mutató linket meg nem akarom minden egyes ruhámra ráhímeztetni anyámmal. (Bár milyen jól mutatna egy felmutatott középső ujj kíséretében.)

Visszakanyarodva az eredeti témánkhoz: különben meg én a nagykállósiakat kapásból parasztnak nézem, úgyhogy 1:1, vagyis hogy egyezzünk ki döntetlenben, szerintem.

Amúgy egyedül azért jó skizónak lenni, mert ilyeneket is le lehet írni következmények nélkül, de megmondom őszintén, hogy én egy cseppet sem élvezem; lenne jobb dolgom is. Sose felejtem el, hogy 27 évig normális voltam, de azt is hozzá kell tennem, hogy az azóta eltelt idő nagy részében is az vagyok. Ez lehet, hogy egyeseknek újdonság, csak úgy mondom.

A fasz se tudja mióta vagyok "blogger", de már egy ideje. Pontosabban nagyjából azóta, hogy leszámoltam magamban a kortárs irodalommal, és az ilyen irányú ambícióimmal. (Már az egycsin sem érdekelt a kortárs.) Azért fura, hogy van egy tamagocsim, amit időről időre meg kell etetni, különben elfelejtenek a picsába. Így megy ez, úgyanúgy, mint a tüdőropival: meg kell etetni rákokat, mert éhesek...

Pontosan azóta rokonszenvezek a dologgal, amióta lehet kommentelni a blogokon, és majdnem olyan interaktívvá lehet(ne) tenni, mint egy fórumot. De a legislegpontosabban akkor kezdődött, amikor DMG (egy játékfejlesztő srác) elzavart egy játékfejlesztőknek szóló fórumról, hogyha ilyen vicces vagyok, miért nem írok blogot. Én meg abban a szúrásban elkezdtem blogot írni, persze eleinte még udvariasságból, hogy ne szemeteljem össze a fórumokat a jófejségemmel.

Persze az egyetem alatt is írtam ilyesmit, csupa ilyen verseket tettem bele, mint

Mosonyi Aliz: Pesten van egy iskola

iskoláskorába
petőfi sándor járt oda
petőfi ne mozogjon
a padban
petőfi zavarja az órát
petőfi nem hozta el a tornaruháját
petőfi eszik a pad alatt
ARANYBETŰKKEL írták be az intőt
Petőfi Sándornak

meg megvan a Resume fordításom is, nem egy nagy szám, de azért idemásolom, khm:

Dorothy Parker: Resume

a penge fáj
a folyó mély
a sav kimar
és a gyógyszer görcsöt okoz
a fegyver tiltott
a kötél enged
a gáz büdös
akár élhetnél is.

Szóval az érthetőség kedvéért az egy versblog volt. Érdekes módon úgy voltam akkor az írással, mint most harmony, hogy még ahhoz is szocfóbos voltam, hogy az interneten produkáljam magam. (Persze ha volt a fejemben, akkor nem, érdekes...)

Egyébként meg lekoccoltam Nagykállóba...

...és azért van a sok barátom, hogy elkapjanak, ha valami baj van. Csakhogy az utóbbi időben már sikerült anyagtalanra innom magamat. Hiába nyúlnak utánam, már nem érnek el, csak a levegőt markolják helyettem. Mindegyiknek egyenként pátyolgattam a kis lelkét, nem kevés alkoholt pusztítva el közben, hogy elismerjenek végre maguk közül valónak. Sokat kellett velük foglalkoznom, nagyon sokat, hogy ne csak a piti alkoholistát lássák bennem. Én voltam az, aki minden buliban ott volt, akinek fél-, vagy egészen részegen elsuttoghatták életük vallomásait, és cserébe hasonlóan furcsa vallomásokat kaptak. Tudták, hogy a rám bízott titkokat sohasem fecsegem ki. Tudták, hogy rám mindig számíthatnak, ha kell egy barát, vagy egyszerűen csak társaság a sörökhöz/borokhoz. De végül is elfáradtam. Amikor végre összejöttünk, mi, öten, fiúk, már csak feküdni volt kedvem. Aludni nem tudtam, de rettenetes fáradtság vett rajtam erőt. Valami házi söröket vettünk, de inni se volt már kedvem. Ez volt az az időszak, amikor még bejártam ugyan az egyetemre, de mindenki levegőnek nézett, mert az is voltam, csak lézengtem, mint már mondtam, szinte anyagtalanná ittam magam. Összegyűjtöttem magam körül egy társaságot, de rettenetesen össze voltam törve, már kitörni készült rajtam a betegség. Nem is maradtam sokáig, ott, a társaságban, fogtam egy sört, és hazaindultam. Hazafelé menet (életemben először és utoljára) még a sör is kicsúszott a kezemből, és csattanva tört szét a járdán. Közvetlenül utána valami autó húzott el szirénázva mellettem, akkor ez nekem még nem jelentett semmit. Akkor láttam utoljára így őket együtt, mert mindenkit elsodort a nagybetűs ÉLET. Azóta csak a Facebook tudja, mi van velük.

To be a mental patient is to be stigmatized, ostracized, socialized, patronized, psychiatrized.

To be a mental patient is to have everyone controlling your life but you. You're watched by your shrink, your social worker, your friends, your family.  And then you're diagnosed as paranoid.

To be a mental patient is to live with the constant threat and possibility of being locked up at any time, for almost any reason.

To be a mental patient is to live on $82 a month in food stamps, which won't let you buy Kleenex to dry your tears.  And to watch your shrink come back to his office from lunch, driving a Mercedes Benz.

To be a mental patient is to take drugs that dull your mind, deaden your senses, make you jitter and drool and then you take more drugs to lessen the "side effects."

To be a mental patient is to apply for jobs and lie about the last few months or years, because you've been in the hospital, and then you don't get the job anyway because you're a mental patient.  To be a mental patient is not to matter.

To be a mental patient is never to be taken seriously.

To be a mental patient is to be a resident of a ghetto, surrounded by other mental patients who are as scared and hungry and bored and broke as you are.

To be a mental patient is to watch TV and see how violent and dangerous and dumb and incompetent and crazy you are.

To be a mental patient is to be a statistic.

To be a mental patient is to wear a label, and that label never goes away, a label that says little about what you are and even less about who you are.

To be a mental patient is to never to say what you mean, but to sound like you mean what you say.

To be a mental patient is to tell your psychiatrist he's helping you, even if he is not.

To be a mental patient is to act glad when you're sad and calm when you're mad, and to always be "appropriate."

To be a mental patient is to participate in stupid groups that call themselves therapy.  Music isn't music, its therapy; volleyball isn't sport, it's therapy; sewing is therapy; washing dishes is therapy.  Even the air you breathe is therapy and that's called "the milieu."

To be a mental patient is not to die, even if you want to -- and not cry, and not hurt, and not be scared, and not be angry, and not be vulnerable, and not to laugh too loud -- because, if you do, you only prove that you are a mental patient even if you are not.

And so you become a no-thing, in a no-world, and you are not.

Rae Unzicker Š 1984

Egyetlen saját készítésű fotóm (a "kedvenc" tartózkodási helyemről):

Ezt már vélhetőleg fel fogja indexelni a Google is (he-he).

(Ki olyan hülye rajtam kívűl, hogy lefényképezze ezt a sz*rt? :-))

Véletlenül töröltem LiteraGeek egyik bejegyzését, amiben engem perrel fenyeget - nem is vártam tőle mást - és Norika88-at fenyegeti holmi bőrnyakú barátaival*. Sajnálom, hogy mióta rátalált a blogomra, nincs magánélete, talán az állítólagos párjával kéne foglalkoznia, nem pedig velem.

Engem a nyíregyházi Papp Róbert pszichiátra kezdeményezésére nem sokára gondnokság alá helyeznek, úgyhogy aligha vagyok felelős bármiért is, amit a "betegségem" alatt leírtam. A Nyálas Gyíkkirály valóban a madarakon kersztül üzent nekem, sajnos egysszer mondok igazat, azt sem hiszik el, a kiálts farkast elve alapján. De remélem, egy igaz barátra talált Heliana személyében, mivel még jóéjtpuszit is küldött neki.

A bejegyzést azért töröltem, mert minden napnak megvan a maga baja, és nem aggódok a holnap miatt, mert az gondoskodik magáról. LiteraGeek mestertől nem lesz több bejegyzés, maradjon meg emlékezetünkben örökre szellemi impotensként a 2 szépirodalmi idézetével együtt. Különben már bánom, hogy nem piszkozatoltam inkább, annyira tenyérbe mászó volt a jogi dumájával, hogy méltó lett volna az utókor számára megőrizni. Az meg, hogy fegyverekkel játszadozik skizó létére**, hát gondolom sokaknak hencegett már vele, nem én vagyok az első. Az meg, hogy lefizette az orvosokat, valamilyen szinten nyilvánvaló, mi is lefizettük, mindenki lefizeti, nyílt titok, "hálapénz"-nek hívják.

Tudom, hogy azért foglalkozik annyit velem, mert nem áll fel neki, de akkor is.

* különben meg mgnl-t is el akarta volna küldeni, azt hitte ő mondhat itt egyedül okosakat... mint egész életében, gondolom...

** ez is meg van örökítve a blogon, ahol a Cipőről szóló bejegyzésemnél azzal henceg, hogy ő mennyire veszélyes, szóval nem tudom, mit akar... különben én a helyében nem vágnék fel arra, hogy hol "dolgozik", ilyenből 12 egy tucat, persze az én mhelyem se kutya a 4 Edittel... és akkor még csak az Editekről beszéltem, más nevű is dolgozik ott... ezért az egy bejegyzésért kár volt egy éjszakát a detoxban tölteni, de legalább láttam, mi és hogyan (nem) működik ott... az azért durva volt, hogy engem lepofoztak, a tetkós csajnak meg lenyúlták az értékeit, ejnye-bejnye... persze ez az egész város egy rakás szemétdomb***... Állatpark, mi?!

*** egy időben direkt figyeltem, nincs olyan nap, hogy ne lennénk benne a tévé híradóban, mert vagy megkéseltek valakit, vagy felgyújtottak valamit, vagy éppen valami undorító szörnyszülött született az Állatparkban... a pszichiátriát meg talán hagyjuk is, húzok is hétfőn Nagykállóba (vagyis holnap), ott talán még valaki embernek néz véletlenül.

Erről a számról az jut eszembe, hogy a középiskolai nagyszünetben ilyen koreográfiákra jártunk ropni az aulába, mindegy mi ment aktuálisan éppen az iskolarádióban. Persze szigorúan a budiban való cigizés után. Minden szarban benne voltunk, baseball csapat, angol dráma, de ezek az ad hoc jellegű bulik voltak a legjobbak. Mindenki le volt döbbenve rajtunk. :-) Na, velem most fordult elő először, hogy elbőgtem magam a saját blogomon életemen. (Mivel ez nem annyira egy sírnivaló szám.) Na, azért nem annyira. :-) Na, jóvan, most már röhögök...

Razors pain you;

Rivers are damp;

Acids stain you;

And drugs cause cramp;

Guns aren't lawful;

Nooses give;

Gas smells awful;

You might as well live.

Ezt különben nem én írtam, hanem Dorothy Parker, egyszer lefordítottam az egyik blogomon művészileg, és egy illetékes blogger meg is dícsért érte, de mára már annyira megkopott az angol tudásom, hogy azt is alig tudtam elmagyarázni a turistáknak, hogy merre van a Zoo, pedig épp onnan jöttem kifele. Sic transit gloria mundi. (Azért remélem, ezt jól írtam.)

Csak az előbbi gondolatmenetet folytatnám, amit az előző bejegyzésben írtam egy kommenthez, hogy valószínűleg kicserélődött a társaság, aki olvas engem. Engem valószínűleg egy szolíd, visszafogott, csendes fiúnak ismertek sokan, mert én sokmindent el szoktam tűrni sok mindenkinek. Egy darabig.

Ezen a blogon eddig láthattak tőlem pornót, farokverést, káromkodást, részegeskedést, pszichotikus subot, detoxikálást, ami valószínűleg nem egy szokványos blognak a témája, nem is nagyon keresett fel eddig egy blogger ismerősöm sem, hogy gratuláljon hozzá. :)(: Valószínűleg ide erős idegzetű emberek járhatnak, persze még mindig a látogatottság a mindenem, azért az megsokszorozódott, szerencsére. De elárulok egy titkot: nem ezért csináltam.

Azért csináltam, mert elegem lett mindig udvariasnak lenni, amikor a földbe taposnak, elnézni, ahogy kisemmiznek, és tönkretesznek egy rohadt diagnózis miatt, amit a ferdeszájú akasztott rám valamikor. A szüleim legalább ugyanakkora nagy játékosok, mint én, és készséggel asszisztáltak neki ehhez, később meg kancsalnak és a söpredékének.

Vajon mit vártak, meddig húzom még meg magam? Örökre? Hogy örök életemre parkolópályára állítottak? Hogy tudjam be magam másodrendű "állampolgárnak", vagyis embernek, és tűrjem el hogy mindenki a fejemre nőjön? Bazd meg, a felén már túl vagyok.

Hányszor kell még ezt megcsinálnom, hogy emberszámba vegyenek? Különben sokkal nagyobb eredményt értem el így, mint az abilifyos nyivákolásommal, mert arra senki oda se bagózott. Azt se tudták, hogy a világon vagyok. Pontosabban tudták, de nem érdekelte őket, mert túl sok az eszkimó és kevés a fóka, ha egy eszkimó kiesik, az csak zsír mindenkinek.

Persze a nyíregyházi pszichiátrián tovább folyik minden, hiába írom le ezerszer, hogy nyíregyházi pszichiátria, meg skizofrénia, láthatólag ez a keresőket hidegen hagyja.

Sóstóhegy. Sóstóhegy. Sóstóhegy.

Kurvára semmi.

Azért kíváncsi vagyok, milyen szisztéma alapján dolgozik ez a magyar internet, meg úgy az egész "en bloc", ha a kényes témákat valahogy elfelejtik indexelni, vagy mit csinálni.

Na, mindegy, a faszom verjem bele, jóéjszakát! :-)

Az egyik kedvenc regényem a Finnugor vámpír. Szécsi Noémi írta. Na, abban van, hogy a főhős, Voltamper Jerne mesés könyvet kezd el írni Rohadt állatok címmel, de valahogy nem igazán tud vele betörni a gyerekkönyvek piacára. Igaz, hogy ilyeneket ír a meséiben, mint "a róka egész délután orálisan fixált volt", de akkor is.

Hát, én is letudtam az Állatparkot. Dokujem Staci megszámolt mindenkit, én megszámoltam Dokujem Stacit (nem ámítás, csak 1 van belőle. amennyiben nincs egy 34 és 3/4 éves nővére...), ittam egy kávét, elszívtam néhány cigit, és kész. Először azt gondoltam, hogy inkább az embereket fogom nézni (különös tekintettel a nőkre), mivel nagyságrendekkel jobban szertem őket, mint azokat. De aztán ezt is meguntam elég hamar. Találkoztam ugyan egy csoporttal, de ők bejelentették, hogy ők négyen fognak lenni, én meg oldjam meg, ahogy tudom. Hát, megoldottam.

Állatgyűlöletem (aminek szerintem nincsen hivatalos neve) még mélyebbről fakad, mint a búvópatakként fel-feltörő mizantrópiám. Nevezzük mondjuk zoofóbiának, ez olyan hivatalosan hangzik. (De szerintem van is ilyesmi.) Különben meg tudtam, hogy ez lesz.

Na, visszanézetem a blogomba, és különben semmi közötök hozzá, mert amikor azt képzelem, hogy én vagyok az Úristen, akkor én vagyok az, és ha azt mondom, hogy Anikó Jézus Krisztus ismétlődése, akkor bizony ő az. Régebben egyébként úgy képzeltem, hogy ilyenkor "isten szeme rajtunk megakad", hogy legyen egy kis Cseh Tamás is, és mindenféle csodás dolgok történnek velünk, aminek a nagy része igaz, és nem képzelgés, az isten bassza már meg!

Csak lelki értelemben, természetesen. :-)

Varacza Laci benne van a wikiben, és amikor ő azt mondja, hogy ő az univerzum a négyzeten, azt kanyar nélkül beszopjátok neki, ő megszökhet a pszichiátriáról, de engem minden módon gyötörnek, egy bűzös lyukban tartanak, na mindegy, forog a szemem, hol egy nővérkés kép. :-)

Ezért kellett engem 2 hónapig gyötörni, meg szúrkálni, aljas szemétládák vagytok bazdmeg.

Hova tettem a szemüvegemet? Miért nincs nekem már rég kontaktlencsém? Hol az a nővérkés pornó, amit tegnap még láttam az xhamsteren?

Nyugi, csak műbalhé. :-)

Mindjárt indulok az Állatparkba, de lehet, hogy onnan is megszökök...

Csak Playboyosat találtam. :-(