Skizofrénia underground

 Éjjel felébredtem, hogy úristen, mit piáltam már össze megint tegnap? Aztán lassan visszaemlékeztem, hogy, ja semmit, hacsak a narancsos sört nem tekintjük piának, és abban azt hiszem, megegyezhetünk, hogy az nem pia. Aztán elkezdett járni az agyam minden félén, hogy pszichiátria, meg szcientológia, na majd egyszer megírom a vélemenyem róluk (még) komolyabban, folytatva a tegnapi dolgokat.

DE: 1 jótanács: skizó diagnózissal éjszaka ne dolgozzál, ne olvassál, ne is írjál semmit, még papírra se, főleg, ha a szüleiddel élsz, mert ebből mindig csak a baj származik. Hiába vannak jobb gondolataid éjszaka, mint reggel, este/éjszaka az ember egész más szemmel látja a világot, mint reggel, ezt már egész fiatalon megtanultam, ehhez még inni se kell, ez így van, és kész. Egy fantasy íróról olvastam, hogy főleg éjszaka dolgozik, sörözik közben, meg nordikus metálzenéket hallgat. Jó neki. Én ezt jelenleg nem tehetem meg, sőt, semmi különcséget nem engedhetek meg magamnak, mert adni kell a látszatra, reggel még azt is megkérdezik, hol a másik szemüvegem, és ha erre nem válaszolok, mert felidegesít, faggatóznak, hogy nem vagyok-e feszült. NEM!

Na, reggel megint a pornó jutott eszembe a világmegváltó gondolatok helyett, volt egy haverom, na az minden reggel faszveréssel kezdte a napját rögtön, meg külön nyelvezetet használt, amit irodalmibb hangnemű szexújságokból lehet a leginkább elsajátítani. Persze azóta már, ha jól tudom, kint veri a faszát valahol külföldön, egy olasz nyelv és irodalom PhD-vel a zsebében. A régiek közül mindenki egész sokra vitte, nekem most szinte a 0-ról kell kezdenem. Ezért nem is akarom, hogy sajnáljanak. Na, mind1, azóta megtanultam, hogy van olyan élethelyzet, amin a reggeli szex/pornó segít, például bizonyos fajta másnaposságok, és az enyhén depressziós állapotnak az a formája, amikor mondjuk nincs az ember túlgyógyszerezve, és libidócsökkenés helyett inkább növekedés áll be, ezt a burán olvastam egy (ráadásul női) kommentelőtől, hogy ha depisebb, naponta egész sokszor önkielégít, ilyesmi. Próbáltam utána olvasni az interneten, hogy a szexnek és főleg az orgazmusnak milyen hatása van az emberre, de nem találtam SEMMIt. Talán nem tudok elég jól keresni se.

Mindegy, találtam pár pornót "reggelire", különös tekintettel erre. Mondjuk a műfajt kedvelem, de ez nem valami jó, ettől még a magyarok is jobbakat csináltak Franciaórák címmel (annak is van egy pár része). Egyébként is sokszor sokkal jobban bírom a magyar nyelvű pornót, csak ilyen nem sok van. Vagy mit tudom én, biztos van azért egy pár.

http://xhamster.com/movies/1785163/english_amateurs_get_gangbanged.html

Úgy érzem most magam, mintha visszamentünk volna az időben. Éjszaka azt álmodtam/képzeltem, hogy beszúrtak egy injekciót megint. Még a helye is fájt. Persze ez kb. akkora képtelenség lenne, mint hogy csipet ültetnek az ember agyába az éjszaka, csak úgy, hirtelen, minden előzetes bejelentés nélkül. De mit szúrtak volna be? Risperdal Consta? Azt eleinte meg sem érzi az ember. Valaki azt írta róla, hogy azt gondolja, hogy víz + liszt keveréke, mert nem igazán érez tőle semmit. Na, persze. Eleinte. Most jut eszembe, először én is azt hittem a kórházban, hogy nem is szúrta be az ápoló, olyan kis semmi volt. Valamiért úgy képzeltem, hogy "velem van, jót akar nekem", ezért nem szúrja be. Na, igen, a gondok akkor kezdődnek, amikor már legalább egy ideje kapja a "beteg", mert 2-3 hetente kell menni, az adagok összeadódnak, felhalmozódik a szervezetben a sok mocsok, egy idő után már minden szúrás után le kell feküdni, és egyre többet, ez a "depresszió", ezek a "negatív tünetek", a "nem érdekel semmi", és ez az én 2008-as évem. A vége a kóborlás a sínek mentén, és gyűjteni a bátorságot. Tudjuk, ismerjük. Végül nagy nehezen kikönyörögni a tablettát, azt elhagyni, és élni egy kicsit a következő pszichózisig. Kb. 6 hónap. Legalábbis nálam kb. így működött. Akkor abilifyra váltani, sokak szerint ez "nagyon modern", meg "az orvostudomány fejlődik", ebből kell naponta 30 mg, ez nekem sok, az orvos magyaráz, hogy 15 mg-ot maximum az ilyen kis "filigrán hölgyeknek" írhatna fel, mert figyelembe kell vennie a testsúlyomat is. Hát, én leszartam, már kezdettől fogva a "filigrán hölgyeknek" való adagot szedtem, mert soknak éreztem a 30 mg-ot. Ez ment is egy darabig, de én többet akartam élni, többet piálni, többet szexelni, ezért elhagytam ezt is. Mondom, én a pia segít meghozni néhány jó döntést. Néhány pszichiáter szerint még az abilify is kurva veszélyes szer, valaki nem is rejtette véka alá a véleményét, és kirakta a youtube-ra (pszichiáter létére).

Na, jól van, mit szúrhattak volna még be? Haloperidol Deaconat, egy nagyon veszélyes, és nagyon elavult szer, ez legalább azonnal hat, és 2-3 napra úgy hazavág, hogy azt sem tudod, fiú, vagy-e vagy lány. Ez az emberiség elleni bűntett. Kifacsarja az ember lelkét, lidércnyomásos rémálmok, persze a hallucinációk ellen szart sem ér, mert a nővért, aki először megitat, mert magadtól még inni sem tudsz utána, mármint vizet, egyből anyádnak nézed, amire nagyon helyesen emlékszel a napokkal ezelőtti téveszméidből, mármint hogy anyád itt van bent titokban, nővérnek öltözve/maszkírozva, vagy hogy mondjam. Puff, ez se használt. De legalább megpróbáltuk. Szóval Haloperidol Deaconatot sem kaphattam, mert akkor azt se tudnám, hogy reggel van-e, vagy este, fiú vagyok-e, vagy lány, esetleg növény. De egy ideig biztos kurva sötét lenne, kurva büdös, és kurva szar. Ja, csak úgy lenne megoldható a Haloperidol Daeconat, ha valaki a kieső 2-3 napot manipulálná, mert viszonylag hamar rendbe lehet jönni utána. Legalábbis hamarabb, mint egy sokkterápiából, láttam olyan embert Nagykállóban, aki még évtizedek múlva is sírógörcsöt kapott, ha a sokkterápiáról beszélt. Az meg annyira hasznos. A mai napig alkalmazzák. Csak bele kell egyezni, és már visznek is. Aha. Asszem, én már láttam is sokkterápiáról visszahozott embert. Cafatokban lóg a bőr a kezén az elektrosokktól, és rá se lehet ismerni, annyira "nyugodt". Holott nem sokkal azelőtt még meg akart verni. Aha. A kis geci. Akkor megérdemelte! Ja, amúgy is ufó, a neve... már nem tudom elfelejtettem, volt valami neve, de ezt nem mondtam ki, csak úgy hívtam, hogy Mr. 42. Mert 42-nek hazudta magát. Mármint hogy ő a válasz az élet, a világmindenség, meg mindent illető végső kérdésre! Na, mindegy, lehet, nem is láttam, csak képzeltem. Ja, van igazi neve is, Feri. Néha szoktam látni. Egyszer még az apját is láttam. Jó öreg, vele nincsenek ilyen gondok, mint Ferivel alias Mr. 42-vel. Olyan jóságos, megértő feje van. Mert Feri 16 éves kora óta skizofrén. Az jó sok. Ha az azóta eltelt időt is hozzávesszük, az kb. 30 év, és még mindig skizo. Ez csak azért fontos, mert azalatt a 30 év alatt jó sok mindent láthatott az apja. Biztos attól olyan jóságos és megértő (velem, aki pedig csak egy ufót látok a fiában, és minden lehető módon gúnyolom és idegesítem a folyosón, hogy még a szüleim is rám szólnak ezért. Persze a szüleim is ufók. Apám legalábbis biztosan.) Na, jó hagyjuk is a témát, mert egy pszichózist napokba telne leírni, vagy akárcsak megkísérelni, pláne 3-at. Valaki egyszer azt mondta Feriről, hogy író, ha jól értettem. Majd egyszer megkérem, hogy mutassa meg a műveit, mert látni akarom őket. Nem hiszem, hogy valaha is megmutatná, mert szerintem ő is emlékszik, hogy milyen szemét voltam vele, csak nem mondja, csak annyit mond, hogy: "Jónapot kívánok!". Látszik rajta, hogy felismer. Hacsak ki nem sokkoltak az agyából. Az ápolók is azt mondták, hogy hagyjam békén, mert "ő egy nagyon beteg ember". Miért, akkor én mi vagyok, he?! Szerintem viszont néha egész jól van. Túl jól. És csak szimulál. Mert nem akar dolgozni. Milyen ravasz. Író akar lenni. Írni akar. Ezért akar ennyit szenvedni. Én már nem akarok író lenni, csak blogot írni. Először utáltam a blogolást, de szerintem jó, hogy írok valamit, és egyből elolvassák egy csomóan, és nem kell ugyanazt a szöveget 3x leírni egy cetlire a kórházban, mert folyton eltűnik. Pszichózisban mindig minden eltűnik. Pláne a kórházban. Nem baj, ha 1 eltűnik, marad 2, ha 2 eltűnik marad 1, és ha mind a 3 eltűnik, az nem lehet, mert mire a 3-ik is eltűnne, az első mindig előkerül. Egyszerűen ez a szabály... és abból a maradékból meg blogot írok, az emberek azonnal elolvassák, és tüntetést szerveznek értem, hogy hozzanak ki a pszichiátriáról. És figyelem az újságokat, hogy mint mond egymásnak Gyurcsány Ferenc és Orbán Viktor, mert tudom, hogy igazából már csak erről vitatkoznak, hogy mikor engedjenek ki engem, Gyurcsány már titokban itt van, pincérnek mondja magát, és alkoholistának, aki hétvégenként maga is mindig iszik a barátaival (sokat), és ebből meg akar javulni (fasz tudja, miért). Nem a legjobb fedősztori, de én ilyenkor mindent tudok & megértek, 1-ből felfogok minden összefüggést. Na, körülbelül elmondtam akkor azt is, miért lettem inkább blogger, mint író, mert az író az utókornak ír, meg az asztalfióknak, és mindig átfogalmazza a mondanivalóját, hogy minél jobban üssön majd 100 év múlva, hát ez engem nem érdekel, én még életem folyamán szeretném, hogy egy páran szóba állnának velem arról, hogy jól látom-e a dolgokat, vagy sem? Hát, ez az, ami miatt most egy ideig nem foglalkoznék szépirodalommal, hanem mondjuk úgy, hogy "tényirodalommal", inkább csak tisztáznék néhány néhány alapvető kérdést: kinek van igaza, és miben a pszichiátrián? Mindenki másnak, vagy nekem, meg a büféseknek, akik legalább el merik mondani, hogy be ne szedd azt a sok szart, vagy legalábbis ne annyit, az isten áldjon meg. Az orvosok szemrebbenés nélkül felírják a 100000 Ft-ot érő Seroquelt egy értelmi fogyatékosnak, akinek ugyan írhatják, mert még ezzel együtt is naponta fog dührohamot kapni, Tibi haverom nem fogja abbahagyni a hazudozást a heti injekciótól, mert ő nem hallucinál, és nincsenek téveszméi, hanem ő egyszerűen kényszeres hazudozó, és erre nincs "gyógyszer", a cigány Lajos meg még egy marék gyógyszer után is ugyanúgy eljár kéregetni, meg kényszeresn lopni, aztán inni, meg csavarogni a városban, és végre egyszer remélem választ kap a kínzó kérdésére, hogy "Szerinted melyik a jobb, a börtön, vagy a pszichiátria?". Egyszer már elmagyaráztam a 1 börtönviselt srácnak, hogy működik a pszichiátrián a rendszer, a gyógyszerezés vs. bírósági szemle, erre ő egyre nagyobbakat nézett, pár perc múlva hívta az ügyvédjét, és ebédnél már nem volt ott :). Szóval a böri :).

Bocsi, nem is ezt akartam írni, csak úgy kijött, arról akartam írni, hogy kedvetlen vagyok, semmi kedvem nem volt ma a szexhez, de azért úgy tettem, mintha annyira élvezném, nem is tudom, miért, talán hogy Anikó egy darabig oda tudjon rá koncentrálni, aztán 1x elég is volt. Szóval nem kellett annyira megerőltetnie magát. Most én sem erőltettem még1x a dolgot. Inkább beszélgettünk egy kicsit, ameddig bírt figyelni (fura módon nekem is inkább ahhoz volt kedvem), meg néztük az Titanicot félig, meg az Alkonyot félig (szóval így néz ki vele egy filmnézés). Szóval most egy kicsit  olyan volt vele, mint régebben, mintha az idő visszafelé menne, nem előre, csak az volt a furcsa, hogy ma ő is alig-alig követelőzött, csak meg kellett kajáltatni, nekem ahhoz sem volt kedvem, hogy egyek, jóformán nem is ettem ma semmit, meg cigizni se, viszont megkérdezte, hogy nem baj-e, hogy sokat beszél, mivel én csak magamba roskadva paráztam a sok kávétól minden szaron (lehet, hogy visszaállok a cappuccinóra, mint "egészséges" koromban), és megint csak helyeselni tudtam neki, meg bólogatni, szóval néha engem sem könnyű elviselni, és ez ment közöttünk hónapokig, talán évekig is, az utóbbi időben kezdtem jobban "emberszámba" venni, az ő kifejezett kérésére. Vagyis, na, "többet beszélgetni vele". Valamikor sikerül, valamikor nem. És megint olyan "2-en a világ ellen" érzésem volt, mint régebben, csak tudnám, mitől. A nap fénypontja szerintem az a 2 gyümölcsös sör volt, amit itthon elkunyeráltunk, mert nekem helyre rakta a parámat, Anikó meg néha egyenesen részegnek érzi magát tőle. Ő egyébként már alapjáratban tiszta para, úgy látszik, nekem ehhez kell egy pár kávé mostanában, de nekem is elég jól megy. Ha ez így többet mond a spiritualitásban járatosaknak, hamar egy hullámhosszra, vagy rezgésszámra, vagy mire tudunk kerülni, a piálásban járatosaknak meg úgy mondanám, hogy régebben, ha láttam, hogy valaki túl részeg hozzám, igyekeztem minél hamarabb "behozni a lemaradást", hogy kommunikálni tudjak vele, ugye van ilyen?! Az empatikus képességem szerintem ebből az "önfeláldozásból" fejlődött ki. Amúgy elmondom a titkot: ma is, és elég gyakran saját paráinkat leginkább a szüleink éppen aktuális (szar) kedve gerjeszti. Pont. El kell húzni innen.

Ja, még annyit, hogy úgy terveztem, hogy ennek a blognak a szövegét jobban fogom "gondozni", mint az eddigieknek, mert itt jobban tudok azonosulni a "témákkal", de a fasznak van kedve átrágni magát ennyi sületlenségen, szóval nem fogom túl gyakran így elragadtatni magam. Na, ezért nem erőltetem ezt az "íróságot" sem. Jelenleg ehhez sincs türelmem... de ez valahol el volt rejtve a sok hülyeség között, szóval elvileg kihüvelyezhető belőle...

Kibújt a szög a zsákból. Úgy látszik, anyám azért mászkált egész héten olyan gyászos képpel, mert részegen egyenlő elbírálást követletem az öcsémmel (majdnem mindig ezt követelem), meg hogy nekem is kéne a ház 0 energiabefektetéssel. Azt mondom, az "orvosságnál" néha még károsabbak a szavak, mert MINDEN pszichiáter azt mondta eddig anyáméknak, hogy az ilyen betegséggel élőket szoros kontroll alatt kell tartani, és minden lépésüket figyelni kell (mintha nem lennének amúgy is eléggé paranoidok), meg amúgy is állandóan a seggükben kell lenni. Nem tudom, melyik a károsabb, a gyógyszer, vagy ezek a jótanácsok. Tökélyre fejlesztettem a ki-jár-túl-kinek-az-eszén című játékot, annyira, hogy ha nagyon akarom, tökéletesen tudom titkolni a cigizést, persze ennek az az ára, hogy nem szívok annyit, mindegy, ez meg jó is, a piálást már nehezebb, de ideig-óráig, ha csak olyan női adagokat veszek magamhoz, és eszek utána sokat, de az "addig jár a korsó a kútra, amíg el nem törik" elv alapján ez néhanapján félrészeg, vagy egészen részeg állapothoz vezet, amit meg már észrevesznek. Szóval egy ideig zugban ment a téma, de az ember persze nem mindig bírja megállni, és akkor berúg egy kicsit, vagy ha meg már úgyis mindegy, akkor eléggé. Amúgy a melóban sokkal több olyan van most, aki önálló életet bír élni betegen, vagy mondjuk inkább így, leszázalékoltan, vagy ilyen-olyan segélyeken tengődve, mint a régi helyen. Ott a szociális munkások kontrolljára épített a szervezet, többen voltak, mint maguk a kezeltek, a "munkafegyelem" egy kicsit lazább volt, de a pénz is jó kevés. Aki nem tudtott uralkodni magán, nevezzük így, ott is hamar a pszichiátrián találta magát. Az egyik szociális munkás biztosított, hogy engem nem ők utaltattak be, amikor beteg lettem, hanem a szüleim. Mondjuk egy ilyen helyen előfordul, akár szedi valaki a "gyógyszert", akár nem. Nem oszt, nem szoroz. "Vihar a biliben." Anikó témájára megint visszatérve, ennyi év után kezdek ilyen felelősség-félét érezni iránta, meg megfordul a fejemben, hogy mi lenne vele nélkülem. Különben ő is ezen parázik, amikor az eszébe jut, a szülei vannak neki, meg én. Láttam is már ilyen párt, mint mi, a még vénebb, még perverzebb "srác", mint én, meg a szintén enyhén fogyatékos barátnője, tizen+ éve elvannak. Egy időben piáltak is, gondolom unalmukban, a "srác" mondta, hogy mindenük megvan, csak kicsit unalmas az élet, mert a pornó, meg a szex megy egész nap/éjszaka. Na, gondolom, nálunk ez azért nem lesz. Ja, visszatérve a kezdő témára, anyám sérelmezte, hogy minek nekem a ház, nem bírom-e megvárni, amíg ők kihalnak. Itt nemes egyszerűséggel elvágtam a beszélgetés fonalát, mert kijöttem a szobából, és elkezdtem írni ezt a bejegyzést. Különben meg az a "válasz", hogy semmi nem garantálja, hogy ők halnának ki hamarabb.

A hétvégéket szerintem isten is a bebaszásra teremtette. Én persze világ életemben máshogy csináltam mindent: egész héten piáltam, és a hétvégi bulik helyett maradt az, ami: sötét gondolatok, vitamin-, és mindenféle hasznos anyag hiánya. Most bevallom, én sohasem tanultam biológiát, a szakközépben már nem volt, az általánosban pedig nem sok értelmét láttam. Ezért nem tudom pontosan megmagyarázni ezeket a folyamatokat, amik piálás közben zajlanak, hanem csak úgy körülírom őket. :) Nem mintha a héten most annyit ittam volna, nekem a vasárnap is elég volt. És nem abban az értelemben, hogy nem hevertem volna ki a testi tüneteket. Inkább a nálunk megszokott részegséggel együtt járó veszekedés billent inkább a depi irányába. Szóval a másnapos érzésben közre játszanak ezek a lelki dolgok (nálam), egy jó buli (ami titokban marad pl. a szüleim előtt) hamarabb kiheverhető, mint az, ha berúgok egyedül, ráadásul veszekedés közben még rátöltök, és egyre durvábbakat mondogatok oda nekik.

Abba az 1-2 nagyobb berúgásba mostanában véletlenül futottam bele: meguntam a városban csavarogni, és egyre jobban unatkoztam, megszakítva néhány perverz gondolattal (mert egész télen ezt csináltam), inkább beültem valahová, először 1-1 kávéra, de ez régebben is így volt: manapság egy jó kávé, meg egy olcsó sör kábé 1 árkategória, és a 6-8 kávé simán megvolt egy nap, ez 10+-ig is felmehetett, amikor szar gyógyszereket szedtem, és ráadásul "dolgoztam" melette. És rájöttem, hogy annyi kávétól inkább csak olyan furcsán érzem magam, a sör pedig csak alkohol, és a koffeintől nagyobb az élvezeti értéke, én így mondanám. Mondjuk gyógyszer mellett olyan 7 sörnél már hánytam/rosszul voltam, szóval meg kellett állni általában 4-5-nél. Még az abilifynál is, pedig az nem rontja le annyira a sör élvezeti értékét, mint mondjuk a Risperdal/Ripedon. Az pl. mindent elront, ami (szerintem)  jó, és 2008-ban végig azt kaptam. Ráadásul injekcióban. A legszarabb évemként tartom számon.

A pszichózist ki lehet heverni, a gyógyszereket nehezebb. Főleg az antipszichóról tudok nyilatkozni: nem tudok másként fogalmazni: moslék íz a szájban, természetellenes fáradtság (én kábé a fű utáni fáradtsághoz tudom hasonlítani, mert amikor kiment a hatása, eléggé elfáradtam, de elaludni nem tudtam). A gyógyszer (a nyugtató főleg) és a fű eléggé össze szokott akadni, legalábbis nálam, mármint az alkohollal, és én egyet értek azzal is, hogy a fű enyhén hallucinogén, és kábé pszichózis-közeli állapotba is lehet tőle kerülni.

Az antipszichó összeakad ugyan az alkohollal, de nem okoz öntudatlanságot, mint a nyugtató az alkohollal, de rosszullétet/hányást igen, és ráadásul a pia sem hat úgy, ahogy kéne. Az abilifyt azért szerettem, mert néhány dolgot meg lehetett mellette inni, és annyira a szexet sem zavarta, viszont vizelet- és széklet tartási problémákat okozott nálam (ami egy ritka mellékhatás). Ami kábé azt jelenti, hogy egy kisebb bulinál is állandóan húgyfoltos volt a nadrágom, esetleg még buli sem kellett hozzá. (Ezt a táskámmal takargattam, ami általában van nálam.) A befosást, ami szintén néha előfordult, amit én az abilify rovására írok (nem berúgva, sőt általában szín józanul). Mi más okozta volna, azóta elmúlt mind a kettő.

A melóban semmi érdekes nem történt, nekem egy verset kellett elszavalni nőnapra. Azt hittem, a szokásos monoton hangon fogom eldarálni, viszont csodák csodájára tudtam annyira hangsúlyozni, amennyire a vers megkívánta. Az én versem lett a legjobb, ezt éreztem. Egy csávó volt, aki megpendítette, hogy szokott szexfilmet nézni, meg egy pohár borról és éneklésről is mondott valamit. Hát ez olyan, amit még elengednek a fülük mellett az illetékesek, amúgy általában arról megy a vita, hogy mi újság van Örökösföldön (majdnem mindenki oda való), meg van egy csávó, aki kábé a rádió helyett van, és főleg nyíregyházi,(viszonylag) híres emberekről mond információkat (pl. Friderikusz család), de mindenről van markáns véleménye (az alkoholistákról is, asszem annyi, hogy az egy génhiba, mint a buziság). Néha furán rám néz, talán, hogy kitaláljon rólam is valami infót, de én meló közben hallgatok, mint a sír. Régen díjbeszedő volt. Amikor én még Kelet-Magyarország kihordóként dolgoztam, irigyeltem a díjbeszedőket, meg a postásokat (nekem is díjat kellett beszednem, és kézbesítenem, de ezeknek a "szakmáknak" nagyobb volt a "presztízse", + több pénz járt értük). Illetve annyira nem is irigyeltem. Az se volt túl jó meló. De általában csak velük találkoztam. De nekünk pl. olyan korán kellett kelni, hogy volt, hogy buliból kellett beesnem újságot kihordani, aztán legelőször is, amikor megérkeztem a "terepre" hánytam 1 jót, hogy legalább annyira kitisztuljak, hogy lássam, hova kell dobni az újságot. Pár hónap múlva a szüleim nem engedték, hogy tovább folytassam a kihordói karrierem, mert egy átmulatott éjszakán ellopták tőlem az előfizetési díjakat 106 ezer forint, ez akkor még pénz volt, és most is az, apámnak kellett kifizetni, de akkor még gazdasági igazgatóként elég jól keresett, úgyhogy ez nem volt akkora probléma. De persze sokáig téma volt, mint a szilveszter, ami egyszer nálunk volt, és bejött a házba boldog-boldogtalan, amíg én, a házigazda részegen fetrengtem valahol a garázs alatti pincében. Hirtelen ennyi. Remélem érthető volt, mert ma véletlenül nem fogyasztottam semmi alkoholt, és lehet, hogy kellett volna...

Na, akkor el is kezdeném a mai napomat, ami arról szól, hogy' is kell bebaszni 2 sörtől és egy felestől pillanatok alatt, de úgy, hogy át is menjen az emberen lehetőleg minél hamarabb. Hát, úgy, hogy pédául nem kell zabálni egész nap, ezt egyébként ugyanolyan kártékony függőségnek tartok mint az összes többit (mármint a falatozást, én kizárólag éjszaka szoktam "falni", amikor felébredek, és túl kába vagyok ahhoz, hogy felfogjam, mit is csinálok). Lehetőleg minél hamarabb fel kell kelni (pl. hajnal 4-kor), és egy csomót kávézni (ami érthető ugyan a gyógyszert szedő betegeknél, mert ők így semlegesítik ezeknek a szereknek a hatását, nálam viszont csak felpörgetett állapotot, vagy/és enyhe paranoiát tud előidézni). Mondhatnám, hogy hiányzott már valamiféle módosult tudatállapot elérése, de inkább az az igazság, hogy tegnap láttam valakitől, hogy elfogyasztott egy lóadagnyi kávét, és irigykedtem, és ki akartam próbálni én is. Na, ettől egész nap elkezdtem parázni, hogy mi lesz, ha valaki véletlenül rájön, hogy nem tartom be a kezelőorvosom előírásait, sőt leginkább a saját szakállamra "tudatmódosítok", akármivel, szexszel, pornóval, alkohollal, kávéval, cigivel, csokis sütivel, csak éppen gyógyszerrel nem (na jó, néha 1 kis Frontin, amíg még van belőle). Szóval ezért nem szóltam senkihez, de én, ha olyan kedvem van, amúgy sem szólok senkihez, ezt rólam tudják nagyon jól.

Amúgy meg Anikóról akartam panaszkodni egy csomót, hogy mennyi mindent "kell" neki venni, de mivel a Napsugárban (ami egy kábé középkategóriás presszó) le tudtam nyomni 2 "Mátyás" sört egy fél körtével, és ez  olyan jól esett, hogy nem teszem (annyira) szóvá sem azt, hogy ma is lehúzott több, mint egy ezressel, és a rábízott 500 Ft-járól se tudja hova lett, pedig elvileg csak egy pszichiáternőbel beszélgetett egész délelőtt, utána meg csak szoc. munkásokkal, akik közül elkezdett Timire (szoc. munkás, az én volt gondozóm) irigykedni, hogy neki miért nincs már olyan arany gyűrűje (tőlem), és egyáltalán holnap miért nem megyünk moziba. Mindig a leghülyébb helyzetekben akar moziba menni, ráadásul MINDEN film közepénél kijön a moziból a filmről valamiért, kivéve az Alkonyatról, amit én viszont végig hallucináltam és rettegtem... Az előbb meg felhív, hogy mit veszek neki holnap nőnapra? Hát köpni-nyelni nem tudok. 3 cigim van... "Szüljek, vagy izzadjak?" Már az elmúlt hét végén is vért izzadtam, amíg összeszedtem (végül) 3 ezret a Vodafone-os feltöltő kártyájáért, tegnap vettem neki 500-ért valami bizsut, amit ma már szarba se nézett, és azt mondja fel se fogja venni, mert olyan cigányos. Mindegy, az előbb ettem egy narancsot, az a kis alkohol már úgyis rég kiment, és vérré vált bennem, meg most majszolom a reggeli szendvicsem.

Hát, nagyjából ennyi, nem pont ezt akartam írni. Most van/lett egy kis parám (főleg a blog miatt, hogy ennyien olvasták már ezek szerint), de én azt mondom, hogy voltam már ilyen helyzetben. A szcientológusoknál is, az előző munkahelyemen is. Mondjuk mind a kettőt bebuktam, mivel kitört rajtam a pszichózis, valóban, és sokat tanultam belőle/kit érdekel. Amúgy engem a tömeggyilkosság messze nem érdekel annyira, mint a sorozatgyilkosság, csak mondom, mert az előbb mintha azt olvastam volna, hogy vhol (leendő) tömeggyilkost vízionáltak belőlem. Leszarom, csak ne legyen belőle bajom. Különben a skizofrénia pont az a dolog, amiről az emberek jobb, ha nem tudnak semmit (különben csak előítéletesek lesznek), sőt még a legtöbb pszichiáternek sincs halvány fogalma sem róla, mert nem a betegekkel beszélgetnek a betegségükről, hanem csak ők dumálnak elavult, tankönyv ízű dolgokat. Ez a legborzasztóbb. Vannak dolgok, amiből a többség egyszerűen ki van zárva, erről nem lehet megtapasztalást szerezni, sajnálom. Talán inkább nyaljanak el egy LSD-t, a beszámolók alapján valami hasonló lehet, sőt valaki állítólag rajta is marad az LSD-s utazáson. Sőt, valaki sosem jön ki többé a pszichózisából. De ez nem így működik, hogy kiragadott példák alapján ujjal mutogatunk, és tömeggyilkosságot vízionálunk. Ezért ma nincs pornó! Meg különben sem vág egyik témába se... Majd elolvasom azokat a kommenteket... Ahogy visszaolvasom magam, fárasztó vagyok, és ingerült. Szóval ilyen érzés egy "munkás" hétköznap csütörtöke. Aha. Remélem holnapra kialszom.

Ez csak azért van, mert néha egyszerűen nem tudok pornózni, mert a családtagjaim itt mászkálnak körülöttem. Erről írtam egy hosszú bejegyzést, hogy tudják, hogy pornó filmeket nézek, meg a múltkor még mondtam is nekik részegen, hogy világos legyen, de a gépet nem engedik bevinni a szobába. A tévét is csak Anikóra való tekintettel engedték meg, ha itt volt, hogy bevigyem, mert megnéztünk rajta néhány horrorfilmet (sejthető, hogy nem az én kedvemért). De mostanában már csak "zenét hallgatunk", meg amit ilyenkor szokás... Na, erről a témáról elég sokat írtam, csak megint elrontottam valamit, és elszállt, nem baj. Lényeg, hogy úgy volt, hogy nem fogok tudni most ezzel foglalkozni, egyet azért sikerült most is megnéznem, sajnos nem végig, bár ezek nem is azért vannak elkészítve, hogy az elejétől a végükig szép nyugodtan végignézzék őket az emberek. Szóval ez a magyarázata annak, hogy néha van pornó, néha nincs, ráadásul nem vagyok egy szakember, én nem akkor tudok a pornók közt válogatni, amikor kedvem van, hanem amikor pl. apám bent van a városban (1 héten max 1x). Ilyenkor csak gyorsan nézem, amit hirtelen találok, vagy rákeresek valami fogalomra, ami éppen akkor jobban érdekel... Hát, most hirtelen nem tudtam jobbat kitalálni, ez "érdekelt" abban a kis időben, ami erre a napra erre jutott, meg amíg nem volt itt senki, hogy lássa/hallja, hogy mit csinálok.

http://xhamster.com/movies/1736693/cumshot_delights_8.html

Ja, ez egy kurva nagy titok, de holnap nőnapi buli lesz a mhelyen, én meg ahelyett, hogy valami nőnapi verset keresnék, ezzel foglalkozok. Nem baj, majd keres helyettem más. Szerintem ez fontosabb, mint egy nőnapi köszöntő, mármint az, hogy... lássak egy kis ilyet is. Így is csak a kalapos hölgyig jutottam a "nézésben", tudom ez nem valami sok, de ennek is örülni kell, majd egyszer végignézem, jó?! Csak azért linkelem ki, hogy később még megnézzem, és csak azért ide, mert tudom, hogy kilinkeltek valahova Egy átlagos fiatal férfi naplója címmel (ami azért egy kicsit jól esett), és nem akarok csalódást okozni, mert egy átlagos fiatal férfit szerintem főleg az ilyesmi érdekli a legjobban, akárki akármit is mond.

Dipszománia. Ez a pontos pszichiátriai megnevezése annak, ha valaki egy csomó ideig piál, utána meg sokáig nem. Nekem pl. 11 nap volt a rekordom, a vége már nem volt túl kellemes :) Nekem is volt egy csomó absztinens időszakom, de nem tartottak túl sokáig, csak amikor pl. keményen nyomták belém az antipszichót, mert arra még inni sem kell/érdemes. Gondolom, ugyanez igaz az antidepresszánsra, meg a többire, de ilyeneket szerencsére még senki nem szedetett velem. Amúgy néha hetekig, vagy esetleg hónapokig sem iszok, most is csak egy grapefruitos sört iszok. Szerintem ez nagyon király. Az igazi (időlegesen, vagy véglegesen) kiugrott piásoknak való, mivel berúgni sehogy se lehet tőle, amúgy meg egész jó. Mikor azt hallottam, hogy a skandináv államokban csak ilyen sör kapható, egyenesen ki akartam oda költözni. Hála istennek, már nem kell, mert nemrégen ide is bejöttek a 2%-os sörök. Régebben volt olyan, hogy még az alkoholmentes Borsodiban lévő 0,5% kellett csak a jobban léthez. Vagy olyan is volt, hogy pl. csak egy dianás cukorka kellett, hogy ne legyek (olyan) rosszul a másnaposságtól. De ezek a gyümölcsös sörök egész jók. Azt is el kell még mondanom, hogy nem igazán rajtam múlik, hogy mikor indul be az ivási szakaszom, nem kell félni, mert mostanában már nem tart 11 napig :). Ugyanis én állandóan a körülmények áldozata vagyok, ki vagyok szolgáltatva a környezetemnek, úgy is mondhatnánk, hogy egy gyenge jellem vagyok, ha ez jelentene nekem bármit is. Meg hogy nem tudok nemet mondani. Hát, nem nagyon. Jelenleg nem sok emberrel tartom a kapcsolatot, úgyhogy most szinte kizárólag a barátnőm fejében uralkodó káosznak vagyok kiszolgáltatva (mert az van benne bőven, kábé 5 percenként mást gondol mindenről). Így az alkoholról is. Most pl. nagyon is ellenzi, mivel (az orvosok szerint, és így szerinte is) epilepsziás. Egy illető szerint, aki régen rendőr volt (elég magas beosztásban), és úgy érzi, mindenképpen és mindenhez hozzá kell szólnia, szóval szerinte annyi vodkától, amennyit megiszogatott régebben (olyan 4 körül), és rendszeresen, már régen rohamot kellett volna kapnia. Nem is beszélve a diszkó-korszakáról, amikor még nem ismertem, de elmondása szerint, hát minden hétvégén beállt, mint a gerely. Ő akkor már úgymond "beteg" volt, de dolgozott itt-ott, főleg az anyja munkahelyén, és vett belőle egy tévét, meg egy dvd-t, amúgy meg főleg diszkózni járt a haverjaival. Én is sokat voltam diszkóban, mert a hely, ahova jártunk délután meginni 1-2 sört, este 9-10 körül átalakult diszkóvá, aztán sajnos itt ismét a körülmények áldozaitává váltunk, mert így muszáj volt nekünk is "diszkózni" kb hajnal 4-5-ig. Csak velem ez nem a hétvégéken történt meg, hanem pont fordítva, majdnem minden nap, a hétvégék kivételével. De mondom, ez már a múlt. Egyébként volt már rá példa, hogy a jelenlegi bnőmmel is volt már együtt egy kábé több hónapos absztinens időszakunk, lehet, hogy most megint lesz, ő elmondása szerint alkohol nélkül is jól tudja érezni magát (az agya pillanatnyi állása szerint), engem meg pont nem érdekel az egész, mert már úgy érzem, "kibuliztam magam" régebben. Ilyenkor persze megvetet velem minden szir-szart, hogy még véletlenül se maradjon pénzem, de majd kitalálunk valami megoldást. Egyébként most pl. azt találta ki, vagyis néha mondogatja, hogy költözzek hozzájuk, és "adjak le valamennyit", eddig ennek mindenképpen ellene voltam, ma volt az első nap, hogy komolyabban fontolóra vettem a dolgot. Mert ennyi idő külön élés, alvás, járkálás (mármint részemről) után ki kéne végre, hogy derüljön, hogy meddig bírnánk ki együtt. Mert én még mindig félek, hogy nem sokáig. Annak meg semmi értelme, hogy albérletbe menjünk, esetleg kikönyörögjünk egy közös lakást, hogy pár hónap, vagy hét után kiderüljön, hogy semmi értelme. Ja, ma a melóban semmi különös nem volt, csak kár, hogy kábé fél órával is tovább kellett maradni, és ez pont elég volt, hogy elfáradjak, aztán meg rámjöjjön a kangörcs, de valahogy átment rajtam mind a kettő. Még pornó/szex nélkül is kibírom minden különösebb nehézség nélkül. Kábé két napig. He-he. A múltkor lemértem. :) Régebben tovább bírtam, viszont többet is ittam. Talán a munka, az elfoglaltság tényleg megjavítja (egy kicsit) az embert. Na, nem annyira. Régebben is valami ilyen monoton jellegű, betanított munkára vágytam, mert utálom azt az intellektuális szarrágást, amit az úgymond "szellemi munka" jelent. A szakmukásoktól, 1000mesterektől, meg a parasztoktól meg kimegyek. Akkor mégis inkább a "szellemi". Mi meg a minimálbérnél egy kicsivel többet fogunk kapni, időarányosan. Aztán meg napi 4 órában ráérek gondolkozni, hogy mi legyen később, vagyis a "következő lépés" (ha nem mondjuk E. seggét fogom bámulni folyamatosan).

Először is annak is része volt benne, hogy elkezdtem inni olyan mértékben 16 évesen (mint egy állat), hogy csökkenjen a libidóm, mert engem nagyon zavart, hogy (szerintem) túl sok szexre vágytam (volna), de az nem volt, így meg hogy ittam, hát méginkább nem, mert csupa fapina járt az osztályunkba, szóval kb. fele fiú, fele lány, a fiúkat mind szerettem, de legalábbis kedveltem, a lányokat viszont nem igazán. Egy időben az is felmerült bennem, hogy esetleg buzi leszek. Mert elsődlegesen mégiscsak szellemi társra vágytam, minél inkább ittam, annál inkább, mivel nálam az ivás is egy szellemi kaland volt. Szóval a fiúkkal olyan jóban voltunk, hogy egy csomót "buzultunk" is, szerencsére nem igaziból. Aztán egyszercsak tényleg megtetszett egy fiú: ennek annyi haszna volt, hogy azzal a szöveggel szedtem fel részegen egy buliban a volt bnőmet (akivel kb 6 évig jártam :), hogy nekem kétségeim vannak, hogy most buzi vagyok-e, vagy sem. Persze szexuálisan nem igazán vonzottak a férfiak, csak szellemi síkon, úgy viszont inkább ők, nálunk csak hülye picsák jártak, és igazán nem tudtam, mi a teendő ilyenkor. Összesen 1 db vörös hajú nő jött be a suliból a 4 év alatt (minden téren), 1 évvel idősebb volt, és már technikumba járt. Kétségbeejtő. De akkor sem léptem időben, és inkább elkezdett járni valaki mással. Szívás. Ja, általánosban több jó nő is volt, de akkor még csak ilyen "tapizás", meg "fogdosás" ment, utáltam ezt a hülyeséget. Igazából már 7-8. körül jó lett volna megszerezni valamelyiket, de ez talán még tényleg túl korai lett volna.

A szexuális felvilágosításom meg abból állt, hogy találtam néhány ilyen kiadványt, amiben erről volt szó. Aztán jöttek az újságok: kezdetben volt a Playboy, amit szintén apámnál találtam, kedvencem egy Reneé Tenison nevű modell volt, mert az első időkben jobban bejöttek a színes bőrű nők (de talán még mindig). Van egy ilyen blog, hogy pink fúga, abban azok vannak, leginkább a kommentek miatt nézem meg, ha kint van az Origon, és éppen arra járok (meg persze a nők miatt, de a szexképek sajnos nem okoznak nálam igazából semmilyen izgalmat, egészen pontosan a pornóképek, majd a pornófilmek óta). Aztán a Playboy és Reneé Tenison után egy idő után már elég nagyfiúnak éreztem magamat, hogy én is vegyek, de ide a Playboy már kevés volt, ÖKM, Cica magazin, Speci (szerintem ez a szó a sperma és a geci szó összerántásával keletkezett, de ez csak az én magánvéleményem). Na, meg ilyenek. Szóval nyilvánvaló volt, hogy nem vagyok buzi (sajnos volt egy olyan osztálytársam, akiről ez a mai napig nem derült ki, hogy nem buzi-e véletlenül, mert mind annak tartottuk, és ezzel szívattuk, de ez most már lényegtelen, mondom húztam egy határvonalat, hogy a régiekkel nem tartok már kapcsoaltot, és ezt így tartom helyesnek). De azért jó fejek voltunk, mert befogadtunk, meg velünk lógott, meg minden, de szerintem mindannyiunkban felmerült a kérdés, hogy mi van, ha mégis az? Mindegy, szerintem elég baj neki is, hogy ilyen lett, asszem azóta is egyedül él, és tényleg nem lehet tudni az ilyen dolgairól semmit. Lehet, hogy aszexuális, vagyishogy letagadja a szexualitását a buzisága miatt. Mit tudom én. Mindegy, velem mászkált a legtöbbet egy időben. Így ragadt rajta a Titkár név. (Mármint hogy az én titkárom lenne.)

Szóval így alakult, hogy azért is ittam annyit fiatalon, hogy elnyomjam a túlzott szexualitásomat magamban, és még azt akarom mondani, hogy szerintem így állt be arra a szintre (hogy ittam), hogy kábé a normálisra csökkent. Egyszerűen nem tudok annyira részeg lenni, hogy az a "dolog" ne menjen mégis (legalább 1x). Vagyis 1 kezemen meg tudom számolni, hányszor fordult elő, hogy nem ment a pia miatt a szex. Vagyis 1 ujjamon, mert pontosan 1x volt, valamelyik szülinapomon, már nem tudom, azért is erőltettük volna minden áron. A volt bnőm mellett nem is néztem pornót, pontosabban néztem (sör + pornó, egy időben ez volt nálam a "kikapcsolódás"), de minek, mert volt, hogy naponta sokszor, már nem tudom 3? 4? 5? csináltuk. Persze, csak egy ideig. Aztán ez lecsökkent, főleg azért, mert még mindig elég sokat ittam/ittunk együtt. Vagy ő ivott a tanítványaival, meg a haverjaival. Vagy én ittam a barátaimmal/haverjaimmal/akárkivel/egyedül. Vagy füvezett/füveztünk. És ennek az összes variációja. Miután szakítottunk, nemsokára beteg lettem. Vajon miért is? Mindegy, lehet, hogy nem emiatt, de szerintem ez indította be a folyamatot, ami végül pszichózishoz vezetett. Az antipszichós szexuális életemről hadd ne meséljek semmit, mert nem is igen volt. A Risperdált pl. azért hagytam abba, mert nem volt tőle magömlésem (ahogy mondják hivatalos nyelven) + elég szarul hatott rám az alkohol, az az 1-2 sör is, amit véletlenül megittam.

Aztán jött Anikó, és megint lett valamennyi szexuális életem. + megint iszok (most már próbálom tartani a mértéket), hogy ne legyek végleg pornófüggő. Mert az is egy csúnya dolog. Arról is találtam egy blogot, van most egy elég jó, meg lehet keresni könnyen. Azért ma ezt megnéztem, van benne 1 csomó vén szipirtyó, de vannak egész normálisak is.

http://xhamster.com/movies/1774086/home_orgy_iv.html

Ja, igen, még a másnaposságról: valamelyik fő okos (talán valami cseh író) azt találta mondani, hogy a másnapos gondolatok viszik előrébb a világot. Ez nagyon érdekes, de majdnem akkora baromság, mint az említett pszichológiai elmélet, hogy a másnaposság miatt iszunk. Talán Eric Berne volt ebben a bűnös az Emberi játszmák című könyvében. Mondom, hogy MAJDNEM, a másnaposságnak is annyiféle változata létezhet, mint a részegségnek, vagy mint az eszkimó hónak, csak mert ezt szokták emlegetni.

Tegnap még azt csináltam, hogy úgy tettem, mint aki kurvára másnapos/depressziós (ami részben igaz is volt), és lefeküdtem a szobámba az ágyba. Végül rábeszéltem magam egy Frontinra, de nem lett tőle sokkal jobb. Jobb híján arról képzelegtem, hogy mit fogunk csinálni Anikóval a hétvégén, de ezt meguntam, és viszonylag tényleg hamar elaludtam.

Amikor reggel felébredtem, azt gondoltam, "Úristen, harmadnapos vagyok!" A teljes üresség érzése még mindig. Ez akkor van, amikor minden távozik a szervezetből, ettől még a másnaposság is jobb! De ez szerencsére nem sokáig tartott. Egy kávé meg egy Frontin hamar helyre rakott.

A munkában azt gondoltam, hogy végül is majdnem mindegy, hogy itt vagyok, vagy a Déibábban vedelem az olcsó lőrét, a szellemi színvonal kábé ugyanaz, sőt, ott még rosszabb néha, ha bejönnek a hajléktalanok/cigányok. Én nem ítélem el őket, csak láttam már ilyet eleget, nekem még csak újdonságszámba se mennek. Ja, a múltkor véletlenül belenéztem egy műsorba, amiben híres emberek hajléktalannak mennek. Egy kicsit unalmas volt, de valamennyire még le bírt kötni egy darabig.

A kocsmákban is hallani néha azért jó dolgokat, a Napsugárban a múltkor valaki azt fejtegette, hogy milyen érdekes, hogy a kocsmában az ember mindig szarul érzi magát, ha sokat iszik azért, ha keveset, azért, ha sokat pofázik azért, ha keveset, akkkor meg azért. Meg hogy ki tudja, épp' hogy fog hatni a következő adag, lehet, hogy pont bealszík tőle a delikvens, akkor meg kész a tragédia, mert kezdődika az "Ez nem szálloda!" és hasonlók.

A Pálmában meg azt ecsetelte egy csávó, hogy neki naponta rengeteg nőt meg kell dugnia, de utána még mindig kanos, ezért még egy párszor kiveri magának. Gondolom, enyhe túlzás, amit állított, mármint az, hogy annyi nőt megcsinál, ráadásul naponta, de jó élőben hallani, hogy vannak még ilyen "lelkületű" emberek.

Akkor egy kicsit írnék még a munkáról, meg egy pár emberről. Szóval ez most pletyka. Ezt talán nem szokás ilyen blogokba kifejteni, mindegy, a maximum, amit tenni tudok annak érdekében, hogy még titkosabb legyen, hogy végleg szüneteltetem az abilify blogot, mert azt túl sokan ismerik. A végefelé már ott is túl őszinte kezdtem lenni, mindegy a freeblog is egy szar lett, és ez itt most jobban tetszik. Na, a munka egész jó, kábé mint a régi helyen, csak magasabb fizetésért. Dolgozik ott 3 E. is. Az egyiket régebbről ismerem, néhányszor dumáltunk, neki sikerült elvégeznie a magyar (és talán az orosz) szakot a skizofréniája előtt, őneki elég jó gondolatai szoktak lenni, meglátszik az iskolázottsága, meg a műveltsége, meg minden. Meg van humora. Talán neki van ott a legtöbb. Ezzel párhuzamosan mindig azt hangoztatja magáról, hogy ő milyen ronda, ami nem feltétlenül igaz, de nekem nem az esetem. Amúgy meg nagyra tartja a pszichiátereket, meg lógusokat, meg a gyógyszereket, ami nekem nem nagyon tetszik. A második E., hát ő egy kis felvidéki 28 éves "hölgy", olyan segítőféle. Egy párszor elgondolkodtam, hogy eresszem-e el a fantáziámat vele kapcsolatban unaloműzésnek, főleg tegnap, de inkább nem. A harmadik E. olyan értelmi fogyatékos féle, mint Anikó, rá a bátyja vigyáz, akinek szintén van valami stiklije, de ő azt hiszem "képben van". Szóval nem én vagyok az egyetlen, aki ilyesmit felvállal. Mindegy, hogy a rokoni kötelék miatt, a szexszért + ivócimbiségért, vagy másért, egyébként a rokoni kötelékeket én valamiért mostanában nem sokra tartom, ebben megerősítettek például Feldmár András bizonyos gondolatai, de nálam ez mindig is így volt, és az idő előrehaladtával ez inkább csak erősödött. Persze, ha lenne egy szefós húgom, nem igazán tudom, mit csinálnék, de például egy autistától valószínűleg kiszaladnék a világból. Bár, ha "tesó", még ez se biztos, csak nagyon vszínű. Szóval nehéz dolgok ezek... Szerencsére itt főleg skizók vannak, azok meg még belül vannak a tűréshatáromon: nem rajongok értük feltétlenül, de bírom őket tolerálni, annál is inkább, mert én magam is valami hasonló volnék. Naszóval, a mai nap tényleg jobb volt, mint a tegnapi (eddig, csak el ne kiabáljam).

Ja, egyébként Anikót is lefárasztják ott, ahová jár (az én mhelyem mellett), szóval ma még hamarabb haza értem, egy sör volt, meg egy feles, aztán ment haza húslevest enni, meg hogy talán jön haza az apja. (Engem főleg arra használ szerintem, hogy kitöltse velem az időt. Na meg a pénz.) Szóval egyik szemem sír, a másik meg nevet, mert nem kell annyit törődni vele, viszont így nincs, akivel tudjak inni (egy normálisabb adagot). Egyedül meg nem akarok, mert annak hamarabb lesz rossz vége.

Egyszerűen gyűlölöm a másnaposságot, azért nem szoktam már ennyit inni. Úgy érzem, kiöregedtem. Persze régebben azt hittem, hogy csak a vén faszok piálnak, aztán meg azt, hogy csak a fiataloknak áll jól, most meg már nem is tudom, mit kéne hinnem erről az egészről. Délelőtt végig az járt a fejemben, hogy minek is vagyok én ilyen perverz barom. És hogy lehet-e ezen változtatni. A legjobban magát az önutálatot utálom a másnaposságban.

Anikóhoz semmi, de semmi türelmem nem volt. Volt már ilyen régebben is. Főleg amikor én is szarul vagyok. Még azt sem képes felfogni, amikor már tényleg a tűrőképességem határán vagyok. Persze, nem is nagyon mutatom ki neki. Igyekszem titkolni. Úgysem értené, mert csak a saját panaszáradatával van elfoglalva. Megvettem neki, amit meg kellett, aztán meg hazakísértem, jó hamar "haza" jöttem. Utálok már itt lakni, különben mindig is utáltam.

Gyorsan megváltozok + irányba, és engem itt felejtsenek is el. Igazából csak 1 haverom lakott itt, ő is ki van tiltva abból a mezőgazdasági kocsmából, ahol összehaverkodtunk, azóta vele se tudom, mi van. (A kurvázós haverom.) Olyan részeg bír lenni, hogy csak na. Egyszerűen nem bírja abbahagyni, és napokig csinálja. Ez a baja. Mondjuk régebben nekem is ez volt. Nem tudom, hát nekem tegnap egy időre elég volt. Csak azt nem tudom, hogy mennyi időre. Remélem, sokáig kibírom ilyenek nélkül. Mértéket kell tartanom mindenben, mert egy ilyen függő alkat vagyok, és egyből rákattanok minden szarra, amit kipróbálok.

Van itt egy anyaotthon is, néha vannak ott jó nők, na meg a sok jó kiscsaj a buszon. Nem tudom, ezt minek mondom, mert most ez se érdekel. Nihil. Nem akarok semmit. Se élni, se meghalni. Csak egy kis nyugalmat akarok mindenkitől, még azoktól is, akiket jelenleg kötelezően el kell viselni, és együtt kell velük működni, bár tudnám, hogy minek, és meddig. Ma alig ettem. Csak egy kurva narancsot. Meg ittam 2 sört, mert ki voltam tikkadva. Még a végén lefogyok. Ez engem kurvára nem érdekel. Csak legyen már holnap. Remélem, hogy holnaptól jobb lesz valami. Persze, a remény hal meg utoljára. Még egy ilyen szar napot! Pozitívabbnak is kéne lennem. De ez ma még semmiképpen nem fog menni, attól félek.

Van valami nagy-nagy okosság a másnaposságról, csak most nem jut atz eszembe, meg van egy olyan (persze pszichológiai) elmélet is, hogy a másnaposság miatt isznak az emberek. Gondolom annak jut eszébe ilyen baromság, aki még életében nem volt másnapos. Van jó másnaposság is, de általában elég szar. Szóval sokkal nagyobb rá az esély, hogy kurva szar. Ilyenkor mindig felmerül a kérdés, hogy megéri-e ennyit piálni, meg hol van az a "határ", ahol meg kéne állni, ez itt a kurva nagy pobléma. De ma ez sem érdekel. És ma azért is csak 1 pornót néztem, mert most az se érdekel annyira. Ez volt az:

http://xhamster.com/movies/1772088/teen_couples_039_games...f70.html