Skizofrénia underground

Már másodszorra száll el ez a bejegyzés, először anyám basztatta az egéren a kezem, és ettől eltűnt, másodszor meg mit tudom én, de valahogy megint eltűnt. A lényeg, hogy ezt a filmet (mármint egy újabb pornót, ne legyenek senkinek illúziói :)) meg akarom osztani, mert régebben ezek a típusú filmek voltak a kedvenceim, és most ez is megtetszett. Egyébként arról szól, hogy van két nő, és egy néhány pasi rájuk veri a farkát. Ezt csak azért írtam le, hogy megkíméljem az érzékenyebb lelkületűeket egy sokkhatástól. Egyébként vannak itt ilyenek? A régi blogomon mindenki jó embernek tartott, aki egy súlyos mentális betegséggel küzd. Na, jó majdnem mindenki. Talán az is voltam, de megváltoztam, elég radikálisan. Rájöttem, ki vagyok valójában. Vagyis kinek gondolom magamnak most. Nem éppen betegnek. Legalábbis a szónak nem abban a "skizofrénia" értelmében. Gyógyszert már nem is szedek lassan egy fél éve. Új hobbijaim vannak: sorozatgyilkosokról olvasok hobbiból (miközben utálom az erőszakot), néha órákat töltök pornózással (mármint ha senki sincs itthon, de ilyen nagyon ritkán van, sajnos), és sokat piálok. Ez egy régi-új hobbi. Mondjuk a többi is, kivéve a sorozatgyilkosokról szóló sztorikat, mert ez valami egészen új. Nem tudom, csak úgy jött. Bár ettől még nem fogok bekattanni (remélhetőleg). A pornót viszont mindig is imádtam. Volt, hogy ambivalens érzéseim voltak vele kapcsolatban, de ezeken hamar túltettem magam. Általában nem szívesen beszélek a gyerekkoromról, de elég csak annyit mondani, hogy minden hónapban meglátogattam az újságost bizonyos magazinokért, a német nyelvű agyon másolt pornófilmek pedig álmaim netovábbját jelentették. De ahogy belegondolok, még mindig. Imádom a retro pornót (is). A régi blogomon én sem osztottam meg sem szexet, sem pornót, most itt kipróbálom. Lehet, hogy nem csinálom többet, de az is lehet, hogy minden bejegyzés végére rakok valamit, bármiről is lesz szó. Én csak próbálok nem prűd lenni, és valami egyedit csinálni, és mivel szeretem a pornót (jobban, mint a tévét és a könyveket), miért ne? Én nem akarok pornó bloggerré válni, mert leginkább a rizsa miatt csinálom a blogot (mert ez meg a másik, amit szeretek, írni), és szeretném, ha azért olvasnák, amit én csinálok, és ne a pornó miatt. Vagy mindegy is, csak nézzék :). Lehet, hogy sokaknak nem fog tetszeni, akkor meg maximum abbahagyom. Az lesz, amit az olvasók akarnak. Ha lesznek egáltalán. Még csak most kezdtem itt, de szeretnék sokáig maradni, mert megtetszett a "hely", és ez az ötletem támadt. Próbáltam már pornóblogot is csinálni, csak szégyelltem, meg nem akartam olyan égő kommenteket fűzni hozzá (mint néhányan). Próbáltam skizofréniáról szóló blogokat, az eredmény nem az lett, mint amit szerettem volna. Meg szerettem volna mutatni, hogy nem vagyok egy átlagos skizo, és többre viszem, mint a társaim, de egyszerűen semmi sem jött össze. Úgy érzem, az évek alatt semmit sem fejlődtem. Talán egy nagyon keveset. Az meg semmire sem elég. Amit észre lehet venni, hogy szófosásom van, az életben meg hallgatok, mint a sír, "szemlélődök", ahogy egy régi barátom mondaná. (Aki már sajnos meghalt.) Talán kapcsolatokat kéne kialakaítani néhány szimpatikus emberrel. A régiekkel befejeztem, úgysem tudnánk ott folytatni, ahol abbahagytuk... sem sehol... szerintem. De már megint eltértem a tárgytól, ezt még gyakorolni kell, hogy csak egyvalamire koncentráljak... És ez most... A PORNÓ! Sokan csalódnának bennem, lehet, hogy sokan csalódnak is, most is, ebben a pillanatban is, de túl sokáig nyomtam el magamban. Ti., hogy szeretem a pornót. És még mindig nem értem, miért nem szalonképes egy blogban. Lehet, hogy defektes vagyok, lehet, hogy perverz vagyok, de ez is része az életemnek, és úgy érzem, fel kell vállalnom. Ez de buzisan hangzott. Akkor most megnyugtatok mindenkit legalább arról, hogy ezekben a filmekben nem lesz buziskodás. Sem erőszak. Sem fekália. He-he. Na, akkor lássuk:

http://xhamster.com/xembed.php?video=1748820

Ma reggel már sikeresen túl voltam 1-2 pornófilmen, amikor elindultam a bnőmhöz, de a busz is tele volt jó macákkal, ezúttal kábé olyan korombeliekkel, úgyhogy csak úgy kapkodtam a fejem. Az egyiknek már van gyereke is, mert felcsináltatta magát egy négerrel, és most mindenhová cipeli magával a kölyköt, mert gondolom egyedül neveli. Aztán volt egy, akit egyszer a fél városon keresztül követtem végig, mert valahogy jó mókának tűnt. (Látszik, hogy nincs életem.) Nagyjából mind a ketten egyfelé mentünk (Sóstóhegyről Örökösföldre), de akkor is fura volt, és izgalmas, és egy kissé perverz. (Nyugi, ilyet csak egyzser csináltam.) Meg volt még egy nő, igazi szexbomba (talán a legjobb "bőr" Sóstóhegyen), kábé egy (fél ) fejjel magasabb nálam, de ez engem egy cseppet sem érdekel, na azt már tényleg megcsináltam volna ott helyben.

Kicsit ugyan szarul éreztem magam így reggel pia nélkül (vagy legalább nyugtató nélkül). Meg ma mintha hidegebb lett is volna egy kicsit, úgyhogy semmi kedvem nem volt olyan korán menni, azt hiszem, még pornóztam volna egy kicsit a jó meleg lakásban. Persze muszáj minden nap egy kicsit kimozdulni, ilyenkor úgy érzem, igazából élek egy kicsit, azt hiszem, jót tesz nekem a mászkálás. Fél napokat csvargok, haza csak zabálni, aludni, és pornózni megyek, meg néha tv-zni. Olvasni szinte már nem is szoktam, pedig valaki(k) szerint kéne. Lehet, hogy később véglegesen csavargó leszek, ahogy a szüleim jósolták. Benne van a pakliban (nagyon is). Sok "skizó" végzi így, jobb tehát felkészülni.

A barátnőzés nagyjából a szokásosan sikerült, mondjuk még ivott volna, pálinkát, vodkát, ilyesmit, csak sajnos már elfogyott a pénzem. Viszont talán sikerült rávennem, hogy ha holnap veszek neki egy pár páleszt, eljön hozzám szexelni. Ami kábé áltagban havonta egyszer szokott megtörténni, már nem a pálinkázás, hanem a szex, ami amúgy nem valami nagy szám, de mivel ő nem is nagyon igényli, meg sem fordul a fejében, hogy nekem viszont lenne rá igényem, mert gyakran vagyok "kanos". Körülbelül minden nap. Ebből vitánk is volt: azt mondta, hogy egy héten legyen egyszer, de van, hogy hónapok is eltelnek, és ez nekem elég szar. Arra is gondoltam, hogy a sok szar gyógyszere miatt nem akar annyira szexelni, mert régebben elég nagy ribanc volt. Vagy csak már megunta. Vagy miattam. Á, mit tudom én. Ezért kaptam rá mostanában jobban a pornóra, a régi barátnőm mellett kevesebbet néztem, és általában azt is rajta vezettem le. De neki más kellett, változatosság, hiába volt jó a szexuális életünk, elkurvult, na.

Hazafelé nem élveztem annyira a buszozást (hiába volt már a fejemben). Már azt hittem, teljesen dögunalmas lesz a hazaút, de felszállt egy ikerpár (mondanom sem kell, hogy kiscsajok). Hát ők eléggé jól néznek ki együtt (mindenhová együtt járnak), azt hiszem szívesen rájuk élveztem volna (ez szokott róluk az eszembe jutni), de azt hiszem ennyi. Amúgy a két kiscsaj csak 2-en együtt érdekes, külön-külön lehet, észre sem venném őket. Na, jó, hát ilyen perverz vagyok, mára kábé ennyit, most menem kell fát vágni, meg virágot locsolni, meg ilyesmi, azt hiszem, a délutánom már elég szar lesz. Azért most még megpróbálok beszúrni ide egy pornó videót, hogy ne csak mindig beszéljek róla, remélem ezt szabad. Amúgy meg nem kell megbotránkozni, akit nem érdekel, ne nézze. Csak azért rakom be, mert ez az egyik, amit néztem reggel, és láttam már jobbat is, nem egy nagy szám, és nem is láttam belőle, csak az érdekesebb részeket, nagyjából a felállás az érdekes 2F4L (ha jól rémlik), és persze "csak semmi buzulás" (a csajok részéről persze lehet). Amúgy főleg az xhamsteren keresgélek a nekem való filmek után, van hogy viszonylag érdekeset lehet találni az újak között is, és nem kell órákat kutakodással tölteni. Hát, íme:

http://xhamster.com/xembed.php?video=1753923

De nem megyek vissza. Ez se működik (már vagy még), meg az se. Végül kirakta a linket, ami ide mutat (jó félórás gondolkodási idő után). Csak most meg az a gondom, hogy azok is ide találnak,akiknek nem kéne. Nem baj, ha itt lesz egy pár ismerősöm, akikkel beszélgetni szoktam, törlöm az egészet a francba. Mármint a freeblogosat. Nem vagyok rá büszke. Egyre inkább. Mondjuk büszke erre a blogra se vagyok, megfigyeltem, hogy csak csapongok össze-vissza, asszociálgatok, ahelyett, hogy nekiállnék alaposabban kifejteni egy témát. De az olyan strapás. A sok utánajárás, meg fogalmazás. Mindenesetre minőségileg valamivel jobb, mint az előző blog. Lehet, hogy ez is mérhetetlen sok gyakorlás és seggelés kérdése, és nem a tehetségé? Mert én elvileg tehetséges voltam a gondolataim "papírra vetésében" régebben, de ez a régebbi blogon (még) nem igazán látszott. Lehet, hogy most se fog, mert olyan össze-vissza szófosás lesz az egész. Attól mindenesetre jobb, mint amikor hetekig nem jutott eszembe semmi épkézláb, most meg, mióta nem szedem az antipszichotikumot, mintha beindult volna valami... Na, persze, most meg megint semmi. (Már bevettem az esti tutinyugimat, önszorgalomból szedem, a szülői tiltás ellenére, és eléggé kiüt). Úgyhogy majd holnap írok többet. De legalább napközben nem szedem. Persze, mert piálok. "Életmódváltoztatás kell", ezt mondtuk mindig régebben a haverokkal piálás közben, persze ugyanúgy berúgtunk, de a szándék legalább megvolt.

Most ez így nagyon jó, hogy csináltam egy blogot, de a freeblog még arra sem képes, hogy búcsúüzenetet küldjek rá, hogy az a néhány ember, aki véletlenül olvasta a blogomat, ide találjon. Különben meg semmi funkció nem működik rajta, nem tudom, miért nem zárnak már be végleg. Nem láttam még olyan weboldalt, ami olyan jó volt régebben, és így elszaródott.

Meg még a burát (bura.hu) látogattam (az egy honlap diliseknek), főleg az Ital, drogok és a Skizofrénia topikba írtam. De már nem látom értelmét. Egy Babarczy Eszter nevű nő csinálja (csinálta) a honlapot, de ő is szarik rá, mert ilyen "közéleti személyiség", meg filzófus, meg ilyen csúcsbölcsész, és nincs rá ideje. Csak régebben meg akart halni párszor, ezért hozta létre.

Azért sincs ott nagyon keresnivalóm, mert B. E. is "depressziós" és gyógyszerpárti (szintén azt hiszi, hogy ezektől van jobban, mint a már régebben említett Albert Györgyi, aki már sajnos nincs közöttünk), meg ott általában mindenki szed egy marékkal. Mármint a hozzászólók közül. Különös tekintettel a skizofrénekre. Egyébként nem egy túl jó közösség, főleg a marakodás megy, alig van értelmes hozzászólás. Kár. Létre lehetne hozni egy normálisabb betegeknek szóló honlapot/fórumot, csak nem igazán van benne pénz, így meg ki foglalkozna vele, nem igaz? A pénz a gyógyszerekben van, és inkább arra költik az emberek a pénzüket, mert be vannak fosva, hogy jaj, gyógyszer nélkül milyen "betegek" lennének. Kevesen merik venni a bátorságot, hogy kipróbálják. Csak mert fehér köpenyes orvosok mondják nekik szigorúan. Nem ritkán fenyegetik őket. De leszarom. Nem azért vagyok itt, hogy ilyenekről papoljak. Csak azért foglalkozok annyit vele, mert sokáig az életem része volt, én is egy voltam a megfélemlített "betegek" közül. És nagyon-nagyon rosszul éreztem magam.

Nem azért magyarázok itt, hogy valamit is megváltoztassak. Ez belátható időn belül már biztosan nem fog változni. Mármint a pszichiátria, meg a gyógyszerezés. Az emberek túl hülyék, hogy ezt belássák. Hogy maguk felelősek a "mentális betegségeikért", és maguknak kell változtatniuk, a gyógyszerek szart se érnek. Akik kiszabadulnak a pszichiátria "karmaiból", azok általában jobbnak látják hallgatni, és én is ezt teszem. Keresek inkább valami jó kis pornófilmet, és majd berakom ide. Ezt még majd eldöntöm, ide való-e. Fasz tudja.

Amúgy érdekes, mióta nyugtatózok, nem annyira érdekel a pornó és a szex. Az antipszichotikum meg egyenesen impotenicát okoz. Gondolok itt a Risperdalra és barátaira. Szerencse, hogy már nem élek velük. Amúgy még serdülő koromban szoktam rá a pornóra, mint a piára és a cigre, és csökkenteni tudom ezeket, napokig, hetekig elnyomni magamban, megszabadulni nem fogok szerintem már soha. Kivéve, ha valami "csoda" történik.

Ja, ma is jól bebasztam, csak a rend kedvéért mondom. A legjobban a részeg buszozást/utazgatást élvezem, de már lassan kezdem azt is megunni. Á, nem annyira. Ezt nem lehet megunni. Olyan kalandos. Bámulni az embereket (leginkább a kiscsajokat), majdnem olyan jó, mint a pornó. Csak olyan igazi. Érdekes, régebben ezt nem élveztem annyira (a pornóval ellentétben), mert úgy gondoltam, minek bámuljam, ha úgysem kaphatom meg. Ma már más a helyzet, szívesen csorgatom a nyálam az ilyen kis csajokra (is). Hát, igen. Vén kecske is megnyalja (megnyalná) a sót, erre azt szokták mondani, azt hiszem. Külön élvezem, az olyan pornófilmeket (is), ahol valami vén faszokkal kúrnak a fiatal picsák. Meg még egy csomó fajtát... Ha találok valami igazán jót, most már tényleg berakom... mármint ide... ha lehet... csak az a baj, hogy mostanában eléggé válogatós vagyok. Bár lehet, hogy csak a nyugtatózás miatt. Vagy az évekig tartó masszív pornózás miatt. Már egyre kevesebb filmre izgulok fel. Ez most jó, vagy rossz?

Ez most durva lesz, de volt idő, és elég sokszor, hogy azt kívántam, a szüleim minél hamarabb dögöljenek már meg. Szerintem sokaknak megfordul a fejében, ha valamiért nagyon dühösek valamiért a szüleikre, még ha nem is nagyon merik bevallani, vagy hangoztatni. Viszont a régi blogomban kaptam egy hozzászólást, hogy az eléggé kilátástalan helyzetemből (pszichiátriai stigma, társadalmi kirekesztettség, szülői terror, munkanélküliség normális (nem rehab) munka reménye nélkül) az egyetlen sanszom a normális életre, ha a szüleim már nem lesznek. Akkor ez rosszindulatú és arrogáns megnyilvánulásnak tűnt, de az igazság gyakran nyers és eléggé gázos tud lenni. Azóta már egy párszor eszembe jutott ez a hozzászólás, és nem vagyok tőle felvillanyozva, de így nem mehet a végtelenségig, a személyiségemet már jórészt feladtam miattuk, meghúzom magam, mindenben igazat adok nekik, vagy csak kussolok csöndben (ha véletlenül nem 100%-ig egyezik a véleményünk), de nekik ez sem elég, teljesen a saját képükre akarnak formálni, meg akarnak szüntetni mint önálló lényt. Ezt a lelki terror eszközével érik el. Mit és meddig szabad nézni a tévében, mit egyek és mennyit, mikor mit vehetek fel az utcára, meddig szabad fent lenni, mit szabad olvasni, és mit nem. Tökéletesen kontrollálni akarják a cselekedeteimet. Csak nem tudom, mi a fasznak. Mit élveznek ezen? A tesómmal nagyjából ugyanezt csinálták, amíg itthon lakott, de ő teljesen másképpen reagált a dolgokra, mint én. Mondhatni ravaszabb volt, eljátszotta, hogy egyetért mindennel (nem is esett annyira nehezére). Mindenben apámat utánozza, még a mozdulataiban is, messziről össze lehet keverni őket. Van néhány "önálló gondolata" is, ezeket általában a kuruc.infóról, meg hasonló forrásokból szedi, szóval amit ő önálló gondolatnak nevez, az a cigány- és zsidógyűlölet, nagyon eredeti, tényleg. Néha ezekkel szórakoztatja a családot, nagyon érdekes. De elnézik neki, mert egyébként mindig mindennel egyetért, meg megcsinál, és még arra is marad energiája, mindehhez jó képet vágjon. De hogy magában közben mit gondol, nem tudom, és megmondom őszintén, nem is érdekel.

Egyébként az ő története is elég béna (szerintem). Felcsinálta a feleségét, persze előbb mind a ketten felmondtak a munkahelyükön, aztán idejöttek ők is a nyakunkra. Egy élmény volt. Hatalmas észre vall. De később kiderült, hogy a gyereknek ez kell, meg az kell, mert itt nem lakhatnak, külön lakás, megkapták az egyik kocsit is, fizetik a főiskoláját (kommunikáció szak), meg kapott egy üzlethelyiséget a semmit nem jövedelmező alibi vállalkozásához.

Ő ezekre egy forintot nem költött, azért kapta, mert ugyanazt a szar kispolgári életet éli, mint a szüleink, meg "egészségesen él", ami apámnak a vesszőparipája, nem utolsó sorban meg azért, mert unokával "ajándékozta meg" őket. Ő is kontroll alatt van, de látszólag nem lázadozik ellene. Persze külön lakásban valamivel könnyebb. A kaját általában tőlünk szerzik be (a felesége még kaját sem csinál), az ünnepekre pénzt kapnak, meg amúgy is támogatják őket mindenfélével.

Ráadásul azt vettem észre, hogy apám el van ájulva a tesómtól, hogy milyen okos (annak ellenére, hogy ő se keres semmi pénzt, csak a szája jár állandóan). Órákig el tudnak egymással beszélgetni, főleg azért, mert az apám szereti visszahallani a saját gondolatait, és ezt így megkapja. Persze a "gondolatai" főleg abból állnak, amit a különböző youtube-s megmondó emberektől felszed. Igazából nincs önálló gondolata, soha nem is volt, ő ezt úgy fogalmazza meg, hogy "megosztja mással az információt". És erre rohadtul büszke.

Közben meg itthon van egéaz nap, nem csinál lényegében semmit. Mióta kirúgták a vezető állásából (már egy jópár éve), leszázalékoltatta magát, és az az álma, hogy interneten fog pénzt keresni mint hálózatépítő, mármint MLM-es. Itt is az a módszere, hogy "megosztja másokkal az információt", amit az ilyen előadásokon hall, és amiket szorgalmasan rögzít is, hogy el ne szalasszon valami hatalmas okosságot. Persze ő személyesen soha nem megy sehova, csak skype-on tartja a kapcsolatot a többi MLM-essel. Aki nem ilyen, vagy nem felel meg neki a gondolkodása, azt meg törli a névlistájáról (skype-ról, Facebookról, mit tudom én). Szóval van egy pár ilyen ismerőse, akikkel belépnek mindenféle internetes "üzletbe", és remélik hogy egyszer majd egy csomó pénzt fognak kereni. Valami kis aprópénz össze is szokott jönni, hogy aztán még nagyobbat bukjanak vele, ha bedől a szisztéma. Meg kell, hogy mondjam, hogy ez már a tesómnak is sok, meg pénze se nagyon van, de szóban lelkesen támogatja az apját, nem mintha mindenben egyetértene vele, inkább csak seggnyalásból.

És hogy jövök én ebbe a családi idillbe? Leginkább sehogy. Csak egy perverz és alkoholista, és kábítószeres vagyok a szemükben. Mindig is én voltam a fekete bárány. És nem csak a szűk családi körben, mert telerinyálták a rokonságot is a rémtetteimmel. Mióta az eszemet tudom, állandóan csavarogtam a haverjaimmal (amíg még voltak, de mára már szinte mindegyiknek családja van, vagy mit tudom én, nem tartom már velük a kapcsolatot). Jelenleg is sokat csavargok, csak hogy ne kelljen otthon lennem. Lehet, hogy hülyébben oldottam meg ezt az egész kérdést, mint a tesóm, sőt biztos, de legalább nem vagyok képmutató. Ő csak jól tudott taktikázni, talán ennyi. Igaz, hogy nincs egy vasa sem neki se, de azt nagyszerűen megoldotta, hogy jóformán 0 forintból éldegél főként "szülői segítséggel". Felesége van (igaz, hogy egy trampli), iskolába jár, vállalkozása van (ami igaz, hogy szarul megy), meg csinált egy unokát a szüleimnek, amitől oda vannak. Lehet, hogy ennyi lenne a titok? Hogy minden a látszat, és jön a szülői segítség? Engem meg innen is ki akarnak baszni (legalábbis szóba jött tegnap, egy kicsit ezért is húztam fel magam, hogy menjek csak nyugodtan az utcára (lakni)). Hát, köszi szépen, lehet, hogy annak is eljön az ideje, mert én valahogy soha nem tudtam érdekből megjátszani magam, legalábbis egy életen keresztül biztos nem. Sokaknak ez nem okoz olyan nagy gondot, úgy veszem észre a környezetmben. Játszani mindenkinek, a rokonoknak, a szomszédnak, a főnöknek, az iskolában, még az ismeretlen emberek előtt is a mintapolgárt, hát ez nekem nem megy. Bár arra is felhívták már többen a figyelmemet, ha a szüleim valami oknál fogva nem lennének, a kedves tesóm, a felesége, meg a cuki kisbaba kb. 5  perc alatt kiforgatnának az örökségemből, úgyhogy talán ez se megoldás mégsem.

Hiába próbálom szétválasztani a piát a nyugtatótól. Ma olyan részegen jöttem haza, hogy lényegében faltól-falig mentem. Gyorsan zabáltam valamit, hogy ne érezzék a piaszagot, aztán mindent a nyugtatóra fogtam, meg is mutattam apámnak az (üres) üveget, meg mondtam, hogy többet nem fogom csinálni. Persze dög részeg voltam, de az mégis jobban vette ki magát, hogy nyugtatót vettem be. Ezt nem veszik annyira komolyan, egy kis ejnye-bejnyével megúsztam. Persze aztán benyomtam egy jó erős Frontint (csakazértis), ki is ütöttem magam rendesen. Egy kicsit beájultam, aludtam is egy keveset, de most sem vagyok valami fényesen. Lehet, hogy le kéne állni ezekkel a szarokkal. Már csak azért is, mert kezdem unni. De legalább történik valami, és a Viktortól kapott rokkantnyugdíjamat valamire el kell baszni. Igazából másra nincs szükségem, itthon kapok kaját, meg ami nagyon kell... Persze megint voltam a Délibábban, miután hazakísértem a csajomat (akivel persze előtte szarrá ittuk magunkat). De nem bírtam megállni az olcsó piát. Odajött hozzám egy csávó, meg is hívatta magát egy felesre, de csak össze-vissza pofázott. Ő az, akinek már teljesen elvette az eszét a pia, állítólag veri a családját, mindent elad, hogy piához jusson (a múltkor valami hörcsög akváriumot, vagy mit hozott), meg ahogy észrevetem, még a Délibábban is mindenki utálja, pedig az nagy szó. Szóval elég nagy szaralak. Leginkább azért utálják,mert veri a nőjét, ezért még a kocsmából is kinézik, szóval nem igaz, hogy minden alkesz agresszív lenne. Ez amolyan sztereotípia, meg urban legend. Könnyebb azt hinni, hogy minden alkesz agresszív állat, ezek vannak a hírekben, meg a néhány lúzer picsa, aki ilyennel kezd, telerinyálja vele az internetet, az újságokat, meg a tévét. Valójában úgy áll a helyzet, hogy aki agresszív, az pia nélkül is az, csak könnyebb arra fogni. A pia csak azt hozza ki az emberből, ami amúgy is benne van. Én se innék annyit, ha a barátnőm nem itatna le, szó szerint, aztán meg már nem tudom megállni, mert régen alkoholista voltam, de ezt hiába is mondanám neki, nem jut el a tyúk agyáig. Egyesek szerint a teljes absztinencia a megoldás az ilyen esetekben, ez talán egy kicsit túlzás, de az is hogy minden nap inni kell vele, mert nem igazán bírja ő sem pia nélkül. Persze csak ilyen női adagokat iszik, a maradékot meg én iszom meg, plusz még a saját piámat is, így nem csoda hogy általában berúgok. Akkor meg ugye irány valami olcsó krimó, ahol eliszom a maradékot, ha ugyan marad, mert általában kisajtolja az összes pénzem, kávé, üdítő, sör, bor, persze a nagy részét végül én iszom meg. Beszélni meg nem lehet vele, mert eléggé szefós, különben meg általában az van, amit ő akar, de már megszoktam. Régebben sokat lázadoztam ellene, főleg a blogjaimon, senki nem értette, minek vagyok vele, ha ilyen gáz. Hasonlítgattam a volt barátnőmmel, meg egyéb sokkal jobb nőkkel, de már belenyugodtam. Lassan már 4 éve együtt vagyunk, és kezdem megszokni a hülyeségeit. Pontosabban lassan már fel se veszem. Olyan, mintha a gyerekem lenne (aki iszik). Néha nehezen bírom, meg rémálmaim is vannak vele, de ő azt mondja, hogy én vagyok az élete értelme, és ha elhagynám, begyógyszerzné magát, és öngyilkos lenne. Néhányszor próbált velem szakítani, de rájött, hogy egyedül életképtelen, mert igazából értelmi fogyatékos (ez a címke illik rá a legjobban), és el van veszve a világban. Nincs egy barátja sem, nem azért, mint nekem, aki megszakítottam mindenkivel a kapcsolatot, hanem azért, mert senki sem akar vele barátkozni. Így volt ez már az általános iskolától kezdve egészen mostanáig. Az az igazság, hogy nem merem magára hagyni, és nekem is jót tesz a társaság. Az más kérdés. hogy nem hagy igazán élni, és ha ő nem lenne, lehetnének értelmesebb ismerőseim is, akik nem szedik el az egész pénzemet, és nem foglalják le majdnem az egész napomat (minden nap), és nem kell minden nap a kocsmában piálni velük, hanem valahogy értelmesebben is el lehetne tölteni az időt. Én már úgy érzem, kinőttem ebből. Kábé 10 évig nagyban csináltam (nagyon nagyban), és most már valami értelmesebbre vágyom, mint a pia, gyógyszer, cigi, kávé, szóval az ilyen "élvezeti szerek". Valamit kezdeni kéne az életemmel, mert a fél életemet már elbasztam ezekre.

Tegnap elmentem a Délibábba a jól megszokott 4-es kocsma helyett. Mivel nem kávét akartam inni, hanem piálni egy kicsit vasárnap délelőtt. Hogy jobban csússzon az ebéd :). Nagyjából minden jó volt, igaz a vodka elég szar, még 80 Ft-ért is tudok jobbat, de még így is elég olcsó volt. 235 egy Rákóczi meg egy feles. Az egyetlen pozitívuma, hogy ilyen olcsó, régebben még elhallgattam az ott iszogató vendégeket, de mára már sajnos nem igazán értem általában, hogy miről van szó. Szerintem a többség mára már elitta az agyát. Vagy én vagyok túl hülye ehhez a magas szintű társalgáshoz. Ennek ellenére minden szép és jó volt, ameddig meg nem jelent Csoki, egy kisebbségi, mint a neve is mutatja. Szerencsére feszt a börtönben ül, vagy a piac előtt ténfereg és cigit árul, vagy mit tudom én. Abból is azt, amibe papírokat csomagolnak (szerintem). Általában úgy teszek, mintha nem ismerném meg, de a kocsmában ugye ez lehetetlen. Tudtam, hogy milyen csóró, így vettem neki egy sört, ő meg csak elkezdte hajtani, hogy menjek haza, mert már eleget ittam. Pedig nem voltam részeg, mikor hazamentem észre se vettek semmit. Amúgy meg le se szart (Csoki), hanem a pultoscsajjal (Líviával) beszélgetett. Ez az ő szájából egy kissé hiteltelenül hangzott, aki nyugtatóra iszik, állandóan tántorog, és úgy néz ki mint az állat, meg állandóan verekszik, meg a börtönben ül. Ahhoz képest pedig, hogy cigány, viszonylag értelmes, vagy csak a bnőmnek akart annak idején tetszeni, hogy ti. Shakespeare-t olvasgatott a börtönben, a barátnőmet meg ez pont nem érdekelte, mert egy kissé alulművelt. Hát ezért kerülöm én a régi ismerőseimet. Mert gázosak, főleg, akiket az ilyen lepukkant kocsmákban ismertem meg. Bár ő nem olyan régi, akkor is. Állandóan lehúz(ott) piával (tudom, most én ajánlottam fel, kár volt), meg cigivel, meg még a bnőmnél is próbálkoz(gat)ott. És nem ő volt az egyetlen. Egy csomó seggfej jár oda (vagy járt régebben) pl. Misi, a nyugdíjas rendőr, aki lenyúlta a cigimet (szintén stírölte a macámat),  meg tőlünk kért pénzt italra a 180000-es rendőri nyugdíja mellett. És még sorolhatnám, vannak bőven. Van ott egy pár igazi barom, az olcsó piára mennek. Hát én többet nem fogok, csak ha már végképp nincs más választásom. Cigi, meg pénz a belső zsebben, mert nemegyszer lenyúltak már ott, volt hogy a fél fizetésemet (többször is). Szóval látszólag megéri az olcsó árak miatt, akkor is, ha szar a pia (a vodkának pl. igazi hányásíze van). Mindegy, összességében egy szar hely. Akkor megéri, ha 200 forint alatt meg akarsz inni mondjuk egy sört, mert le vagy égve, vagy valami szar rövidet, de mondjuk nem véletlenül nem járunk oda. Lehet, hogy később több kocsmát is bemutatok majd, ami nem ilyen szar, és ahova el szoktunk járni. Van egy pár.

Érdekes, most, hogy rátalaltam a postr-re, és még működik is, ellentétben a freebloggal, egy csomó időt töltök vele. Mostanában eszembe sem jut pornózni (főleg akkor csinálom, ha depis vagyok, vagy ha valami nagyon izgalamasat "találok"). Nem jut időm annyit piálni sem, és cigiből is kevesebb fogy. A Rivotrilt egy hirtelen ötlettől vezérelve viszont beszedtem este az egészet egy kis citromos sörrel (már csak 4 volt benne). De sajnos "találtam" egy doboz 1 mg Frontint (az még keményebb). Most nem tudom, mi legyen (vele). Izé, azt szoktam mondani, hogy azért nem próbáltam ki a kábítószereket, mert akkor biztos, hogy rászokok. Mondjuk a füvet igen, de arra meg nem szoktam rá annyira. Talán, mert addigra már elvette az eszemet a pia, és jobban tetszett a hatása, mint a fűnek. Persze, ha olyan társaságba "keveredek", akkor, gondolom jöttek volna sorra. Mármint a kábítószerek. Csak az van, hogy én már korán elkezdtem piálni, meg cigizni, meg kocsmázni, és ez egy másik szubkultúra, mint a narkósoké. Na, jó vannak átfedések, de kevés olyan kocsmatölteléket hallottam, aki ne szidná a geci drogosokat, főleg, ha van is a fejében. Persze, ő ugyanazt csinálja, de a kölcsönös ellenszenv megvan. Én mindig annyit ittam, hogy drogosnak néztek, és ezzel meg volt oldva a kérdés. Magyarul kábítószernek használtam a piát. Ma már nem (annyira). Egyéb függőségemről nem tudok, ja most jött egy kis nyugtató, hamar rákaptam, pedig nem valami nagy élmény. Piával főleg nem. De ez csak egy kis kirándulás lesz, azt hiszem. Egyrészt az orvosom mostanában nem hajlandó felírni, másrészt végesek itthon a készletek. Nem okoz annyira kellemes érzéseket, csak kábaságot, a másnap meg elég szar tud lenni, attól függően, mennyit szedtél be. Ha újra beszeded az adagodat, nagyjából rendben leszel. Hát egy elég enyhe (vagy nem is annyira enyhe) drogféle, receptre kapható. Bébiadaggal nem éri meg próbálkozni, mert nem használ szart se. Még ez a legjobb cucc, ami a pszichiátriák környékén kapható, de ez is elég szar. A többiről nem is beszélve.

A heroint, meg a többit azért nem próbáltam ki, mert utáltam a tűket, meg nem is voltak olyan haverjaim, akitől tudtam volna szerezni. Talán nem voltam eléggé menő. Mindegy. Lehet, hogy ez volt a szerencsém. Mivel gyakran piával mászkáltam a suliban is, vagy kilógtam a kerítésen át kocsmázni, gondolták, ez hülye, nem éri meg bevonni a "társaságba", úgyis csak lebuktat mindenkit. Amúgy büszke vagyok arra, hogy még nem kerültem addiktológiára, a májfunkcióim elég jók, na jó, egyszer voltam drogambulancián, "szerencsére" éppen találtak nálam egy kis füvet, de nem lett belőle ügy. Detoxban viszont már vagy 7x-8x voltam, szerencsére már évek óta nem. Lassan megtanulom kezelni az italt, és beállok én is azok közé a kocsmatöltelékek közé, akik naphosszat szidják a drogosokat, és a kocsmában élik a mindennapjaikat. Épp elég idős vagyok hozzá. Egy középkori faszi lettem, műbör dzsekiben, enyhe szeszpára leng körül, amerre megyek (egy csomóan élnek le így egy életet), a pszichiátriára meg nagyívben szarok. A "gyógyszereiket" meg dugják fel maguknak. A piánál nem kell jobb gyógyszer, én azt mondom. Kár, hogy az egész családom antialkoholista (mondjuk a tesóm csak apámat majmolja, mint mindenben, ráadásul feszt a seggét nyalja, ez most kikívánkozott). Szóval csak a zugivás megy. Meg a zugcigi. Ameddig itthon cigiztem, elképesztő litániákat kellett végighallgatnom a káros hatásairól. Meg minden szarról. Jobb a békesség. Pia már rég nincs itthon, mióta egy párszor kiittam a bárszekrényt, a piákat lent őrzik egy páncélszekrényben kulcsra zárva. Persze tudom, hol a kulcs. Gyakran "kotorászok", az összes dugi cigit elszívtam a háznban, már nyugtató is alig van. Néha ráfanyalodtam a páncélszekrényre is, persze csak módjával. Persze igyekszem házon kívül megoldani az ilyesmit, de ha nincs éppen pénzem, muszáj.

Ja, és ha már szóba jött az antipszichotikum, az is egyfajta drog, csak éppen 0 pozitív hatással, a delikvens nem érez semmi kellemeset, csak rosszullétet és mellékhatásokat. Kinek kell egy ilyen drog, nem? Az angolok is "psychatric drug"-nak hívják, és drug magyarul annyit tesz, mint drog. Drug=drog. "A drog rossz, értem?" Talán van, amelyik kevésbé rossz, de olyanról, hogy valaki ezektől gyógyult volna meg, még nem hallottam. Sőt, a legtöbb ismerősöm csak egyre többet szed, kedélyjavítót, antipszichót, antidepresszánst, enélkül létezni sem tudnak, és még csodálkoznak, hogy egyre szarabbul vannak. A barátnőm is szed néhány fajtát, és hisztizik, ha valamelyikből nincs meg az adagja, azért iszik rá rendesen, aztán meg minden baja van. Ő is le szeretné tenni legalább az antipszichót, de a pszichiátrián csak szívatják, hogy még egy év, még két év (nem egy ilyenről hallottam már), magyarul hazudoznak a  "betegnek". Én a saját kezembe vettem a dolgomat, a sok tízezret érő antipszichót naponta lehúzom a budin. Ez a vélemeényem a gyógyszerekről. Mást meg nem szedek, most már nyugtatót sem fogok, mert csak a baj van belőle, valahogy nem vagyok tőle az igazi, valahogy blokkolja a gondolataimat, és csak bamba vagyok tőle (mondjuk erre találták ki). Olvastam, hogy a börtönben 1 az egyben váltják a cigarettával, csak hogy kiüssék a gondolataikat. Kábé egy fél doboz cigi, ha valami komolyabb hatást el akarnak érni vele. Valaki meg azért szokik rá, mert csak egy "gyógyszer", aztán hamar a rabjává válik. Szintén olvastam, hogy valaki annyira a rabjává vált, hogy össze-vissza hazudozott a háziorvosnak, csak hogy újabb adagokat írjon fel, ha nem volt elég gyógyszere, piált is rá, pedig azelőtt sosem ivott alkoholt. Ezt addig-addig csinálta, amíg egy haverjával elment egy buliba, persze jól benyugtatózva, ott leültek piálni, és reggel egy rendőrségi fogdában ébredt, mert valakit annyira megvert ott a szórakozóhelyen, hogy az illető kómába került. Elítélhetnénk ezt az embert, ha nem lenne köztudott, hogy az ember agya kikapcsol a nyugtató és az alkohol együttes hatására, testben ott van, csinál ezt-azt (olyat is, amit máskor nem, még részegen sem). Azt hiszem Albert Györgyi ezt a könyvében "koktélozásnak" hívta, és ő is nagyban nyomta, csak azt nem tudom, hogy minek. Mellesleg ő is mondta, hogy senki ne kövesse a példáját. Meg az antidepresszánsokat is nyakra-főre zabálta, mert beadták neki, hogy ilyen szezonális depressziója, vagy mije van, és ezektől lesz jobban. Nem is bírta sokáig. Egyébként nekem nem volt túl szimpatikus A. Gy., de az biztos, hogy ezek a cuccok tették tönkre, és hozzájárultak ahhoz, hogy viszonylag fiatalon itthagyja ezt a siralomvölgyet. Persze ő úgy élte meg, hogy segítettek neki. Persze, a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve. Ez a mondás szerintem teljesen találó a pszichiátriára, bár én a jó szándékban sem mindig hiszek, inkább a pénz meg a hatalom az, ami motiválja a legtöbb pszichiátert. Meg a karrier, az, hogy minél magasabb beosztásba kerüljenek. Az ápolók többsége pedig szimplán egy szadista seggfej emlékeim szerint. Persze ők csak követik az orvos utasításait, közben meg geciznek a betegekkel. Úgy tudom, a pszichiáterek és az ápolók nagy százaléka visszautasítaná a pszichiátriai kezelést. Képmutató barmok. Engem sajnos senki sem kérdezett. Kényszer"gyógykezelés". Vagyis kényszerbeszállítás. Altató injekciók hetekig. Húgyozni sem nagyon mehettem ki. Pelenkázás. Ahogy magamhoz tértem, újabb szúrás, és újabb ájulás. Aztán meg Haloperidol, amit főleg "alacsonyabb intellektusú kisebbségieken" alkalmaznak egy másik pszichiáter szerint. Persze akkor még "gyerekcipőben járt a pszichiátria". 2006-ban! Bár azóta sem lett sokkal jobb. Az az érzésem, ott egy kicsit megállt az idő, persze, mert senkit nem érdekel az egész. Ha meg odakerülsz, megvannak a módszereik, hogy elhallgattasanak, zárt osztály, injekciók, kikötözés, esetleg egy kis elektrosokk. És addig tartanak bent, ameddig "meg nem gyógyulsz". Azaz ameddig a kedvük tartja. Elvileg. A saját szememmel is láttam ilyen eseteket. Persze a család általában megbánja egy idő után, hogy bezáratta a pácienst, és egyezkedni kezdenek az orvossal, és egy pár ezresért pár nap múlva már kint is van. Bekerülni ugyanígy lehet. Most főleg a saját esetemről beszéltem. De nem nehéz ilyen esetekbe botlani az interneten sem, elég ellátogatni Szendi Gábor honlapjára, van ott egy pár. Persze ezek a kutyát nem érdeklik. (Legalábbis nem a nagy többséget.) Én is leginkább csak magamnak írok, tisztában vagyok vele. Mindenesetre valami ott tönkre ment bennem (mármint a nyíregyházi pszichiátrián, nevezzük a nevén), és azóta sem javult meg. Rosszul vagyok, ha meglátom valamelyiket, de nem mutatom, sőt nevetni is képes vagyok már velük, a szar poénjaikon (talán egy kicsit kényszeresetten), igazi seggfejek, nem igaz, hogy nem látják, hogy egy idjét múlt elnyomó intézményben dolgoznak, vagy úgy vannak vele, hogy pénzért mindent. És ebben a "bizniszben" nem kevés pénz van. Valamit valamiért, nem igaz?

Amikor viszonylag jobban lettem, írni kezdtem. Azt hiszem, grafomán vagyok. Ilyen rohamokban tör rám. Ez akkor van, amikor éppen nem vagyok depressziós, mert ha az vagyok, akkor furcsa mód pornófilmeket nézek egész nap, vagy csavargok a városban, de annak nincs sok értelme, csak azért csinálom, hogy ne feküdjek az ágyban, mert attól még rosszabbul leszek. Már régen, másnaposan sem ment, és most sem. Egyszerűen kidob magából az ágy. Talán néha túl hamar is, anyámat meg idegbajba kergetem, mert nem tud aludni, mert mászkálok hajnalban. A gépet nem lehet bekapcsolni, mert meghallják, és kivágnak vele együtt. Utálom, hogy folyton nekem kell alkalmazkodnom, meg meghúznom magam, mondjuk jelenleg az ő házukban lakok, el kéne már húzni a picsába. Azért kéne a munka nekem is + a bnőmnek is. A leszázalékolás, meg a rehab munka kábé kitesz annyit, amennyiből már el lehet nyomorogni. Jelenleg ez az álmom. Ugye, milyen nevetséges? A tévé is szar még ilyenkor reggel, olvasni egészen az utóbbi időkig nem tudtam, mondjuk még egy filmet se bírtam végig nézni, ami azért elég gáz (a gyógyszerek koncentrálási nehézséget okoztak). Meg amúgy is egy csomó rossz könyv van, nem tudom, minek adják ki ezt a sok szemetet. Pontosabban tudom, mert az egész egy klikk, "irodalmi maffia", ahol egymás seggét nyalják a haverok, kissé kiábrándultam belőle, és így a "szép"irodalomból is. Megdöbbentően szar művek vannak sztárolva, most csak annyit mondanék, hogy a Sorstalanság Nobel-díjat ért. De sorolhatnám. A kortárs meg úgy szar, ahogy van. Meg azok a versek! Borzalmas. Ilyeneket talán én is tudnék, de attól még az is borzalmas lenne. Inkább leszek egy senki kis blogger, mint egy szar "író", vagy "költő". Pedig régebben voltak ilyen ambícióim. Csak aztán elsodort az élet (meg az alkoholizmus, meg a skizofrénia, sokan mondták hogy írjak róla, de inkább nem, legalábbis nem ÚGY). Utána meg - némi utálkozás után - megragadott a non-fiction, azon belül is főleg a blogolás világa. Kicsit úgy érzem magam, mint azok a régi jó naplóírók, akik miden szart megörökítettek. Nem is tudom, miért. Úgyse olvasom vissza. Legalábbis a freeblogon nem tettem. Leírtam, ami az eszembe jutott, aztán el is felejtettem. Csak a kommentek miatt csináltam. Egy idő után már azért sem. A freeblog nagyjából megdöglött, és az én blogjaim is. Próbáltam saját tárhelyre menni, de az meg a saját hibámon kívül tönkre ment. Csak annyit mondok, hogy nem megbízható a WordPress, meg a többi CMS. Vírus, hekker, meg minden, amit csak el lehet képzelni. Nekem pl. valamiért késett a tárhelyemért az utalás, a szolgáltató meg törölte az egészet. Egy csomót szoptam az ilyenekkel. Az internet veszélyes üzem. Tényleg. Akkor miért nem papírra írok? Hát csak azért, mert úgy az életben nem mutatnám meg senkinek, kit érdekel egy hülye napló, amit egy noname valaki írkál? Talán a rokonokat. Hát, nem sok van, és azokkal sem vagyok túl jóban. Barátok, haverok? Ugyan. Szakítottam velük. Egy blog még talán érdekelhet valakit. Csak kéne néhány jó téma. A pszichiátria kézenfekvő lenne, de annyira utálom, hogy örülök, ha nem kell vele foglalkoznom csak a minimális mértékben. Addig érdekelt, ameddig azt hittem, hogy ha leírom az igazságot, az valakit meghat. Pedig annyian leírták már, eléggé híres emberek, Feldmár, Szendi, Szasz, stb. Falra hányt borsó. A gyógyszeripar ellen tehetetlenek, mert abban van a pénz. Akinek pénze van, hatalma van, és ő mondja meg, mi legyen. Az, hogy hogy kéne, így, meg úgy, kevés embert érdekel, és ők is inkább csak a spirituális maszlagot kajálják. Azt is csak azért, mert így akarnak mások fölé kerekedni (legalábbis úgy érezni magukat), ha már pénzük nincs. Úgy akarnak a többi ember fölé kerülni, hogy ők fejlettebbek spirituálisan, és ez nekik a vigasz. Az élelmesebbje pénzt csinál belőle, a hiszékeny áldozataik meg elméleteket gyártanak, a seggük meg kilóg a gatyájukból, mint például a tesómék. Látóhoz rohangálnak, meg spiritisztához, közben meg felkopik az álluk, ide járnak kosztolni, meg ócska cuccaik vannak, meg mindent örököl a gyerek. Kábé a csőd szélén állnak, de nem állnak le a fantasztikus ötleteikkel, ki akarnak költözni tanyára, hogy mindent maguknak termeljenek meg (életükben nem termeltek még semmit), az állatokat meg sajnálják levágni, közben mindenkinél okosabbak, és ilyen ezoterikus-fasisztoid (ez nem tudom hogy jön össze) eszméket vallanak. Közel állnak ők is egyfajta szektás gondolkodásmódhoz, de ők leginkább csak ketten hülyítik egymást. Nem baj, a zsák megtalálta a foltját. Tökéletes lúzerek. Azt mondták a rokonaim, hogy tőlük semmi jóra ne számítsak (még ha lenne nekik, akkor se). Álomvilágban élnek, és én úgyis csak megzavarnám az "idillt". Különben, remélem, nem sokára saját lábra tudok állni, kicsit tartok ugyan tőle, de mostanában mindenki ezzel nyaggatott, hogy harmincix évesen milyen égő már (amíg el nem tűntem a szemük elől, he-he). Már nem sok idő, vannak konkrétumok is, majd ha biztos lesz (a kezemben a mani), akkor majd "minden jóra fordul". Mondjuk kicsit félek, mi lesz ha összeköltözök a bnőmmel. Mert őt meg hosszú távon kibírni, hát, nem tudom. Talán csöbörből vödörbe kerülök.

Hát, az úgy volt, hogy egy szép tavaszi napon beszállítottak a pszichiátriára (kényszerrel, természetesen). Pontosan 2006 március elején. Elég durva volt. Rendőrök is jöttek, lefogtak, aztán valami szarral leoltottak vénásan. Azóta is sokszor gondolok rá. Ilyen lehet a halál. Persze az egyik kis pöcs szomszédom hívta rám ki őket, aki egy szar kis ápoló volt valami pszichiátrián, elkezdett kérdezgetni, én meg nem teljesen voltam képben, oszt ennyi volt. Már vittek is befele.

Sajnos ilyen van Magyarországon, de gondolom, máshol is. Lehet ellene tiltakozni, meg minden, de ez a pszichiátria-dolog még mindig hasonlít egy erőszakszervezetre, mint a szocializmus idején. 2006-ban ráadásul még a régi garnitúra volt ott, akik még a mostaniaknál is gecibbek voltak. Asszem volt olyan, hogy politikai pszichiátria, hát ezek még azokat a módszereket alkalmazták. Megtörni, kínozni, megalázni, tönkre tenni. Velem körülbelül úgy bántak, mint egy bűnözővel. Szerencsére hamar eltávolították onnan ezeket az idiótákat, és jöttek helyükre mások, talán nem olyan szemetek, mint a régiek, de szerintem ezek is simán perverzek (némelyik). Ráadásul szintén éléggé gecik.

Ahogy telt-múlt az idő, egyre többször voltam bent vendégként, és beláttam, hogy így a sulimat, amire az életemet tettem fel, már nem tudom folytatni, meg különben se alkalmaznának egy olyan embert ebben a szakmában, akinek sárga cédulája van. Ahogy lassan hozzám szoktak, már nem voltak annyira szemetek (az ápolók meg az orvosok), kivéve, ha olyan kedvük volt.

Ja, közben egy fél évet lehúztam a szcientológusok között is, hátha valamit segítenek. Egy élmény volt, de lényegében nem segítettek semmit. Úgy kezdődött, hogy először leszoktattak a gyógyszerről (Ketilept). Elég kemény volt, volt, hogy napokig nem aludtam, de ez volt az egyetlen értelmes cselekedetük. Amikor ezzel végeztünk, jött a lényeg: Nappal keményen kellett tanulni a tanfolyamaikon, aminek amúgy kevés értelme volt, inkább ilyen szektás szar. Lényegében agymosás. Ez ment 9-től este 6-ig, vagy tovább is nyúztak bennünket, a nap végére épp hogy el tudtam magam vonszolni a kocsmáig. Nagyon megerőltető volt. Szó szerint majdnem összeestem, ahogy kikértem a sört. De volt olyan, hogy a nap végén bealudtam a székben, szinte elájultam, annyira nyúztak bennünket. Szerencsére a nagyokos szcientológusok nem gyanakodtak rám, hogy mit csinálok, mivel az alkoholt nagyon nem nézték jó szemmel, meg semmit, ami jó. (Én meg ott piáltam egy házzal arréb a Blaha sörözőben, volt, hogy táncoltam is, a sok szcientológus balfasz meg nem vett észre semmit, pedig hemzsegtek a környéken, mert éjszaka is ott melóztak sokszor, és állandóan a büfék, meg a buszmegálló környékén mászkáltak.) Csak az esti piálások tartották bennem a lelket, meg volt egy jó fej kiscsaj is, kicsit bűzlött a pofája a sok vitamintól, vagy mitől, mit tudom én, de nagyon vicces volt. Elég nagy ribanc volt, ahogy elmondta, már 16 évesen, fogalmam sincs, mikor kezdhette. Vele viszonylag jóban voltam. Na, a vége az lett, hogy jól lehúzták apámat pénzzel (volt, hogy 1 tanfolyamot 3x végeztettek el velünk, mert kellett nekik a lóvé), de segíteni, azt nem tudtak, végül azt mondták, menjek csak szépen vissza a pszichiátriára. Lehet, hogy később még írok róluk. Igazi seggfejek (ők is).

Mivel sem a pszichiátria, sem a szcientológia nem tudott rajtam segíteni, de még a közösségi ellátás sem, gyorsan szereztem egy kis barátnőt, hogy legyen kivel "elbaszni" az időt, elhívott valami rendezvényre, megvártam, amíg hazamegy, aztán jól bebasztam. Amikor legközelebb elhívott a gyümölcskarneválra, abból már semmit nem láttunk, mert egyből a 4-es kocsmába vittem. Azóta már nem is járunk ilyen alibi helyekre, hanem egyből valami presszóba. Komolyan mondom, az alkohol segített rajtam a legtöbbet, bár néha egy kicsit rosszul vagyok tőle, mint pl. tegnap. A napi menetrend: gyorsan bekapok (megiszok) valamit, 9 körül találkozunk, aztán folytatjuk, sajnos általában az ő piáját is én iszom meg, mert ő csak megrendeli, de nem issza meg. Dél körül már eléggé készen vagyok. Nem baj, hazamegyek, eszek, aztán kifekszek aludni, mint az oviban. Érdekes, ott sosem aludtam, talán azért, mert nem ittam végig egész délelőttöt. Hát, kábé itt tartunk most. Mióta nem szedek semmit, legalább többet bírok inni, a gyógyszerrel még a piának is szar íze volt, nem beszélve a hatásáról, különben sem jó a kettőt keverni, hát én döntöttem. Csak természetesen.

Bár nemrég "találtam" itthon 1 doboz Rivotrilt, ezt a dobozt már majdnem elszedtem, de én mondom, ez még aljasabb, mint a pia. Főleg a kettő keverve. Bár csak akkor szedem be, ha kiment a pia hatása. Persze anyám még így is képes észrevenni. Érdekes a piát, meg a cigit nem, ha jól csinálom, de a nyugtatót igen. Zugivás, zugcigizés, zugkávézás, zugnyugtató, zugpornó, ez teszi ki a napjaimat, ja meg a csavargás a bnőmmel. A pornót meg már kezdem unni, egyre kevesebb dologtól jövök már izgalomba. Van, hogy egész délután elnézem, oszt semmi. De ha találok majd valamit, ami felkelti az érdeklődésemet, lehet, hogy belinkelem ide. Ebben is szeretnék más lenni: csak semmi prűdség. Persze nem csak pornót fogok berakni, de az internetről leginkább csak ez érdekel, mióta nem lépek fel a közösségi oldalakra, meg főleg. Megyek is nézek gyorsan valamit, ameddig nincs itthon anyám, aztán meg megyek az egyesületbe (ahol dolgozni fogok havi 30 ezerért, úgy néz ki). Izé, farsangra. Legalább elszívok egy pár cigit, hogy könnyebben kibírjam (ha már inni nem szabad, mivel pszichiátriai betegek, úristen mennyi ilyen béna farsangot láttam már, de csak kibírom). Azért már 2 3 4 (hogy repül az idő) Rivotril bennem van. Az a baj, hogy mindjárt elfogy, de nem fogok újat szerezni, pszichiátriaellenes volnék, vagy mi. Legfeljebb többet iszok/cigizek. Meg tudatmódosítok.

Lehet, hogy később alakítok egy szektát, ahol tudatmódosító szerek lesznek, meg szexorgiák (terápiás céllal), bár, ha jól tudom, OSHO már megcsinálta, nem baj, ha lehet, elolvasom 1-2 könyvét, asszem jó könyvei vannak, mindenesetre a szcientológiától jobban hangzik. A pszichiátriától meg pláne. Ja, a végére egy kis összehasonlítás: pszcihátria vs szcientológia: A szcientológia (én úgy fogalmaztam annak idején) kb. 100x jobb, mint a pszichiátria (kár, hogy mostanában már nem vállalnak pszichiátriai eseteket, ha jól tudom, én voltam az utolsó... bár ki tudja... pénz beszél... aztán vannak ilyen szakadár szcientológusok, szabad zóna, vagy mi, de ők sem igen vállalnak pszichés betegeket, amúgy meg már régen nem érdekelnek).

És hogy IGAZÁBÓL mit csináltam 7 évig? Feküdtem az ágyban, nem fürödtem, nem mostam fogat, a pszichiátrián ugyanez, csak ott noszogattak, egyébként ott lettem klausztrofóbiás, ezek az állatok hetekig, hónapokig bezárva tartottak 1 folyosón (nem engedtek le az udvarra), szóval azóta hosszabb ideig nem tudok HÁZBAN tartózkodni, ki kell mennem úm. "sétálni". Itt híztam fel 58 kilóról 90+ kilóra, de már nem bánom, hogy dagadt vagyok, a dagadtság király. Sovány is szerettem lenni, de én nem fogom magam kínozni, hogy újra 60 körül legyek. Különben is a kiscsajokat, akiket bámulok a buszon, meg mindenhol (az előző ribanc barátnőm miatt kimaradtak az életemből) nem igazán érdekli, nekik csak egy perverz tata vagyok. Igaz a magam kora belieket is megnézem, meg a kicsit idősebbeket is, de a legjobb csajokon általában ott virít a szalag, hogy most végeznek a középsuliban. Hát, ez van.